Takarítás egy gyönyörű Istennőnél. 1.rész

Többször külföldön dolgozom, de mindig amikor hazajövök felkeresek Úrnőket, Urakat, hogy szolgáljam őket és megneveljenek. Vasárnap jöttem haza és hétfőn reggel hétkor már egy Úr deresén feküdtem, a takarító ruhámban, azaz a szakadt, foltos melegítőmben, lekötözve, hogy jól kiporolja a fenekemet. Elég sok verőeszközt vittem magammal hozzá, hogy változatosan nevelhessen. Ezzel nem is volt probléma, a derest körbejárva alapos munkát végzett a Nevelőm, mindkét oldalról záporoztak seggemre az ütések. Kaptam pálcákkal, ostorokkal, lovaglópálcákkal, korbácsokkal, szíjakkal rendesen. A legfájdalmasabb a vastag bikacsök volt, rángatóztam is tőle, mire azt a parancsot kaptam, hogy tartsam normálisan a fenekemet, különben még egyszer annyi ütést ki kell szabnia rám. Miután jól megvert, szólt, hogy vége van. Csakhogy én azt éreztem, hogy a vastagabb bőrostorral még szeretnék kapni, mert imádom, amikor a fonott bőr végigcsap a farpofáimon. Ezért arra kértem, hogy verjen tovább a bőrostorral, mert ennyi nekem nem elég.

Na ez kellett neki, semmi több. Szerintem felháborodott azon, hogy nem vert el eléggé, úgyhogy kétrét fogta az ostort és két kézzel ütött ahogy csak bírt. Utána az ostort lecserélte egy olajba áztatott vastag kötélre, ami önmagában is egy nehéz verőeszköz, csakhogy a Nevelőm két kézzel, teljes erőből vert azzal is tovább. Ez már túlment a fájdalomküszöbömön, már kiabáltam, rángatóztam, csakhogy az Urat ez nem hatotta meg, úgy elvert, mint egy lovat. Közel kétszáz ütést kaptam ráadásként teljes erőből az ostorral és a kötéllel. A végén már sírtam és teljesen ki voltam csavarodva, de ki kellett bírnom. A verés után a fenekem és a combom összefüggően el volt dagadva. Ilyen verést ostorral, kötéllel soha nem kaptam.

Csakhogy ez reggel volt, délutánra pedig be voltam jelentkezve egy vad, hihetetlenül szexi, gyönyörű Úrnőhöz egy másik verésre. Ott volt nála az egyik barátnője és egy barátja is, ezért hárman vertek el este sjambokkal és bikacsökkel, illetve vasalt csizmákkal rugták erősen a fenekemet. A dagadt hátsómra záporozott ütések és rugások annyira fájtak, hogy könyörögni kezdtem hagyják abba. Csakhogy erre nem volt lehetőség, mivel napokkal előre leszögeztük, hogy nem lesz kegyelem, ingyen mehetek hozzájuk, de cserébe beleegyezek egy brutális verésbe és addig üthetnek, ameddig csak akarnak. Ezért hiába könyörögtem, tovább vertek mindhárman. A szexi Úrnőt nagyon szeretem, mert úgy fenekel, ahogy senki más itthon, vagy külföldön (legalábbis akiknél én voltam), ezért akartam napokkal a találkozó előtt, hogy ismét nagyon erősen megverjen, mint egy igazi rabszolgát. Igen ám, csakhogy arra nem számítottam, hogy már reggel a férfi Nevelőm ennyire elver. A lényeg, hogy elkezdtem ordítani ahogy a torkomon kifért és követeltem, hogy álljanak le. Olyan fájdalmaim voltak, mint soha életemben, elkezdett fájni a fejem de konkrétan szaggatott rendesen és éreztem, hogy a szervezetem hamarosan felmondja a szolgálatot. Sajnos a fenekelőpadra annyira jól rá voltam bilincselve, hogy nem tudtam kiszabadulni, ezért a két hölgy és az Úr tovább ütött, rugott nagy erővel.

