Kalandom Inci-Fincivel (1)

A buszon figyeltem fel a srácra, aki igen érdekesen nézett ki: kis alacsony termet, de arányos testalkat hozzá, izmos, közepesen szőrös kar és alapos dudor ott, ahol kell a farmerja közepén. Olyan negyvenes évei közepén járhatott és látszott az is, hogy jól meg van a bőrében. Ép testben, ép lélek!
Nem sokára ő is rám vetítette a tekintetét, ahogy mellettem állt, én pedig ültem, így szinte egy magasságban voltunk, bár én valamivel alatta azért. Így hát lenézett és „lenézett” rám.  Azt is észrevehette, hogy alaposan megnézem a”szemem előtt” lévő dudort, ami különösen jól látszott a farmeren át. Észrevettem, hogy kicsit szemtelenül elvigyorodott, majd valami átsuhanhatott az agyán, mert szinte folyamatosan mosolygott, vagy inkább somolygott ettől kezdve. Még azt is megtette, hogy úgy helyezkedett, hogy kicsit előrébb legyen, jobb rálátásom legyen a dudorjára, ami lassan kezdett „megnőni”. Alaposan szemre kellett vennem, hogy nem csak a képzeletem játszik velem, de nem. Megnőtt. Két megálló múltán lassan kezdett elfordulni az ajtó felé, miután jelzett s a jobb keze mutatóujjával hívogatóan jelzett, intett felém, hogy menjek én is vele/utána.
Így hát leszálltunk egymás után, s mikor elment a busz, s már csak mi maradtunk a megállóban, felém fordult és megkérdezte:
- Remélem mást is tudsz, nem csak igézően nézni, fixírozni az „ékszeremet”! – szólalt meg gúnyosan.
- Nem, mást is tudok. A szemtelen srácokat a térdemre fektetem és alaposan kiporolom a feneküket. – válaszoltam komolyan, morc képpel.
- Lássuk! - mondta szemtelenül s puccsított ott a megállóban, azonnal.
Én meg elkaptam a csuklóját, magammal húztam/rántottam az ülésekig, ahova leültem, s magamra, pontosabban a térdemre rántottam, lefogtam a bal kezemmel és a szabad, jobb kezemmel jó párat rácsaptam a feszesen domborodó popóira. Jó nagyot csattant, szólt.
- Ejha, ez igen! – kiáltott fel elismerően s cukkolva hozzátette: - Csak ennyit tudsz, vagy többet, keményebbeket is?
- Igen, tudok még sokkal többet, keményebbeket is, ha van, aki állja, azaz kiállja azokat a csapásaimat. – szóltam oda határozottan neki.
- Akár most is, itt is? – cukkolt tovább a srác.
- Nem, itt már nem, mert rohanna egy csomó anyuka, hogy a kisfiút elverem itt az utca nyilvánossága előtt, s megmentene a kezemtől óvóan. De ha ráérsz, és most eljössz hozzám, akkor bebizonyíthatod nálam, hogy nem kisfiú, hanem csávós, kemény legény vagy.
- Rendben, megyek. De van egy feltételem is: otthon, nálad, úgy kapok, mint ha a fiad volnék. Nincs sajnálat. Határozottan, keményen. – sorolta.
- Mintha a fiam volnál? – gondolkoztam el s határoztam. – Rendben, csak meg ne bánd majd. – válaszoltam s elindultam hazafelé, Vele.
Jött mellettem az utcán, majd beszélgettünk erről-arról s szóba került, hogy az apja néha - néha, de elverte a nadrágszíjával, szép színesre a fenekét, hogy pár napig alig tudott ülni a fenekén. Az is kiderült, hogy nős, családos már, de nem Pesten lakik, hanem egy nem távoli városban.
Lassan hazaértünk és felmentünk hozzám. Az előszobában kicsit érdeklődően nézett szét, majd maga is levette a cipőit s zokniban bevonult a szobába. Én behoztam a szerszámosládámat a kamrából közben és a nádpálcákat, lovaglóostort és a mogyorófa vesszőimet. Mikor ezeket meglátta, akkor kicsit megrémült, ijedten nézte meg azokat, majd erőt vett magán, kihúzta magát s szinte büszkén várta a parancsaimat.
Jól megnéztem, ahogyan ott állt. Mutattam, így lassan megfordult maga körül. Jól nézett ki, „kézrevaló” volt és még mindig tetszett a dudorja elől. Majd megnézzük. - határoztam el.
