Klári kikap

Klári összerezzent a telefon csörgésére. A csengőhang egyértelművé tette, de ott állt a kijelzőn is: „Apu hív”. Kissé váratlan volt a telefon, Apu ritkán szokta ilyenkor hívni.

- Szia Kicsim. Mi volt ma a suliban? – hallatszott barátságosan a kagylóból.

Pár másodpercig habozott a válasszal, nem tudta mennyit ismerjen be a történtekből.

- Semmi, csak a szokásos – felelte.

Apu azonban túl jól ismerte ahhoz, hogy ne vegye észre a pillanatnyi szünetet.

- Biztos, hogy nem akarsz valamit elmondani?
- Hát… Tényleg semmi sem történt – felelte bizonytalanul.
- Rendben, 6-kor otthon leszek és megbeszéljük a dolgot – hallotta, majd megszakadt a vonal.

Addig még több mint egy óra volt hátra. Több mindenbe belefogott, de semmihez sem volt türelme, így leült a TV elé nézni az éppen soros kibeszélő show-t, de a gondolatai mindig máshova kalandoztak. Nem volt kétsége afelől, hogy mi fog történni, hiszen Apu szava járásában a „megbeszéljük” azt jelentette, hogy meg fogja büntetni, vagyis alaposan el fogja fenekelni, a kérdés csak az volt, mennyire alaposan. Majd azt is otthagyta és némi tanakodás után átöltözött, felkapott egy könnyű pólót és egy rövid shortot.

Pár perccel múlt 6, amikor nyílt az ajtó és ott állt Apu.

- Szóval mi történt ma a suliban? De az igazat, ne lódíts nekem! – hangzott a szigorú kérdés.
- Az úgy volt, hogy Anna néni elkapott minket a mosdóban, amikor a lányokkal cigiztünk.
- És még?
- Hát, csúnyán feleseltünk és elküldtük a … szóval oda – vallotta be.

Klári leszegett fejjel, zavartan nézte a cipője orrát és csak a szeme sarkából nézett Apura, kerülve a pillantását. Egy darabig csend volt.

- Tudod mi fog történni most?
- Ki fogok kapni - felelte.
- Hogyan fogsz kikapni?
- El fogsz fenekelni.

Klári tudta, hogy nem egészen kielégítő a válasza. Apu ilyenkor elvárta, hogy tisztelettudóbb és részletesebb legyen, ezért megismételte:

- Alaposan el fogod verni a fenekem, amiért az iskolában rossz kislány voltam.
- Ez már jobb volt. Irány a hálószoba!

Apuék hálószobája az emeleten volt. A széles francia ágy pont alkalmas volt a fenyítésekre. Elővett két nagy párnát, egymásra rakta őket és rájuk hasalt, de előbb még levette a shortot. A bugyi maradt, ez mindig Apun múlott, mikor parancsolta le róla. Kezét a tarkójára tette és fejét elfordította az ajtótól, ahogy Apu ilyenkor megkövetelte. A várakozás egyre jobban növelte az izgalmát és érezte, hogy kezd kiszáradni a torka. Nem tudta, ott van-e már a szobában és csendben őt figyeli-e és azt sem tudta, mivel fogja elfenekelni, így megpróbálta kitalálni a zajokból. Várta a szekrényajtó nyikorgását és polcon való motozás hangját, ami azt jelenti, hogy az ingek mögött erre az alkalomra tartogatott ruhakefét, fakanalat vagy esetleg a vonalzót veszi elő. Ehelyett az öv jellegzetes surrogását hallotta, amint áthúzódott a bújtatókon. Szóval nadrágszíj… sóhajtotta magában. Nem ez volt a legrosszabb, de el tudott volna enyhébbet is képzelni. Végül is csak egy cigi volt. Megpróbált visszaemlékezni, vajon a vékonyabb vagy a vastagabb öv volt Apun, de nem sikerült, így megadóan várta, hogy kiderüljön.

- Le a bugyival! – hallatszott az utasítás.

Megemelte a fenekét és lebűvészkedte magáról, ügyelve hogy továbbra is hason fekve maradjon és ne nézzen Apura, nem akarta súlyosbítani a helyzetet.

Az első néhány ütésnél még semmit sem érzett, a fájdalom fokozatosan kezdte átjárni a testét. Nem tudta előre, mennyit fog kapni így hiába számolta magában – most nem kellett hangosan -, nem tudta mennyi van még hátra. Az egyre erősödő fájdalom ellenére némán tűrte a csapásokat, csak fel-fel nyögött alkalmanként, míg a fájdalom helyét valami más vette át. Már alig hallotta a szíj suhogását a levegőben és csattanását a csupasz fenekén, egyre jobban elmerült a rátörő vágyban, hogy teljesen Apué legyen.

Egyszer csak abbamaradtak az ütések és csend lett a szobában.

- Megfordulhatsz – hallotta.

Legördült a párnákról a hátára. Kezét a feje mellett hagyta, lábai ellazultak, de a szemét még nem nyitotta ki. Érezte, ahogy Apu keze a póló alá csúszik és a melleit simogatja. Apró és egyébként alig észrevehető mellbimbói most megkeményedve ágaskodtak. Hirtelen mintha áramütés járta volna át, amint Apu két ujjával elkezdte őket morzsolgatni. A felszakadó sikoly nem maradt hatástalan. Apu csak erre várt, két kezét csuklójánál az ágyra szorítva hatolt bele és tette magáévá Klárit, aki most már újra az ő odaadó és szenvedélyes felesége volt és nem a kislány, akit megbüntetett.

Amikor mindennek vége lett, Klári ismét hálával gondolt az Internetre. Két évvel ezelőtt romokban hevert a házasságuk. Zoli a munkájába temetkezett, fél év is eltelt két együttlétük között, de abban sem volt semmi öröm, csak egy elkeseredett és sikertelen próbálkozás, hogy talán most jobb lesz. Ha akkor nem találja meg azt a spanking WEB oldalt, valószínűleg már válófélben lennének. És kivételesen hálával gondolt a mobil szolgáltatóra is a karácsonyi akciónál ajándékba adott újabb telefonra és kártyára is, amit csak ehhez a játékhoz használtak.