ÁlmoDom

Állsz előttem, kócos, lihegve, neglizsében, szopás közben szépen kivörösödött térdekkel, kettőnk között a padlón nagy, csillogó nyáltócsa mutatja, milyen odaadó subrinám vagy. Menj a hálóba – utasítalak, és te már rohannál, de utánad szólok: Lassan. Azonnal megállsz, kezeidet leereszted magad mellé, és kis léptekkel indulsz. Megrázod hosszú sörényedet, s lehajtott fejjel elindulsz. Lábaidat egymás elé teszed, mintha láthatatlan vonalon haladnál, fenekedet pucsítod, ringatod járás közben.Legszívesebben most azonnal seggbedugnálak, oly szép, kívánatos vagy. Megyek mögötted, keménytalpú cipőim koppanásai hallatszanak csak.
Megérkezünk a hálóba, abba a hálóba, mi külső szemnek kedves puha asszonyi háló, de mikor ketten vagyunk, bármivé tud alakulni, bármivé, és mindenné egyszerre. A fehér falak keretei között hatalmas ágyad dominál mindent. Plüsskeretes ágy, vastag puha ringó matraccal, fehér huzattal, mind, mind a tisztaság, ártatlanság illúziójában tetszelegve. Voltál ma már odaadó jószágom, kit sétáltattam kedvemre, voltál kedves bohó kisleánykám, ölemben hasadra fektetve, lassan, élvezettel, vörösre fenekelt buja seggeddel, amit nevelés közben megállás nélkül ujjaztam, élveztettem, rángattalak a fájdalom és az élvezés pólusai között kedvemre, és most itt a hálóban vagyunk végre.
Feküdj hanyatt az ágy közepére – szólok, s te engedelmesen teszed a dolgodat. Kérdőn tekintesz rám, s meg is kapod a jóváhagyást – Igen, így megfelelő. Ott fekszel hanyatt, egyedül, mozdulatlanul hatalmas ágyad közepén. Hosszú puha csillogó hajad kócosan terül, és mivel neked tilos, ezért Én simítom ki arcodból, amiért hálásan nézel Gazdádra. A sarokban a vörös lámpa fénye az egész helyiséget egy igazi kurvatanyává változtatja, vörös szűrővel öntve le mindent. Hiába a puha meleg kényelmes ágy, fenekeden a gyönyörű kipörsent friss vörös csíkok oly érzékenyek, hogy fektedben még az ágynemű is dörzsöli, irritálja, és egyszerre izgatja. Kívánod érezni farod égését, mocorogsz kicsit, igy fekszel vörös fénybe takarózva.
Hang nincsen csak szapora légzésedé, nem kell beszéd, szó, semmi nem kell már, tudod jól, hogy most a buja ribancomat akarom, a kurvát, aki eddigi élvezéseiben kiteljesedve csillogó lucskos pinával, elgyötört kéjben várja, vágya, hogy kitöltsem, meghágjam, kancámként a magamévá tegyem… Apró pici hálóstanga, és csipkemelltartó az öltözeted. Fekete mindkettő. A tanga nagy szemű hálóján át gyönyörűen csillog a kívánós pinád. Hatalmas puha csöcseid hullámzanak hasaddal együtt, ahogy várod mi rendeltetik, mit teszek veled.
Előveszem a kék selyemsálat, odalépek, és kedves figyelemmel bekötöm gyönyörű homályban úszó szemeid. Hálásan nyögsz, izgat, igy a maradék érzékeid élesednek, vágyad fókuszál, kiteljesedik, tetőtől talpig egy buja felajzott pinává válsz. Éled benned a ribanc, a kurva, a szajha, és Én most pont ezt akarom. Megfogom bal kezed, a csuklódnál, egy hurkot vetek rá a kötelemmel, az ágy alatt áthúzom a túloldalra, így meg-, és szétfesztve kezeidet rögzítem a jobb csuklódnál. A kötél vékony, percek alatt nyomot hagy kezeiden, de tudom, hogy örömmel, büszkén hordozod majd jeleimet. Most bokáid következnek. Ugyanúgy járok el, lassan, nyugodtan precízen, hatalmas terpeszbe széjjelfeszítve lábaidat is. Kiterítettelek, rögzítettelek, bekorlátoztam látásod, mozgásod egyaránt.