Egyre hangosabban ordítottam és kértem a kegyelmet, ezért a szadista Úrnőm beletaposott a csizmája tűsarkával az arcomba, mondván, hogy fejezzem már be az ordítozást és a rángatózást, mert nem szereti ahogy viselkedek. A csizmájának a tűsarka felszántotta az arcomat és közvetlenül a szemem mellett csúszott el. Ekkor nagyon megijedtem, hogy kiszúrja a szememet, ezért én sem tudtam honnan vettem erőt magamon, de abbahagytam az ordítást, vergődést. A szemem épsége fontosabb lett, mint a kibírhatatlan fájdalomé. Mindenesetre olyan kegyetlenül vertek tovább, hogy az kimondhatatlan, hirtelen arra gondoltam, hogy ilyen lehetett egy brutális börtönben a vallatás, vagy egy igazi rabszolga büntetése az ókorban. Ahogy vertek tovább, éreztem, hogy annyira zihálok és annyira be van feszülve az összes idegem, hogy ezt így nem sokáig lehet tovább bírni. Konkrétan éreztem a fontosabb idegpályákat, amint egyre jobban és jobban megkeményednek a szűnni nem akaró végtelenül erős fájdalomtól. Az volt a baj, hogy mivel hárman vertek semmilyen szünet nem volt. Az egyik Úrnő ütése után azonnal jött a másik Úrnő, majd pedig az Úr ütése, utána pedig ugyanilyen intenzíven következett az újabb kör. A sjambok, bikacsök az általam ismert legkeményebb, legfájdalmasabb verőeszköz (csak a vastag fémdrót és vastag, hosszú traktor ékszíj fáj még ennyire). A verést időnként a vasalt csizmák rugása váltotta fel. Az egyik Úrnő meg is kérdezte:

-szolga melyik fáj jobban a sjambok, vagy a vasalt csizma?

Annyira fájt mindkettő, hogy tényleg nem tudtam eldönteni, melyik a fájdalmasabb. Ezért nem válaszoltam, mert nem tudtam melyik a borzalmasabb. A rugások egészen a csontig hatoltak, meg voltam győzödve, hogy ennyi erős rugás felsérti a csonthártyámat. Szerencsére aztán csak pár napig fájt a csonthártyám, szóval nem sérült nagyon meg.

Az erős verés közben arra gondoltam, hogy lehetek ennyire hülye, hogy önként elveretem magamat, mint egy utolsó rabszolgát? Elhatároztam, hogy ha innen kijutok, soha többé nem megyek senkihez verésre, ez volt az utolsó. Aztán az egyre jobban erősödő fájdalomtól, megéreztem, hogy lassan az életem múlik azon, hogy tovább vernek-e szadista kínzóim. Ezért olyan erővel, ami leírhatatlan és amit csakis a túlélő ösztön tud biztosítani a nagyon szorosra bilincselt és kötözött bal kezemet sikerült mégis kitépnem a béklyóból, ami konkrétan lehetetlennek tűnt. Most sem értem, hogyan tudtam kitépni a kezemet a bilincsből, hogyan tudott a csukló vastagságon keresztül kijönni az egész kezem. A lényeg, hogy miután kitéptem a bal kezemet, gyorsan kioldottam a jobbat is és a lábaimat is megszabadítottam a bilincsből, és gyorsan átöltözve elfutottam a helyszínről. Még annyit kérdeztem felháborodva, hogy miért nem hagyták abba a verésemet, amikor ezért könyörögtem? Az Úrnők döbbent arccal hallgattak én meg a tudatomat majdnem elveszítve a fájdalomtól szédelegve elfutottam tőlük. Minél messzebb akartam lenni kínzóimtól. Aztán este az Úrnővel leveleztem és megkérdeztem, hogy miért nem hagyták abba a kínzásomat, amikor könyörögtem ezért, főleg, ahogy látták, mennyire szenvedek. Erre igazi szadista választ adott:

-a szolgák rángatóznak, sikítoznak, ordítanak, amikor verést kapnak tőlem, ez természetes.

