Anna és Teofil -(2)

Mire visszaért, Anna kezében már ott volt a vékony, rugalmas kötél. Gyors mozdulatokkal hátra kötözte a csuklóit és letérdeltette a kanapénak háttal, majd felsőtestét ráhajtotta a bútordarabra. Ezután előkerült a hajlékony korbács és dolgozni kezdett az elkínzott testen.
Alaposan végigverte a hasát és a mellkasát, gyorsan gyarapítva a piros csíkok számát. A szolga vonaglott és nyögdécselt a büntetés súlya alatt, de tudta hogy megérdemli. A szokásos reggeli motivációs veréseken kívül- nagyjából havonta- Anna szükségesnek érezte egy-egy komolyabb fenyítés beiktatását. Bizonyos idő elteltével ugyanis Teofil hajlamos volt a lazáskodásra, de egy ilyen nagyobb volumenű nevelés után hetekig kezesbáránnyá változott. Ezek a kezelések nagyban serkentették az agyműködést és a koncentrációt. Most majd jó darabig precízen és olajozottan fog szolgálni, persze a reggeli veréseket így sem szabad elhanyagolni.
Teó pedig maximálisan egyetértett és elfogadta Úrnője módszereit. Képességei szerint a leghatékonyabban szerette volna kielégíteni Anna igényeit és alávetette magát a nő nevelési elveinek és módszereinek.

Egy idő után Úrnője megelégelte a korbácsot és ismét a papucsot vette a kezébe, amivel alaposan elverte a farkát és a heréit. Csak módjával persze, hiszen ezeket saját céljaira is szokta használni. Teofil itt már igencsak vinnyogott így kénytelen volt a harisnyájával betömni a száját.
De a legrosszabb ezután következett. A csipeszek. A férfi ezektől félt a legjobban. Kapott az amúgy is elkínzott heréire és a farkára, de a legfájdalmasabb a mellbimbókon elhelyezettek voltak. Ez a rész viszont éppen Anna kedvence volt. Élvezettel simogatta a merev faszt, miközben szinte gyöngéden kapcsolta a helyükre a kínzóeszközöket.
Mikor ezzel végzett, felállt nyögdécselő áldozata mellől és elégedetten nézett végig művén. Szép pirosra verve mindenhol és tele csipeszekkel, mint egy karácsonyfa. Majd fejét félre hajtva, nyelve hegyét kicsit kidugva elgondolkozva szemlélte, mintha valami nem stimmelne.
Majd mosolyogva megcsóválta a fejét és újra leguggolván kicsit átrendezte a csipeszeket ha lehet még fájdalmasabb módon és dudorászva elvonult zuhanyozni, ott hagyva őt kínok között.

