A lakótárs - 5. rész: A döntés

Eljött a másnap. Szombat volt. Hát az iszogatós, eseményekben (na meg lebukásban) gazdag este után nem is keltem korán. Majdnem dél volt. Mentem zuhanyozni. Szófia is fent volt. Köszöntünk egymásnak és ennyi. Már az is megfordult a fejemben, hogy lehet csak álmodtam az egészet. Aztán késő délután kopogott az ajtómon.

- Igen?
- Kijönnél légy szíves? Tudod, meg kell beszélnünk valamit. - mondta, szóval végleg egyértelmű lett, hogy nem álmodtam.
- Persze, megyek. - majd kimentem.
- Foglalj helyet. Egy kis bátorító italt azért töltök. - mosolygott, majd két feles poharat tett elénk - Szóval szeretném, ha józanul is elmondanád Nekem a kis titkod. Segítek azért, mert eléggé megvagy szeppenve. - nevetett - Szóval szeretsz crossdresserkedni. Ugye?
- Igen. - majd lehúztam a felest - Igen, szeretek. És szoktam is, mint láthattad a ruhákat.
- Tudod, hogy toleráns vagyok. Szóval, ha akarod, csinálhatod tovább a szobában. De! - majd rám mosolygott kedvesen - Felajánlok egy lehetőséget. Tudod, mondtam, hogy engem is izgatnak az ilyen dolgok. Szóval, mit szólnál, ha csajszit faragnék belőled? Szerintem még jó barinők is lehetnénk. - nevetett, majd töltött egy újabb adagot - Na jó, ez ma az utolsó, mert józan döntést kell hoznod. Szóval szeretném majd, ha átgondolnád. Most ne is mondj semmit. Alszol rá, és holnap délelőtt... mondjuk 10 órakor várom a választ. Addig semmit se akarok hallani.
- Rendben. - mondtam ideges gyomorral.
- Nyugodtan verd ki ma többször. Nehogy felizgulva hozd meg a döntést. Mert később nehogy megbánd! Szóval nem szeretném, ha bármi is befolyásolna. Azért mondom, hogy ha nem szeretnéd, akkor sincs gáz. Szépen a szobában dugdoshatod a fenekedbe a műfaszt, meg szopkodhatod, nem érdekel. Senki sem tudja meg. De ha komolyabban érdekel ez a világ, akkor én sokat tudnék segíteni. Nyugi, nem arról van szó, hogy hétfőn már traviként mész dolgozni. Lehet eljutsz oda is, de csak ha akarsz. Viszont itthon a lakásban megszűnsz férfi lenni. Itt lány leszel. Szóval a férfi ruhákat is elfelejtheted itthon. Meg úgy mindent. Még a farkadat is. - nevette el magát - De ne szaladjunk annyira előre. Szóval a döntés a Te kezedben. Szépen aludjál rá egyet. És holnap 10-re várom a választ. Lakótársam maradsz, vagy a barátnőm leszel? Jó gondolkozást, csajszi! - majd megsimította az arcom és otthagyott.

Nagyon sokat járt az agyam. Háromszor vertem ki aznap este. Felizgatott nagyon a gondolat, de ahogy elélveztem, úgy voltam vele, hogy dehogyis... Még mit nem... Aztán rövidesen megint nedvesedtem. És elképzeltem magam lányként. Szófia barátnőjeként. Eszembe jutottak a sejtelmes megjegyzései: "Szóval a férfi ruhákat is elfelejtheted itthon. Meg úgy mindent. Még a farkadat is.". Láttam magam a fantáziáimban. És élveztem.
Eljött a reggel. Fél kilencre beállítottam az ébresztőt. Alig kezdtem el gondolkodni, már nedvesedtem. Megint játszanom kellett magammal. Jót élveztem. De az óra ketyegett vészesen.
És bizony eljött a 10 óra. Elindultam ki. Szófia már várt. Leültem. Épp a kávéját kortyolgatta, miközben szólt:

- Várom a döntést, csajszi. Jajj bocs, még nem biztos, hogy szólíthatlak így. - nevetett - Szóval ha igen a válaszod, akkor szépen térdelj elém, és mond: "Szófia! Szeretném, ha csajt faragnál belőlem", majd csókold meg a lábaim. Ha meg nem a válaszod, akkor csak mond ki. Na had halljam! - szólt tekintélyt parancsolóan.
- Szófia! Szeretném, ha csajt faragnál belőlem. - majd megcsókoltam a lábait.
- Erre a válaszra számítottam. Felállhatsz Kitty! Mától ez a neved!
folyt.köv.