Ekkor megkérdeztem, hogy , ha nem szabadulok ki, mennyit vertek volna még, ájulásig? Erre a következőt válaszolta:

-amikor egy szolga valóban közel áll a végső határhoz, akkor úgy tesz mint te, kitépi a köteleit és elfut. Különben is szoktam látni meddig bírja egy mazó szolga, te például még bírtad volna, úgyhogy csak azt sajnálom, hogy nem kötöztem jobban le a kezeidet.

Ez aztán igazi szadista Úrnő -gondoltam. Egy másik levelezésben be is vallotta, hogy nagyon élvezi, amikor egy szolga arca eltorzul a fájdalomtól, vagy sír, Ő ilyenkor van elemében.

A verés után rögtön írtam a következő Úrnőnek, akihez szerdára voltam bejelentkezve fenekelésre és takarításra, hogy lemondom a találkozót, mert annyira el vagyok verve, mint soha. Másnap reggel kaptam választ, hogy nem mondhatom le a találkozót, mert egész napra vár az Urával, sok a takarítani való és bizony verésre is számítsak, mert megérdemlem, ha már azzal dicsekedtem, hogy hurkásra verhető mocskos mazó csicska szolga vagyok. Azt is mondta, hogy miattam mondta le más szolgákkal a találkozóit, úgyhogy ne merészeljek otthon maradni. A válaszlevelemben megmondtam, hogy rendben, elmegyek, de csak azzal a feltétellel, ha verés közben lehet menekülőszavam és figyelembe veszik, hogy kékre, dagadtra vagyok fenekelve, tehát kemény verőeszközzel nem kapok ütéseket, csak hajlékony pálcákkal, ostorokkal, korbácsokkal. Ebben megegyeztünk.

Reggel, megegyezés zerint tízre kellett a lakáshoz mennem. Előtte tíz perccel már ott voltam. Egy magas kőkerítés volt, vaskapuval, kaputelefonnal. A kerítésen nem lehetett átlátni, ezért gondoltam, hogy a ház nem emeletes. Pontban tízkor becsengettem a kaputelefonon. Semmi válasz. Illedelmesen vártam pár percet, majd ismét becsengettem. Semmi nem történt. Már azon gondolkoztam, hogy vajon elfelejtettek, vagy közbejött valami, amikor meglódult az automata vaskapu és annyira kinyílt, hogy bemehessek. Az ajtónál nem volt csengő, ezért bekopogtam, de szintén nem történt semmi. Aztán kis idő múlva egy férfi nyitott ajtót vastag bottal a kezében.

-gyere be és csókold meg a lábaimat-utasított. Megtettem.

Ezután lehúztam a cipőmet és be kellett mennem egy kis szobába, hogy átöltözzek. Ott volt egy egyszerű faágy is. Az Úr a faágyra mutatott a botjával és azt mondta:

-erre kötözve fogunk elverni. Most öltözz át a rabszolgaruhádba, tedd ki az ágyra a hozott verőeszközöket, egyéb dolgaidat és állj készen a szolgálatra. -azzal kiment a szobából.
Felvettem a piszkos, szakadt rabszolga-takarító melegítőmet, magamra tettem a nyakörvemet és a kéz-lábbilincseket, elővettem a verőeszközeimet (ezúttal sem a bikacsököt, sem a sjambokot nem hoztam magammal) és szépen sorban kitettem az ágyra. Utána még néhány dildót és vibrátort a kisszekrényre helyeztem, majd az ajtóval szemben a padlóra térdeltem tenyereimet felfele a combomra helyezve vártam Uramra.

folytatása következik