Szolgaének

Voltam szabad, azt hittem jól élek,
De rájöttem hamar, mi mindentől félek.
Voltam gazdag, volt barátom és pénzem,
Mára mindez már múlt, akárhogy is nézem.

Most más vagyok, rabjelölt, esendő lélek
Nem vagyok már szabad, félni mégsem félek.
Ez az én világom, a szolgaságom élem,
Felszínre tört belőlem, a bűnbánó énem.

Önként mondtam nemet az önző világomnak,
Annyi rosszat tettem, hogy jutalom, ha korbácsolnak.
Vezekelnem kell, mert rosszat tettem másoknak,
Az alázás nem elég, hogy megbocsássak magamnak.

Hazudtam, csaltam, kihasználtam mindenkit,
Remélem lesz majd itt valaki, aki jóra megtanít.
Nem érdemlek kegyelmet, mert az engem elvakít,
Inkább fájjon a kín, ahogy szerethetek valakit.