Sportot űzök belőled 1.

Azt csinálsz velem amit akarsz-mondta.
Hogy ez most vezeklés a közelmúlt bűneiért, vagy felhívás egy perverz keringőre, az teljesen mindegy. Büntetést fog kapni, feszegetni fogom a kezdő szubmisszív énjének határait, mély nyomokat hagyva az elméjében, és lassan múló nyomokat a fenekén. Sportot űzök belőle, úgymond. Egy új sportot.

Teljesen meztelenre vetkőzik, én kipakolom a táskám tartalmát, ismertetem a szabályokat. Kissé riadtan nézi az előkerülő tárgyakat, de a pucér testének végigsimítása oldja a feszültséget. Tíz eszközt hoztam, és mindegyikkel el fogom verni a popsiját. Mindegyikkel tíz ütést fog kapni, de hogy csavarjunk egy kicsit a dolog egyszerűségén, mindezt bekötött szemmel fogja elszenvedni. És a tíz ütés alatt ki kell találnia, hogy éppen mivel ütöm a fenekét. Az ágyra térdeltetem, négykézláb. Mellé teszem a hozott tárgyakat, figyelmeztetem hogy jól vésse az agyába a neveiket. Fel sem tűnik neki, hogy mindössze kilenc eszközt tettem az ágyra.

Megsimogatom a hátát és a popsiját, majd teli tenyérrel egy jó nagyot csapok a feneke jobb felére. Első eszköznek a tenyeremet választottam, ő pedig egyelőre nem mondja, de felismeri hogy puszta kézzel kapta az első ütést. Alaposan ismeri már a kezemet, hiszen így kezdődött közöttünk ez a furcsa, spontán bdsm jellegű egymásra találás. Imádom a pirosodó popsit, a rövid ideig élénk tenyérnyomokat, és a lassan melegedő, feszes bőrt, amint kiosztom neki a maradék kilenc csapást is. Kisebb nyögéseken kívül nem sok reakciót vált ki belőle az első tízes sorozat, és magabiztosan rá is vágja, hogy a kezemmel ütöttem. Jó kislány!

Na akkor térjünk át egy komolyabb játékszerre, gondolom magamban, és kézbe veszem a bőr övet. Háromszor-négyszer a csuklóm köré tekerem a csatos felénél, hogy minél jobban tudjam megsuhintani, és egy nagyot sózok a hátsójára. Ez már felszisszenést ér, és az eddigieknél kicsit többet várok a következő csapással, amely nagyot csattanva hagy egy piros sávot mindkét farpofán. Kis izgés-mozgás, míg visszakerül a kezdő pozícióba, és a maradék nyolc ütést fegyelmezetten, komolyabb hanghatások nélkül tűri. “Valamelyik öv” – válaszolja, és a bónusz kérdésre is jól felel, mert eltalálja, hogy ezzel már egyszer kapott. Időt hagyok neki, megsimogatom és megpuszilom az egyre jobban égő fenekét, és újabb eszköz után nyúlok.

Következő versenyszámnak a kis bőr korbácsot választom. Ezzel már többször is találkozott, és talán már haladó annyira, hogy ki is nőtte ezt a bevezető eszközt. Éppen ezért teljes erőből és viszonylag gyorsan kapja meg a tíz ütést, a bőr korbács húsz kis ága sem nagy fájdalmat, sem erős hangokat nem okoz, és a megfejtés is gyorsan érkezik: “Korbács”.

Valami keményebb hatás kell, mielőtt még nagyon elbízza magát, és ehhez a legjobb, ha anyagot váltok. Elég a bőr dolgokból, térjünk át a fára. Magamhoz veszem a fakanalat, és egy kis hatásszünet után nagyon nagyot verek vele a pirosodó popsijára. A reakció ezúttal egy fájdalmas nyögés, és előrehúzódás, és láthatóan fogalma sincsen, mivel kapott. A második ütést a feneke másik felére mérem, és utána végigsimítom a még nem piros részeket a fakanállal, hogy könnyebb dolga legyen kitalálni. Felváltva, kis szünetekkel verem a segge két oldalát, a hanghatásokból és a mozgásából azt szűröm le, hogy ezt a versenyszámot már annyira nem élvezi. A kérdésre, hogy mivel kapott, kis gondolkodás után jó választ ad, én pedig megsimogatom a hátát, majd a hajánál fogva hátrahúzom a fejét, hogy térjen vissza az eredeti pozíciójába.

Folyt köv.