Ébredés V.

Pár óra múlva, amikor felébredtem, már a szobába hozta a ruháimat, amiben este érkeztem. Felöltöztem, hívott nekem egy taxit és elköszöntünk egymástól. Nem beszéltünk meg semmit, de mégis azt éreztem, hogy elkezdődött köztünk valami.

Egész héten a férfiról fantáziáltam, akiről nem tudtam semmit, még a nevét sem. Szerda környékén kezdtem elbizonytalanodni mindenben. Nem csak az nem tűnt valószínűnek, hogy újra találkozni fogok Vele, hanem az sem, hogy egyáltalán megtörtént az, amire emlékszem… Ködös és álomszerű lett minden, ami a férfival kapcsolatos volt. Ezzel párhuzamosan viszont olyan képek jelentek meg a gondolataim között, amik ambivalens érzéseket váltottak ki belőlem.

Láttam magam kikötözve, több férfival körülvéve, és láttam a szemükben a csodálatot, a vágyat. Láttam, ahogy hozzám érnek, és én nem tudok és nem is akarok ellene tenni. Egyszerre éreztem a kiszolgáltatottságot és az, hogy a kiszolgáltatottságnak mekkora hatalma van. Tudtam, hogy azt tesznek velem, amit akarnak, hiszen ki vagyok kötözve, mégis úgy éreztem, hogy értem történik minden, így én használom őket a saját vágyaim beteljesítésére.

Korábban szégyellt és perverznek érzett vágyak törtek elő bennem. A tudatosodás azzal járt, hogy reálisan is végiggondoltam, hogy meg szeretném-e élni ezeket a vágyakat, és szinte mindegyikről azt gondoltam, hogy nem. Elég a fantáziálás, nem minden vágynak kell valóra válnia. Ennek ellenére jó volt elmerülni ebben az újdonságokat mutató világban. Magamról tanultam.

Csütörtökön egy virágcsokor érkezett a munkahelyemre, egy levéllel. A levélben egyetlen sor állt: „Találkozunk pénteken 19 órakor.”
Nem kérdés, nem kérés, hanem egy kijelentés. Normális esetben mosolygok egyet rajta, és kizártnak tartom, hogy egy ilyen „meghívásra” igent mondjak. Most viszont egyetlen dolgot éreztem: vágyakozást.

Pénteken már fél hétkor frissen lezuhanyozva, szolid sminkben és egy szép fehérneműben álltam a szekrényem előtt és a tipikusan női kérdést tettem fel magamnak: „Mit vegyek fel?”
Végül egy fekete, lábszárközépig érő, elől végig cipzáros elegáns ruha mellett döntöttem. A nyakamba fekete csipke nyakéket tettem, kikészítettem egy blézert és vártam.

Mivel fogalmam sem volt, hogy hogyan bukkant a nyomomra a munkahelyemen, ezért azt feltételeztem, hogy pont ugyanilyen váratlanul fog rám találni az otthonomban is.
Nem csalódtam, pontosan hét órakor jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Egy taxi várt a ház előtt, beültem és kíváncsian vártam, hogy hova visz az autó. Pár perc múlva újabb üzenet jött, az ülésen lévő dobozból ki kellett vennem egy kendőt és bekötnöm a szemem.

Olyan volt, mint egy nagyon érdekes játék. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, mégis izgultam, hogy mi fog történni ma velem.
Egyszer csak megállt az autó, és hallottam, hogy valaki kinyitja mellettem az ajtót.

- Vedd le a kendőt.” - hallottam meg a férfi hangját.
Kiszálltam a kocsiból és egy ház bejáratánál találtam magam.
Bent tágas előtér és világosság fogadott, de csak ketten voltunk a házban. A férfi bevezetett az étkezőbe, ahol megterített asztal és gyertyafény várt minket. Vacsora közben látszólag felszínesen csevegtünk a hetemről, de közben egyre inkább éreztem, hogy valami másik síkon, valami más energiaáramlás is zajlik kettőnk között. Talán ez az az érzés, ami miatt teljesen megbízom benne. Nem a szavai, nem a tettei, hanem az a magabiztossága, amivel körülvesz engem is.

