Takarítás Dorottya Úrnő módra 2.rész ( fiktív történet )

Az esti megdugásom, Úrnőm felcsatolható farkával, szerencsére vagy éppen bánatomra elmarad, mondván, látja rajtam, hogy mennyire elfáradtam, hagy pihenni, szerinte rám fér. Ki kell pihennem magam, hogy holnap legyen erőm a barátnője házát is kitakarítani.

Másnap reggel korán kelek, hogy el készítsem Dórinak a reggelijét, és ágyba vigyem neki. Letérdelek az ágya mellé, úgy várom imádott Dorottya Úrnőm ébredését.

Miután megeszi, szájon csókol, amiért elkészítettem neki a reggelijét, és még ágyba is vittem. Utána felöltöztetem abba a ruhába, amit még előző este készített ki magának, hogy másnap azt fogja viselni. A folyosón még fel adom rá a csizmáját, és a kabátját, majd zárja az ajtót és elindulunk a barátnőjéhez.

Dóri délelőtt 9 órára beszélte meg vele, hogy megyek hozzá takarítani. Utunk Budapest egyik külső kerületébe vezet, egy nagy, két szintes, úszómenencés családi házhoz, ami egy hatalmas, rendezett telken áll.

A megbeszélt időre meg is érkezünk, Dóri nem vesztegeti az időt, azonnal be csenget. Megdöbbenésemre ugyanaz a gyönyörű, hosszú combú, gesztenye barna hajú Domina jön ajtót nyitni, aki Dóri szülinapján ájultra vert. Ő volt az, aki kitépte Nóra Úrnő kezéből a korbácsot és kegyetlenül, nem kímélve megkorbácsolt. Ő az, akit a többi Dominának kellett lefogja, hogy ne verjen halálra.

Beenged. Miután levesszük a kabátot, és a cipőt bekísér a nappaliba és leültet. Hoz üdítőt meg valami harapni valót, és mielőtt neki állnék dolgozni beszélgetünk egy kicsit.

- Az első és mostanáig egyetlen találkozásunk alkalmával, ami hónapokkal ezelőtt Dóri szülinapja volt nem tudtunk rendesen bemutatkozni, Adrienn vagyok. - kezdi.

Én is bemutatkozom, aztán hozzá teszem:

- Hát, valóban nem volt egy szokványos bemutatkozás, de legalább elmékezetesre sikerült, mégha az számomra negatív is.

- Remélem nem szenvedtél maradandó sérülést, vagy ne add Isten tartós egészségkárosodást?

- Szerencsére nem. Azon kívül, hogy utána hason fekve kellett aludnom, és egy hétig fájt az ülés, semmi bajom nem lett.

- Örülök neki. Nagyon sajnálom, hogy azt tettem veled, de aznap, pont néhány órával korábban szakított velem az akkori vőlegényem, akitől ez a ház is van.

Volt pofája egy messenger üzenetbe kidobni, mint egy mocskos rongyot, elhagyni egy utolsó ribancért. Megírta, hogy már egy jó ideje van valakije, akivel hónapok óta megcsal, és hogy valójában soha nem is szeretett igazán, miközben én a szívemet lelkemet bele adtam abba a nyomorult kapcsolatba.

Abban a gerinctelen, mocskos féregben még annyi tisztesség sem volt, hogy elém álljon. Annyit nem értem neki, hogy 5 évnyi együttélés után a szemembe nézzen, úgy mondja ki, hogy vége. Ez annyira feldühített, hogy kellett valaki, akin ki tölthettem a mérgem. Elképzeltem, hogy te vagy Zsolti, az exem, akit Dóri szülinapi buliján jól megleckéztetek.

Elborult az agyam, megfeledkezve a lényegről, ami az, hogy dühből sosem szabad büntetni, és hogy sosem veszthetem el a fejem! Ha a szolgám tényleg kihoz a sodromból, a büntetését halasszam későbbre, mikor már lehiggadtam.

Az én elvem, hogy egy Úrnő legyen mérges nyugodtan, ahogy az sem baj, ha a szolgája fél a haragjától, és Nekem nem is áll szándékában eltitkolni előle, mert tudnia KELL, mi az amit ha rosszul csinál, nemcsak hibát követ el, de még fel is dühít vele.

Nem is beszélve arról, hogyha máskor is elvesztem a fejem, mint a te esetedben is történt akkor akár sérülést, maradandó károsodást is okozhatok. Dühösen hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni a menekülő szót, az összes határt és korlátot.

Az lebegett a szemem előtt, hogy kegyetlenül elbánjak egy férfival, amiért egy mocskos szemét, egy rohadt, gerinctelen féreg az összes. Csak játszotok a nők érzéseivel, kihasználtok minket, majd mikor ránk unntok, egyszerűen kidobtok, mint egy használt zsepit.

- Azok a férfinak aligha nevezhető szardarabok, akik azt teszik, vagy hasonlót a nőkkel, mint veled az exed megérdemlik, hogy egy bosszú szomjas nő egy életre megleckéztesse őket. - mondom, Adrienn-nek.