Egy örökkévalóságnak tűnt ez a tusolás.
Anna könnyed léptekkel, a fürdéstől illatosan jött oda hozzá és megcsavargatta a csipeszeket, pedig már kezdett hozzájuk szokni. De így ismét fellángolt a fájdalom. Talán egy óra telt el így, Úrnője jött, ment a lakásban közben időnként "igazított" az instrumentumokon, mikor úgy vélte szükséges. Végül bekapcsolta a számítógépet és helyet foglalt előtte, ügyet sem vetve kínlódó szolgájára.
A lány csetelni kezdet a barátnőivel és Teó úgy vette észre egyre jobb kedvere derül. Legalábbis remélte, hogy így van, mert ilyenkor általában megkönyörül rajta. Nem is csalódott, kisvártatva Anna odaparancsolta magához.
Hátrakötött kézzel, elgémberedett testtel vánszorgott oda, a csipeszek halk csilingelése közepette.
-Nyomás az asztal alá!
Mikor nagy nehezen bemászott, Anna kivette a szájából a harisnyát és haját megmarkolva a combjai közé húzta a a fejét.
-Tudod mi a dolgod, csináld!
Természetesen tudta és odaadóan nyalni kezdte az alamizsnaként odavetett fennséges puncit. Anna ezúttal is igen sokáig használta szolgája nyelvét saját élvezetére és ebben a megviselt állapotban ez egyáltalán nem volt kellemes Teofil számára. Megkötözve, térdelve, fájdalommal telítve. Időnként a nő teljes erővel magába húzta az arcát, hogy másodpercekig nem kapott levegőt, de ő nem ellenkezett, alázatosan várta Úrnője mikor engedélyez neki újra lélegzet vételt. De még ezen alkalmakkor is azon volt, hogy nyelvét minél mélyebbre tudja nyomni és a lehető legnagyobb élvezetet okozhasson Úrnőjének.
Egy idő után azonban kezdett nagyon elfáradni, állkapcsa és nyelve fájdalmasan görcsölt. Persze ebből kifolyólag a nyalás intenzitása és élvezeti értéke is erősen csökkent, amit Anna nem tűrhetett.
-Nyalj rendesen, még erre sem vagy használható? - és kiemelvén Teó fejét a lábai közül, néhány jókora pofonnal serkentette nagyobb teljesítményre meggyötört csicskáját. Ezt a műveletet jó néhányszor elismételte és Teofil már nagyon kivolt. Porcikája sem kívánta tovább ezt a tortúrát, de persze nem mert ellenkezni. Ha muszáj addig csinálja míg el nem ájul, de nem okozhat csalódást imádott Istennőjének. Viszont érdekes, hogy a szenvedés ellenére is iszonyatos merevedése volt már kezdettől fogva.

Végül Anna ráunt a nyalatásra is és a hajánál fogva kirángatta az asztal alól, majd megszabadította a csipeszektől és a kötéltől. Ezután lefektette az ágyra hanyatt, majd beleült Teó ágaskodó farkába és keményen meglovagolta.
Ez nagy kegy volt a nő részéről, csak ritkán használta szolgáját klasszikus szeretői szerepkörben. Általában nyelvvel, kézzel esetleg egyéb segédeszközökkel kellett őt kielégíteni. Természetesen arról szó sem lehetett hogy ilyenkor Teofil is elélvezzen. Az ilyen aktusok után, mikor Anna kielégült általában engedélyezte a férfinek, hogy maszturbáljon. Legtöbbször a wc- ben tehette ezt meg, de ha engedékenyebb hangulatban volt a lábára is ráverhette. Amit persze utána le kellett nyalnia és szárazra törölnie.
De ezúttal nem ez történt és Teó el sem tudta képzelni mivel érdemelte ki ezt a kiváltságot. Tekintve, hogy nem is olyan rég még igencsak haragos volt Úrnője. De nem sokáig töprengett ezen, hanem inkább igyekezett kiélvezni minden pillanatát a nem várt lehetőségnek.
Természetesen amikor "hagyományos" szeretkezést folytattak, Anna akkor sem engedte ki az irányítást a kezéből. Rövid parancsokkal utasított olykor és több pozícióban is kipróbálta a szolgát.
Az utolsó póz, amikor mindketten érezték, hogy szerelmük most fog beteljesedni; A oldalukon feküdtek, Teó Anna mögött. A nő hátra nyúl a lábai között és keményen megmarkolta a férfi heréit, ütemesen húzgálva magába a kőkemény péniszt, eképpen diktálva a tempót. Egyszerre élveztek el nagy nyögések és sóhajtozások közepette, majd egy darabig csak feküdtek egymás mellett pihegve.
Lefekvés előtt Anna adott még néhány kisebb feladatot Teofilnek. Mikor ezekkel is megvoltak, végre ágyba bújhattak a kimerítő nap után és Anna kiadta az aznapi utolsó parancsot:
-Seggnyalást kérek! - szólt és hasra fordult, fenekét kissé kidomborítva. Teó tudta a dolgát és engedelmesen bemászott a takaró alá, finoman széthúzta Úrnője farpofáit és odaadóan nyalni kezdte a végbelét. Ezt rendszerint addig kellet csinálnia míg a nő el nem szenderült, de ez általában hamar bekövetkezett. Miközben álomba nyalta Annát, arra gondolt, hogy holnap hétvége és egész nap imádott Úrnője közelében lehet majd.

Vége