Kezdet 3.

Ekkor hallom, hogy valaki matat a kapu zárjával. Lassan lenyomja az ismeretlen a kilincset, mely úgy tűnt, hogy velőtrázó kattanással elhúzta a reteszvasat, hogy több szólamban nyikorogva kinyíljon a kapu. Ahogy belépett az ismeretlen, lágy, langyos huzat suhant felém, érzékien, szinte csiklandozva ölelve át a testem. Beleborzongtam. Egy, kettő, három, négy, öt koppanás és ebben a pillanatban megláttam a tűsarkút, benne az eddigi életemben látott legszebb bokával. Próbáltam felegyenesedni, de olyan szinten voltam elgémberedve a hátrafeszített kezeim okozta kényszer-pozíciómban, hogy még a fejem sem tudtam felemelni. Lopva, a szemem sarkából próbáltam szemügyre venni, hogy ki az, akinek nem üti meg az ingerküszöbét egy anyaszült meztelenül kikötözött srác?!
Ekkor -talán még az előbbi huzatnál is gyengédebb módon- érintve végigsimította az ismeretlen a hátam, a tomporomtól a tarkómig, majd a hajamba túrva a fülem felé elkalandozva a játékos ujjaival. A fülem előtt két ujjával összecsippentette a pajeszom, a gyengédség kontrasztjával még inkább élesen hasító fájdalommal tépve a hajam, talán a fejbőr legérzékenyebb részén. Így találkozott a tekintetünk legelőször. A farkam előbb jelzett, mint az agyam, merevedése egyértelműen elárulta, inkább izgalmas, mint a kiszolgáltatott helyzetemből megalázó a pillanat, olyan szép és szemtelenül fiatal volt a lány, aki a szemembe nézett.
- Hát te mit csinálsz itt?! - kérdezte a szépségénél is izgatóbb hangján. - Na! Megkukultál?! Elvitte a cica a nyelved?! - kérdezett pajkos mosollyal kísérve.
Feleltem volna, de az agyam nem adta ki a parancsot a cselekvésre, most már tudom, az összes idegpályámat foglyul ejtő fájdalom miatt, amit a pajeszom húzása okozott. Ebben a pillanatban csavart is rajta egyet, még égetőbbé téve a fájdalmam. Hangtalan voltam, magam sem értem okát, a szemem viszont könnybe lábadva árulta el a titkomat.
- Szóval?! - faggatózott tovább az idegen, a pajeszom szorítását egy pillanatra sem engedve. Mozogni a kezeim miatt nem nagyon tudtam, talán csak a lábammal sasszéztam egy picit, de jottányit sem javított a helyzetemen. Valójában fogalmam sem volt, hol vagyok, kire várok, azzal meg mégsem dicsekszik az ember egy idegennek, mégha oly szép is, hogy egy mazó hajlamú biszexuális szub vagyok, aki valójában egy kis perverz disznó…
- Szóval nem válaszolsz! Hát jó! - és azt hittem, nem jól látok, egy golyós szákpecket vett elő a falatnyi kis táskájából!
- Nyisd ki a szád! - változott meg fenyegetően határozottá a hangja ebben a pillanatban. Még fel sem fogtam mit hallottam, amikor olyan pofont vert le a másik kezével, hogy azt hittem leszakad a fejem!
- Mo n do m nyi s d ki a sz á d! - suttogta tagolva a fülembe, de esküszöm erre is csak utólag emlékszem vissza, mert miközben a szájpecket tartó jobb kezével szinte letépte a fülcimpám, úgy húzva közel a szájához, a bal kezével a legnagyobb megdöbbenésemre az egészen eddig meredni akaró vérbő farkam fogta a golyóimmal marokra és úgy megszorította, hogy már nyílt is a szám! Mire hang jött ki rajta, már benn is volt a golyó, az artikulátlan hörgés már a golyó mögül érkezett, mint a második pofon. Ahogy ugyanis elengedte a lány a fülem, még csavart szorított -körmeit belemélyesztve- a farkamon, és a fájdalom hatására kinyílt számba beletömte a pecket és ugyanazzal a mozdulatsorral fültövön vágott úgy, hogy a pofon vége az ajkam szegleténél ért véget. Fülem csengett, arcom égett, fogaim meg az állkapcsommal olyan fájdalmat közvetítettek a gerincvelőmön keresztül a testem minden porcikájába, hogy összerogyott alattam a lábam. Hátrafelé kitekeredett kezeim tartottak, szinte kifordítja a könyök és vállizületeimet.
Még nem álltam talpra, mikor már a fejem mögött csatolta be a pecektartó bőr szíjat a lány.
- Na! Most jó?! Ennyire szereted, ha fáj?! - fejemet tagadón csóváltam, közben még mindig nem vágtam, hogy a legrosszabb masztizós fantáziáim egyszerre elevenednek meg, szépen sorban…
folyt.köv.