Még hozzád sem nyúltam, de már újra elélvezés határon vagy. Félrehúzom az apró tangát, megcsapja az orrom a pinád sűrű édes buja illata, amivel egy szempillantás alatt megtelik szoba. Széttárva, szétfeszítve, megnyílt, kiszolgáltatott pináddal lihegve várod, hogy megdugjalak, teleélvezzelek végre. Ehelyett két ujjammal belenyúlok forró lukadba, és lassan elkezdlek dugni velük. Vergődnél, de tudod, hogy nem lehet, nyüszítesz, mert azt még szabad, ott vagy az elélvezésednél, akarod, akarod mindennél jobban, de tudod, hogy nem te döntesz, hogy teljes kontrollban vagy, s csak akkor élvezhetsz újra, sokadszor, amikor Én akarom, engedem, csinálom, csinállak. Ilyenkor teljesen beszédképtenné válsz, ami Engem mérhetetlenül felizgat, a farkam majd széjjel robban, de nem engedlek élvezni, lassítok, gyorsítok ujjaimmal, s nézlek, téged, a csodát, az Én csodámat, subcsodámat.
-Mim vagy te Nekem? – kérdezem az arcodba hajolva halkan, susogva, miközben már a leheletünk is összefonódik, lélegzetünk már vadul kefél, s te tehetetlenül, elakadásodban vergődve próbálsz megszólalni. Gyorsítok ismét, majdnem elélvezel, küszködsz minden egyes szóval, de ki akarod mondani, mert tudod, hogy a helyes válaszig NEM élveztetlek el újra. Lassan minden szóért, megküzdve sikerül csak válaszolnod, és várod a megváltást, a megváltó élvezést végre.
Ehelyett, lassan kihúzom ujjaimat belőled. Felkapod fejedet, bár a kendő miatt nem látsz, nem látlak, de átsüt rajta vádló pillantásod, hogy miért, hisz megtetted, hisz Én mindig konzekvensen viselkedek, szótlanul üvöltöd, hogy miért neeem élvezhettél. Ismét fülednél a szám, félős fülednél, picit megnyalom, beleremegsz, Hamarosan kicsim, hamarosan megkapod – mondom.
Egyik melled kiszabadult a börtönéből, bimbóddal üveget tudnék vágni oly kemény. Gyönyörű.
Kisétálok a másik szobába, egy távvezérelt vibártorért, ami olyan könnyedén csúszik bele a szétélveztetett, lucskos, vörösen lihegő, kitágult pinádba, mintha csak érezné, hogy hazatért, hogy otthon van benned végre. Bekapcsolom, halkan zizeg, te várod, hogy dugjalak vele, de csak feltolom, bele a zaftos, zamatos lukadba, és visszaigazítom a bugyidat, hogy ne engedje kicsúszni.
Kisétálok a hálóból, rágyújtok egy műcigire, csendesen dohányzom, néha be-, bepillantva az ágyon magatehetetlenül vergődő holmimra. A cigi félidejénél, leveszem a szemedről a sálat, és azon nyomban bekötöm vele a szád. Haragos, élvező pillantással nézel, ezt nem szereted. Te nem de Én igen. Visszamegyek az IQOShez, hatalmasat szippantok, majd a hálóajtóból bámullak, tovább. A sarokból figyellek, csendes mosollyal, szótlanul. Gyönyörűek a szemeid, ahogy fényüket veszítve mutatják milyen messze repültél utamon, velem Nekem. Szemeid, melyekről nevedet kaptad, nem a világtól, hanem Tőlem, Subkeresztségedben anno. Érthetetlen hangodat adsz a sál alól, és nincs is jelentősége mit akarsz mondani. Tudom, amit kell, tudom, hogy mit, s hogyan akarok tenni.
