A szabadság ára

Napjainkban játszódó fiktív történet, kitalált szereplőkkel, környezettel és eseményekkel.



- Remélem, tisztában van azzal, hogy csak akkor fogunk fizetni, ha lemegy adásban a műsor – szólt a riporter serkenő borostáját dörzsölgetve, miközben a vele szemközt ülő férfi arcát vizslatta.

A harmincas korú férfi barna arcán átfutott egy halvány árnyék, talán ekkor tudatosult benne, hogy sokan fogják látni megszégyenülését, talán csak a harag villant szemében, hogy emlékeztetik erre, de utána nagyot szusszanva visszanyerte nyugalmát, és biccentett:

- Igen.

- Mégis vállalkozik arra, hogy szervezett körülmények között, tévéstáb jelenlétében, egy titkos, erre kialakított helyen vállalja…?

- Mint mondottam, igen!

- Ne haragudjon, de meg kell kérdeznem, volt már része ilyenben?

- Hol a papír, amit alá kell írnom? – dobta vissza a szót a férfi, arca ismét megfeszült.

- Tehát… - a riporter felé tolta a szerződést. – Volt már…?

- Hogy volt-e részem ilyenben? Meglehetősen tapintatlan a kérdés, nem gondolja?

B. átfutotta a szerződést, majd alákanyarította a nevét kapkodó, gyors mozdulatokkal. Csak a három kezdőbetű vált olvashatóvá: B. R. F.

- Akkor… jövő hétfőn, pontban négykor felvesszük a barkácsbolt melletti kereszteződésnél. Legyen pontos, mert csak a piros idejére áll meg az autó – a riporter még elhadarta a márkát és a színt, nehogy ez a látszatra kétségbeesett férfi rossz kocsiba szálljon, aztán kerülve egymás pillantását, gyorsan kezet fogtak.

B. a hátában érezte a riporter pillantását, míg elhagyta az irodát. Alig várta, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. Örült, hogy túl van végre ezen a procedúrán, a riporter komisz kérdései igencsak nem voltak ínyére.

Amikor a felhívást olvasta, miszerint egy új, korhatáros műsorra keresnek statisztákat kiemelkedő díjazással, először félretette az újságból kiollózott hirdetést. Ám úgy vélte, nincs olyan egyszeri és igen jól fizető munka, ami elől megfutamodna, így néhány hét múlva felhívta a megadott számot.

Csak egy pillanatra torpant meg, amikor egy szervező félrevonta, és közölte vele a munka mibenlétét. A gyanútlan B. gyorsan túltette magát meghökkenésén, és közölte, hogy kíváncsi a honoráriumra. A szervező kibökött egy kerek számot. B. arcátlanul a dupláját kérte, végül megegyeztek, valahol a két szám között félúton.

Erre a néhány héttel ezelőtti megbeszélésre gondolt, és amikor felhívták azzal, hogy fáradjon be a szerződés aláírása céljából, ahol újfent meg kellett acéloznia akaratát, miszerint vállalja a tévékanálisnak sok pénzt és perverz érdeklődőket bevonzó munkát.

B. hátában érezte a riporter pillantását, míg elhagyta az irodát. Alig várta, hogy becsukódjon mögötte az ajtó. Örült, hogy túl van végre ezen a procedúrán, a riporter komisz kérdései igencsak nem voltak ínyére.

Amikor a felhívást olvasta, miszerint egy új, korhatáros műsorra keresnek statisztákat kiemelkedő díjazással, először félretette az újságból kiollózott hirdetést. Gyorsan apadó bankszámlájára gondolva úgy vélte, hogy nincs olyan munka, ami elől megfutamodna, így néhány hét múlva felhívta a megadott számot.

Csak egy pillanatra hökkent meg, amikor egy szervező félrevonta, és közölte vele a munka mibenlétét, és amikor látta a jelentkező arcán, hogy kíváncsi az összegre is, kibökött egy kerek számot. A jelentkező arcátlanul a dupláját kérte, végül megegyeztek, valahol a két szám között félúton.

Erre a néhány héttel ezelőtti megbeszélésre gondolt, és amikor felhívták azzal, hogy fáradjon be a szerződés aláírása céljából, újfent meg kellett acéloznia akaratát.

A pénzt nem adták ingyen, márpedig ha teljesíti a szerződésben vállalt feltételeket, akkor a bankszámlája újfent annyira megizmosodhat, hogy messzire költözhet jelenlegi lakhelyétől. Nem aggódott családja miatt, ilyennel nem dicsekedhetett. Nemzői korán leadták egy gyerekneveldében, hírüket sem hallotta azóta, legutóbbi kapcsolata pedig évekkel ezelőtt, még tengerészgyalogos kiképzése idején zátonyra futott. Igaz, néhány tengerentúli bevetés után idejekorán nyugdíjba került, de a silány bevétel hónapról hónapra gyorsan elfogyott, ráadásul a bingón és kaparós sorsjegyen sem mosolygott rá nagyobb nyeremény. Így ötlött fel benne, hogy végül is miért ne?

A rákövetkező hétfőn úgy ébredt, hogy eljött végre a nap, és nem fordulhat vissza. Meg kell tennie azért, hogy megvásárolja a katalógusból kinézett mobilházat, autója mögé kösse, és eltűnjön balfenéken. Mégis, kinek hiányozna itt? Bérelt lakásából már kikapcsolták az áramot, a vízcsap már csak hideg vizet kínált mosakodásra, fogmosás közben is kasztanyesztáztak rágói.