Később levezetett egy lépcsőn a pincébe, ahol egy ajtón benyitva, sejtelmes fényekkel megvilágított terembe érkeztünk. Középen egy asztal vagy magas ágy… Újra bekötötte a szemem és lehúzta a cipzárt, levette a ruhámat és végigsimított a hátamon. Tudtam, hogy csodálva néz rám. Kihúztam magam és mosolyogtam.
Ekkor a csuklóimra és a bokáimra ismét bilincs került, lefektetett az ágyra és hallottam a karabinerek kattanását. Nyílt az ajtó és lépteket hallottam, nem tudtam jól kivenni, de mintha több ember is jött volna be. Örültem, hogy a fehérnemű rajtam volt, így a kiszolgáltatottságomat olyan érzés lengte be, mintha egy értékes műtárgy lennék, amit megmutat másoknak. Mozdulatlanul feküdtem.

Valaki végig simított a lábamon, a bokámtól a combom közepéig. Egy másik kéz az arcomat és a nyakamat érintette. Aztán a karomon éreztem az idegen érintést. Eleinte nem tudtam, hogy ő érint-e meg, vagy valaki más, de egyre biztosabb voltam abban, hogy az ő energiáját meg tudnám különböztetni a többiekétől.

Amikor közel hajolt hozzám, és megcsókolt, akkor tudtam meg, hogy igazam volt; megérzem, ha ő ér hozzám. Egészen más érzés volt, mint a többiek kíváncsi, lágy érintése. Levette a nyakéket a nyakamból és valami mást tett fel a helyére.
Talán egy nyakörvet.

Éreztem, hogy a lelkem átadja magát neki. Azt fogom tenni, amit mond.
Felállított az ágyról – lehet, hogy eddig nem is voltak rögzítve a bilincsek, ahogy hittem? –, kikapcsolta a melltartómat és levette a bugyimmal együtt. Pár lépéssel odébb vezetett és levette a kendőt a szememről. Egy tükörben láttam meg magam: csak egy magassarkú és egy nyakörv volt rajtam.

- Gyönyörű vagy. – mondta, olyan egyértelmű kijelentés volt, hogy nem tehettem mást, mint én is az ő szemével néztem meg magam. Tényleg gyönyörű voltam.
Miközben magamat néztem, mozdulatlan alakokat láttam a teremben körben a falnál. Tehát jól éreztem, nem voltunk egyedül. Biztosan ők is gyönyörűnek látnak… és vágyat ébresztek bennük.
Egy kósza ijedtség is megjelent bennem, de rögtön utána éreztem, ahogy megnyugszom, hiszen itt van a Férfi és vigyáz rám. Rábízhatom magam.
Visszatette a kendőt a szememre és újra az ágyhoz vezetett. Lefeküdtem a hátamra és most valóban éreztem, hogy odabilincseli a végtagjaimat az ágy lábaihoz. Újra neszeket hallottam körülöttem, és éreztem az ő érintését. Mintha bemutatná a többieknek, hogy mi, hogyan hat rám.

Megfogta a nyakörvet és egy egészen kicsit maga felé húzta – kirázott a hideg és felágaskodtak a mellbimbóim.
A punciba markolt – a testem megvonaglott.
A melleimbe mart – én egyetlen kitárulkozó, befogadni vágyó lélekké változtam.
Mindenem az övé volt.

Az egyik keze a vaginámat kutatta fel, a másik a melleimet tépte, én pedig csak még többre vágytam.
Ekkor éreztem az első lágy érintés, amiről biztosan tudtam, hogy nem az övé. Aztán a többit. Hat-nyolc kéz simogatott lágyan, szenvedélyesen mindenhol. A combomon, a derekamon, a nyakamon.
Azt éreztem, hogy megérintik a testemet, de nem érnek el a lelkemhez. Azt csak Ő tudja, hogy hogyan lehet igazából kapcsolódni velem. A többiek csak a felszínt látják, érzik, érintik, Ő az egész lényemet.

Energiák kavalkádja. Ő engem emelt azáltal, hogy átadtam magam, én mindenki mást emeltem a vágy által.

Aztán éreztem, ahogy berakja a farkát, a többiek valahogy köddé váltak, ő pedig egyre mélyebben és erősebben tett magáévá. Lebegtem, valami különleges extázisban.
Nem tudom meddig tartott ez a transz állapot, egyetlen összefüggő orgazmusnak tűnt az egész éjjel…
…és még csak péntek volt…

folyt.köv.