Égszínkék

a szalonképesen tudjuk elmondani,
Hogy, hogyan tudjuk elrontani
A bennünk élő gyermeket,
A mindig tiszta éneket.

Akkor romlik el a világ,
Szótól hangos, mégis sivár
Új kor jő, de nem maradhat,
A butaság ott csak arathat.

De mi lesz akkor énvelem?!
Lesz-e párom énnekem?!
Lesz ki vágyik igaz szóra,
Érintésre s nem pornóra…

Mert érzelem kell s értelem,
Hisz a BDSM az életem
És ez nem a pór lét sava borsa,
Sokkal inkább sokak sorsa.

De nem mindegy, hogy kivel,
Csak te gondolod, hogy figyel
Attól, hogy a neved tudja,
Még nem biztos, hogy élted óvja

Hiszen lehet önző, mint sokan mások,
Remény van csak, színes átok
Bízom benn, hogy miért pont én,
Erről szól e költemény…