Fekete nadrágomban feszül a faszom, fehér ingem világít a vörös fényben. Hozzád lépek, félrehúzom a tangát, egyik kezemmel elkezdelek dugni a vibrátorral, a másikkal a csiklódon játszom puhán, nagyon puhán. Élvezel, fejeddel csapkodva, kivörösödve, végre elélvezel, a sál alól ordítva kéjedet. Kívánlak. Tudod. Leveszem a sálat, végre kiszabadul a hangod, imádom pillanatokra szabadon hagyott kontrollálatlan élvezeted, élvezésed. Melléd térdelek, elkezdelek ujjazni, most nem játszom a határon, felviszlek a csúcsra, és onnan folytatom, nem engedem, hogy abbamaradjon. Minden ered dagad, az arcodon, a nyakadon, a fejed, oly vörös, mit a pinád, élvezel, Nekem élvezel, bármeddig élvezel Gazdádnak subrinám, ha kedvem tartja órákig megállás nélkül.
Lassan megállok, kiveszem a kezem, megszagolom, majd veled is megszagoltatom a pinádat, végül szépen lenyalatom a levedet az ujjaimról. Egy, két, négy ujjamat tolom a szádba, te mohón nyeled, mintha csak Gazdád fasza lenne. Lihegve bámulsz, ahogy lassan, kényelmesen kigombolom az az ingemet, leveszem, a székre terítem, mert tudod, hogy nálam, velem, rendnek kell lennie. Már tudod, hogy hamarosan megduglak. Vágyban nézed, ahogy akkurátusan kigombolom a nadrágom, és leveszem, a cipőmmel együtt. Látom szemedben az ősi kívánást, Velemélvezésed vágyát. Kényelmesen simogatom a gatyámon keresztül a faszomat, mosolyogva bámullak, és a másik kezemmel újra a pinádban vagyok. Letolom a gatyám, és az élvezés határán mutatom a duzzadó, remegő faszomat, egészen a fejedhez közel, de nem érintheted. Majd széjjelreped a faszom annyira kívánlak te kurva. Elvágom a lábaidnál a köteleket, csak a kezeid maradnak kikötve.
Megemelem a lábaid térdnél, széjjeltárom, beleszagolok a pinádba, eltelek a buja ribanc szagoddal, és egy lökéssel tövig nyomom beléd a faszomat. Kihúzom, és újra tövig vissza. Üvöltve baszlak, lassan nehéz, mély lökésekkel, te nyüszítve élvezel, egymást ordítjuk túl a kéjben. Minden lökésnél ordítasz, kikötve fetrengsz, minden lökésnél egyre hatalmasabbá, erősebbé és legyőzhetetlenebbé válok benned. Megfogom nyakad, mit esdeklően kínálsz fel, elveszem a levegődet, és duglak öntudattalanul. Pszihém kettéhasad, egyik fele vadul keféli, bassza, kúrja a ribancomat, a másik figyeli, hogy el ne ájulj légszomjadban, ott, ahol élvezeted most, ha még egyáltalán lehet, még teljesebb. Nyögöm, hogy elélvezek, hogy beléd élvezek, nyögöm, hogy MOST, hallod, vágyod, szólni megint nem tudsz, de most nem baj, szemeiden látom ahogy kívánod a faszomból beléd fröcskölő forró gecit, Gazdád kantejét.
Lüktet pumpál a faszom, ordítok, együtt élvezünk, Érzem, hogy ömlök a szomjas lukadba, végeérhetetlenül hosszan, annyit élvezek, mint egy telivér csikó, és még tovább, és észre sem vesszük, hogy nem gecit, hanem vért élvezek beléd.
Pumpál a faszom, lüktet, amiből ömlik beléd Gazdád vére, a pinádból felhajtott lábaid közül folyik ki a vérem, terül szét a voltágyunkon, egyre nagyobb, mélyebb vörös tócsában. Élvezek vég nélkül, a véremet élvezem beléd, ordítva, te már rettegve bámulsz, de nem tehetsz semmit kikötve, a pinádba pumpálom az utolsó csepp véremet is, egészen addig, míg holtan nem rogyok reád. Súlyom alatt, a kötelek szorításában nem tudsz mozdulni, rémülten fekszel, és ekkor… felébredek.
Otthon, nélküled. Álom volt csak, egy álom, ami tegnap még a valóságom volt, de tönkretettem két rossz szóval. Tegnap még veledbenned éltem az álmaimat, megéltem, megéltük őket mind, s mára csak álmodni tudom az életet, azt az életet, ami a mindent jelentette.