Születésnap

Egy szőnyegen feküdtem meztelenül. Nem mozdulhattam, még hangot sem adhattam ki. Utóbbit igazából meg is nehezítette, hogy a számba volt tömve a ház úrnőjének fehér zoknija. Az úrnő elment átöltözni. Az én feladatom pedig az volt, hogy várjak rá.
Hajnalban érkeztem. Az úrnő pedig most épp a reggel 8-as munkályához készült fogni.
Belépett a szobába. Magassarkúban, fekete blúzban és hosszú farmernadrágban.
Két lábamat megfogva a szőnyeggel együtt az íróasztala alá húzott. Ágyákom fölé pedig egy széket tett. Oda ült le.
Szimpla netezgetéssel kezdte. Így töltötte el az a pár percet, ami még a munka kezdetéig tartott. Bokája keresztbe vetett lábbal a homlokomon pihent. Valami zenét hallgatott, amire az egyik lábfeje ritmusosan megmozdult.
Egyszer csak lehajolt, és kihúzta a számból a zoknikat. Majd felnézett a száítógépre, és hangosan köszönt. Fejem melett a két cipő a földön koppant. Szép talpait pedig az arcom elé emelete. Kellemetlen szaga volt a talpainak, de valahogy még is vonzó. Szabályo hatalmas talpát végig mértem. Lábujjai gyönyörűek és szabályosak voltak, és köztük megpillantottam úrnőm gyönyörű arcát.
Az egyik talp az arcomra ereszkedett. Azonnal tudtam a feladatomat. Bokája fölött ujjaimmal maszíroztam a talpát miközben lábujjait csókolgattam.
Észrevettem, hogy kissé csiklanód, és ekkor nyelvemmel elkezdtem körbe simogatni a kis kinövéseket lábfején. A nyelvem alapossan és gyorsan dolgozott alábujjak között. Különösen a nagylábujja mellett csiklandoztam, mert határozottan láttam, hogy ilyenkor már már kissé fel is nevet.
- Mi olyan vicces Éva? - kérdezte egy hang a számítógépből.
- Oh. Csak eszembe jutott, hogy mennyire fog örülni egy barátom a születésnapi ajándékának.
Ezzel a mondattal másik lábfejét a számra nyomta, és két lábujjával befogta az orrom.
Érzetem, hogy túl messzire mentem. Láttam az önelégült mosolyt az arcán. Élvezte a szituációt. Mikor már fogytán volt a levegő, elkezdtem az egyik kezemmel a vádliját simogatni, hogy jellezzem, hogy lassan oxigénre lenne szükségem. A másik boka ekkor az egyik szememre hullt finoman könnyedén. A másik szememmel pedig láttam, ahogy az úrnőm moslyogva reám tekint, és az arca annyit sugall: Tessék, szépen viselkedni!