Kulcs

Kata az íróasztalnál ült, éppen egy zacskó bonbont tömött magába, miközben egy sorozatot nézett, amikor meghallotta a bejárati ajtó csapódását. Valami kis feszültséget kezdett érezni köldöktájékon, talán az aznapi elvégzendő feladatait illető hiányosságai kezdték el nyomasztani hirtelen, de az is lehet, hogy az a nehezen bevallott bizsergető várakozás jelentkezett benne, ahogy meghallotta a férfi neszezését az előszoba ajtó felől.
Az ajtó kinyílt, de ő tovább bámulta a monitort. A férfi lassan közeledett, kissé megreccsent a padló a talpa alatt. A nő nem bírta tovább és felnézett.
-Szia. Hogyhogy már itt? - kérdezte.
-Miben állapodtunk meg? - kérdezett vissza a férfi, fagyos tekintettel, de mosolyogva. Egészen halkan beszélt. A nő tarkójára tette a kezét.
-Nézz előre, és fektesd a tenyered az asztalra. Tedd le azt a csokit. - kikapta a kezéből a zacskót és odébb hajította. - Megmondtam, hogy ilyeneket nem ehetsz. A lakást mikor akartad kitakarítani? Megmondtam, hogy ennek ma meg kell lennie. Hogy' állsz a tanulással?
Kata felpattant, és közvetlen közelről farkasszemet nézett a férfival.
-Ne haragudj Péter, de röhejes vagy, ez csak egy játék...volt! Te nem az apám vagy és én nem vagyok a szaros gyereked, akit kioktathatsz. - a férfi egy árnyalattal cinikusabb mosolyra húzta a száját...és a szemét. Bár semmit sem mondott, vérfagylalóan érzéki volt. Mintha inkább élvezte volna a kifakadását. A nő érezte, hogy lázadása nemhogy nem sikeres, de meghatározza az erőviszonyokat, amelyeket tagadni akart.
-Biztos vagy te ebben? Te akartál a "szaros gyerekem" lenni, emlékszel? Az engedelmes-engedetlen kis kurvám. - a nő nyaka bizsergett, ahol az előbb a férfi tenyere volt. A helyzettől teljesen felizgult. Csak arra vágyott, hogy jól meg legyen baszva, ahogy ez sokszor megtörtént már, aztán mindketten mehessenek a dolgukra. De arra sem emlékezett, hogy valaki ilyen szinten a gondját viselte volna. Ez az apai szál valahogy megbabonázta. Szégyellte, de jó volt. És valóban igaz volt, hogy sokszor gyermeki passzivitással, tehetetlenséggel szemlélte, ami körülötte történik. Bár képes volt az önálló létezésre, nagyon is, most itt volt valaki, aki pótolt egy hiányt, egy struktúrát, legyen ez a helyzet bármilyen szégyenletes is. Aki talán képes felnevelni őt. Szüksége volt rá.
Meg akarta csókolni, nem bírta magát tovább türtőztetni. Rávetette magát a szájára, és a férfi nem tiltakozott. Visszacsókolta, belemarkolt a nő hajába, aztán elhúzta magától. Megfogta az állát, majd ugyanezzel a kézzel, csak az ujjaival arcon ütötte. Pattogva beszélt, alig hallhatóan, miközben apró pofonokkal sorjázta.
-Most azt hitted, hogy ennyivel le van tudva az egész, mi?... mit képzeltél?... mit képzeltél rólam, ha?... hogy egy hülye, rángatható fasz vagyok?... te kis ribanc... te édes kis ribanc... hm?... válaszolj!
A nőnek csak nyöszörgésre tellett, annyira kívánta már a faszt. Azt a faszt, amelynek a tulajdonosa képes volt ennyire az őrületbe kergetni.
Péter elengedte, majd azt parancsolta, hogy maradjon, ahol van, és vetkőzzön le. A háta mögé ment, az előszoba felé.
-Hoztam neked egy kis játékot. Nem fogsz unatkozni. El is fogod felejteni, hogy valaha unatkozni akartál.
-Én nem szoktam unatkozni. - mondta a nő, miközben kíváncsian hátra nézegetett a nyitott ajtón át. A férfi egy fekete szatyrot vett ki a táskájából.
-Előre nézz. Ha még egyszer feleselni mersz, a farkammal fogom be a szád. Tudom, hogy azt nem élvezed annyira, csak a saját nemi szerved körül forog az az önző kis agyad.
Kata összeráncolta a szemöldökét és lehajtotta a fejét, de nem mert visszaszólni. Megbántottan állt, amíg a férfi mögé nem lépett. Ujjak simítását érezte végig a gerincén, föntről lefelé. Egészen feneke vágatáig haladtak, és amikor odaértek, a nő hideg csúszósságot érzett, ahogy a férfi egy jó adag síkosítót nyomott oda, majd a vágatba kenve ánuszrózsáját masszírozta.
-Megkapod, ami jár. - csókolt bele borostásan a nyakába. A nő hátán végigfutott a hideg. Péter ekkor megmutatta a hevederszerű eszközt, amelyre befelé egy dildó (esetleg vibrátor?) volt erősítve. - Bújj bele, légy szíves. Látni akarom, ahogy elmerül benned. Így... jó lesz. - A férfi egyik kezével a csípőjénél fogta, másikkal először nekifeszítette a dildó fejét az ánusznak, és csak nyomta. Ahogy engedett, és hirtelen benyomakodott, várt egy kicsit, kihúzta, majd újra benyomta, ezúttal tövig behatolva. Elöl szorosan rácsatolta, és amit a nő csak abban a pillanatban vett észre, hogy az eszköz zárható, egy kis kulccsal rázárta. Felnézett, kulcsa őrzője kajánul vigyorgott.
-Felöltözhetsz. - mondta.
-Mi?
-Tanulni fogunk. Utána takarítani. Ha felöltöztél, leülsz az íróasztalhoz, tenyered az asztalon. Mindjárt itt vagyok.
Amikor Péter visszaérkezett, arca feltűnően kisimult és megkönnyebbült volt. A nő haragosan nézte. Leült vele szemben, kinyitott egy könyvet.
-Együtt fogunk tanulni, ha nem tudod jól visszamondani a szöveget, amit felolvasok neked, ezzel a pálcával kapsz a kezedre. Hol a kezed?
A nő lassan az asztalra helyezte, miközben a férfit nézte. Feszült a feneke, kielégítetlenségében remegett, és aligha tudott koncentrálni.
-A helyedben nem pazarolnám az erőmet dühöngésre.
-Kiverted. - nézett rá Kata számonkérően.
-Na és? Lázadni akarsz? Nálam van a kulcs, emlékszel?
-Elegem van!
-Kibírod. Felőlem könyöröghetsz is, nem fog meghatni. Akkor kezdjük. - és Péter elkezdte felolvasni az aznapra szánt anyagrészt.