Hát eljött a nap.

A megadott idő előtt már hosszú percekkel nézegette a vésőket, szögkihúzókat és egyéb szerszámokat a kirakatban, majd megfordult, és a zebra felé lépett. Hamar észrevette az autófolyamban a szürke kocsit, mely lassan csorgott a többi kaszni között. Harmadikként állt meg a zebránál, a vezető átnyúlt az anyósülés felett, és kinyitotta az ajtót.

B. beszállt, és bekapcsolta a biztonsági övet. A vezető nem szólt, várta, míg utasa kényelembe helyezkedik. Mindketten tudták, hogy hová tartanak. A vezető elvitte őt ama félreeső utcába, ő pedig igyekezett hallgatásba burkolózva felvértezni magát a rá váró megpróbáltatásokra.

Két héttel később.

Az éjszakai csatorna 18-as karikával korhatárosított műsora nem szúrt szemet annak, aki nem pont ilyet keresett. A kevésnyi célközönség azonban megtalálta, és hétről hétre követte a folyamatosan megújuló műsort, melyben önkéntesek vállalták, hogy embertársaik csúful elbánjanak velük.

A hatásvadász előzetes erre a hétvégére azt ígérte, hogy egy középkori kínzóeszközre, úgynevezett deresre húzott férfi ötven botütésben fog részesülni a kamerák kereszttüzében, a kevésnyi VIP néző homályba burkolózó széksorai előtt.

A műsor elején egy cirkuszi kikiáltóra emlékeztető, harsány figura ismertette a deres nevű találmány felbukkanását és elterjedését a történelmi időkben, korabeli rajzokat villantott fel alkalmazásáról, majd erkölcsnemesítő, egyszersmind megalázóan büntető mivoltát méltatta.

Végre megpillantották a férfit, akinek nevét a kikiáltó a tévén keresztül a világba harsogta. Bert Reid Finley zömök, középmagas, férfi volt, mérsékelt, nem hivalkodó izmokkal. Testét egyetlen zsebkendőnyi anyag takarta öltájon, a mely zsinórban folytatódott, és a derekán hurkolódott hevenyészett kötéssé. Hosszú lábán, mellkasán gyér szőrzet nőtt, halványbarna bőre, sötét szeme, dús szemöldöke, hátrafésült, fekete haja nyakába hullott. Mint egy kilúgozott indián. A kikiáltó ripacs elsőként a nevét boncolgatta, mit takar a Bert? Albert? Robert? Herbert? Filibert? Bert biccentett, és hamarosan meghízó bankszámlájára gondolva kimondta az első nevet, ami eszébe jutott: Dagobert.

A homályba burkolózott közönség felnevetett, majd izgatott suttogásba váltott, amikor a jupiterlámpa fényköre elindult, és megállapodott a sivár helyiség közepén elhelyezett deresen, mely mellett két pribék várakozott, arcukat elfedő maszkban, a későbbi beazonosíthatóság kizárására. A maszkhoz formátlan, fekete és vörös ruhát viseltek, mely alakjukat is jelentős mértékben torzította. Gyapjú fejfedőjük hajuk jó részét is eltakarta.

Bert érezte, hogy egy lámpa őt, arcát és testét világítja meg, míg a derest időközben másik lámpa is fényárba borította. A ripacs kikiáltó eltűnt a mikrofonjával együtt, a sötétből sztentori férfihang szólította meg. Felszólította, hogy helyezkedjen el a deresen, és felhívta a figyelmét a próbán tanult helyes testhelyzetre.

A férfi igyekezett leplezni egyre növekvő zavarát, és ebben a pillanatban nem tudta különválasztani, hogy a magától a botozástól tart-e jobban, vagy a nagy nyilvánosságtól, mely tanúja megkínzatásának. Holnapra megváltozik-e körülötte a világ? Felismerik-e szomszédai, a sarki boltos, a mosodás, vagy alkalmi bukmékere? Persze előfordulhat, hogy más irányú érdeklődési körük miatt azonnal elkapcsolnak eme szennycsatorna alantas műsoráról, de az ördög nem alszik.

Két héttel később.

Colbert Reid Finley, alias B. figyelte, amint az ügynök autója eltűnik a szerpentinre vezető úton, azután körülnézett új birodalmában. A kisvárostól alig másfél órai autóútra lévő, lakóhelyéül választott erdei tisztáson állította le autóját, mellyel idáig vontatta lakókocsiját. Fenyők zúgtak, kőhajításnyira patak csobogott. Méhek döngicséltek mézes kelyhű virágok körül. A távolabbi bokrok mélye megzörrent, nyúl ugrott ki, és futott el fel-felvillanó hátsóval. A férfi mélyet lélegzett a kristálytiszta, hegyi levegőből. Miután bekente kékes-zöldes árnyalatokban játszó, lassan gyógyuló bőrét a tekintélyes méretű tégelyből, bekapcsolta a gyorsfőzőt, és majd kiült a kávés bögrével kezében a lakókocsi lépcsőjére.

Végre szabad volt. Új élete, ha hihetetlenül nehéz áron is, de elkezdődhetett.

Vége