Behoztam egy vasszéket a konyhából, ráültem, majd magam mellé mutattam, ahova álljon s a kezénél fogva ráhúztam a térdemre a testét. Megint a bal kezemmel fogtam le s a jobb kezemmel csaptam nagyokat a feszülő popójára, vagy tízet.
Közben éreztem, ahogyan csaptam, hogy keményedik a térdeimen a csomagja, az abban lévő. Így felállíttattam, utasítottam, hogy húzza le a farmerjét. Nem tudom, hogy izgalmában tette, vagy tudatosan, de nem csak a farmerjét húzta le, hanem azzal egyszerre az alatta lévő boxerjét is.
Így ott állt már előttem meztelenül, erőre meredő, álló farokkal. Egy cseppet sem szégyenlősködött, nem takargatta magát, sem a farkát, sem a körülötte lévő bokrát. Sőt, szinte büszkén „mutogatta”.
Én megparancsoltam, hogy mindent vegyen le magáról, még a zoknijait is, majd az ágyra fektettem és a nádpálcával, majd a mogyorófa vesszőkkel, végül a lovaglópálcával is szépen kipirosítottam a popóját. Az első pár ütés után felemelte a testét. Maga alá nyúlt az egyik kezével és kiigazította, hátrafelé a merev farkát a belső combjai közé s úgy várta a többi ütésemet. Becsületre legyen mondva, nem sziszegett, nem vonaglott, jól tűrte a csapásaimat. Látszott, hogy nem először kap ilyeneket.
Kb. ötven után kezdett kicsit izegni-mozogni, igen halkan sziszegni. Megkérdeztem tőle:
- Ennyi elég volt? Van még más vágyad, kívánságod, óhajod- sóhajod?
- Igen, uram, ennyi elég lenne a pálcákból, de szívesen beletekintenék a szerszámosládájába, ha már behozta. – szemtelenkedett.
- Megteheted, nézd meg, de egyben válassz is valamit azok közül! – szólítottam fel.
Odament a ládához, kinyitotta, majd szétnyitotta a belsejét és érdeklődve nézett szét a benne lévőkön. Volt, amit csak megnézett, de volt, amit kézbe is vett, megforgatott, megtapintott. Végül döntött.
Egy többtűs kereket választott s adott át nekem, hogy azt használjam rajta, majd elvörösödött fejjel kivett egy rezgő dildót is, azt is átadta és hozzátette: - Ezzel, majd ez után is tehetne még valamit velem! – mondta remegő hangon s rám nézett, a szemembe.
- Tudod mi et? Mire használatos? – kérdeztem meg tőle. Bólintott.
- Igen, tudom, de kellene használni, mert igen szűk vagyok ott hátul s időt kellene adnia, hogy tágulhassak, mielőtt belém hatolna. – mondta.
- Rendben, legyen. – mondtam és mutattam, hogy hasaljon vissza az ágyra.
A többtűs kereket végig vezettem a testén, hátán, színes popóin, majd le a belső combján s vissza a vádliain újra - a másik belső combján át - a popójáig, de arra is volt gondom, hogy közben kézbe vegyek egy egytűs kereket is, és arra váltva a combjai között fekvő farkát, csupasz makkját és az ottani golyói bőrét is meglátogassam. Kicsit vonaglott, ahogyan a farkán, makkján megérezte a tűs kereket, de nem nagyon.
Én meg rászóltam, hogy térdeljen fel és ráhúzva gumit a dildóra, megsíkosítóztam azt, majd óvatosan belenyomtam az ánuszába és lassan pumpáltam párat rajta. Mikor elégnek éreztem, akkor bekapcsoltam a rezgést is s a srác arcán békés, kéjes mosoly terjedt el.
- Ahh, ez nagyon jó! – szólt kéjesen és az egyik kezével a farkához nyúlt, hogy meghúzogassa.
A lovaglópálcával sikerült pontosan a kezére csapnom, így elrántotta azt.
- Majd én teszem, vagy utasítalak, ha az jön! . dorgáltam meg.
Még ment a rezgő dildó és közben, időnként pumpáltam is rá, hogy kellően szorítson belül, így táguljon a srác.
S közben persze újra vándorútra kelt - mind a két - tűs kerék is, bejárva a srác testt, szinte minden testtájékát.
(folyt. köv.)