- Az eset után rengeteget beszélgettünk rólad, Dórival. Többek között elmeséltem neki a kicsit sem korrekt szakításom történetét. Valamint, hogy emiatt volt az, hogy hirtelen felugrottam, kitéptem Nóra kezéből a korbácsot, és voltam annyira kegyetlen és szadista, hogy mikor már eszméletlenül lógtál a kereszten én még akkor is folytattam volna a verést.

Dóri bevalotta, hogy jóval több van köztetek, egy szimpla szolga - Úrnő viszonynál. Elmesélte, mennyire imádod. Ő neked a legfontosabb, a mindened, és ezt érezteted is vele. Érzi, tudja, hogy sosem csalnád meg őt.

Ezért lehet azt mondani, hogy Te éppen rosszkor voltál, rossz helyen, amikor dühös voltam, amiatt, hogy az exem kidobott, és kellett valaki, akin kiélhetek mindent, amit egy nő akkor érez, amikor elhagyják.

Miután egy jó órás beszélgetés során részletesen ki tárgyaltuk az eszméletlenre verésemet, azt mondom:

- Ne haragudj, Adri. Bár nagyon jó a társaságodban, és a beszélgetést is élvezem veled, de szeretném elkezdeni a feladatomat. Azt beszéltétek Dórival, hogy ma el jövünk, és a föld szinttől, a tető térig ki takarítom az egész házadat.

Adrienn megmutatja, hol tartja a takarító eszközöket, tisztító szereket, majd miután mindent előkészítek elkezdek takarítani. Ő nála is ugyanannyira lelkiismeretesen végezem a feladatomat, mint ahogy tegnap, mikor Dóriék házát takarítottam ki.

A konyhával kezdek. Ott a legnagyobb feladatot a tűzhely lesikálása okozza, majd jön a nappali, és a többi földszinti helyiség ki takarítása.

Dóriék nyugodtan beszélgetnek, engem le se szarnak, míg én a munkámat végzem. Éppen indulnék fel az emeletre, amikor Adrienn megszólal:

- Gyere csak ide!

- Igenis. - mondom. És sietve, Adrienn gyönyörű lábai elé térdelek.

- Milyen munkát végeztél, te szarházi, a tűzhely még tiszta retek?

Valóban nem sikerül maradéktalanul tisztára sikálni a tűzhely-et, maradt rajta némi szennyeződés. Ezek olyan makacs zsír és egyéb foltok, amit hiába sikálok nem akar lejönni.

- Sajnálom. Alázattal kérem a gyönyörűséges Adrienn Úrnőt, hogy büntessen meg.

Miután, már tényleg tisztára sikálom a tűzhely-et, mind a hárman bemegyünk Adrienn Úrnő büntető szobájába, ahol le vetkőzök meztelenre, és rá fekszem a padra. Nem is kell sokáig várnom, hogy Adrienn és Dóri le kötözzön, és a kezeim, lábaim, és a derekam a szoros kötelek fogságba kerülj.

- Ott van egy lovaglópálca vedd fel, Dóri. Te fogod balról verni, én pedig jobbról. - mondja Adrienn, miközben egyszer körbe jár, hogy lássam mennyire félelmetes Úrnő,

Adrienn elém érve meg suhogtatja előttem a pálcáját, majd egész közel hajolva hozzám, nagyon határozottan, azzal a szigorú tekintetével a szemembe néz és azt mondja:

- Nagyon fog fájni!

Látom rajta az eltökéltséget, úgyhogy tudom, hogy most egy fájdalmas lecke következik, és hogy ez a gyönyörű, fiatal nő mindent bele fog adni, hogy megleckéztessen.

Adrienn, és Dóri lelkesen vernek, mindkettejük részéről hatalmas ütéseket kapok, közben mocskos szavakkal szidalmaznak. Még jó hogy szorosan le kötözték a kezemet, különben odakaptam volna, hogy megvédjem a fenekem.

Valóban nagyokat kapok, de baromira élvezem. De melyik mazo ne élvezné, ha egyszerre két gyönyörűséges és keménykezű, szadista Úrnő leckéztetné meg.

A lovaglópálcák csak úgy süvítenek a levegőben. Félelmetes, ahogy a szobában visszhangoznak a hatalmas csapások. Érezem, ahogy a egyre jobban kékül, majd lilul a fenekem.

Nem tagadom, nagyon szexi, ahogy a könyörtelen nők ütései, kíméletlenül csattannak a seggemen. Szemmel láthatóan a két Úrnő is élvezi a hatalmukat, és azt hogy még a szart is kiverhetik belőlem. Nem számolom, de legalább 200 - 300 kemény ütést kapok, amire Dorottya Úrnőm megszólal, hogy szerinte már eleget kaptam. Tudom, érzem, hogy amellett, hogy új sebek lettek a seggemen, a tegnapi verés sebei is felszakadtak.

Bár már el vagyok oldozva, de hosszú percekig csak fekszem a padon mozdulatlanul és csak sírok, remegek. Aztán erőt veszek magamon, felkelek, és úgy, ahogy vagyok, elverve, meztelenül folytatom a ház ki takarítását. Mikor végzek, beszélgetünk még egy ideig, aztán elindulunk Dórival vissza hozzájuk. Induláskor Adrienn az ajtóból még oda szól nekem:

- Még találkozunk. - mondja mosolyogva.


Vége.