Ébredés II.

Nem tudom, meddig kuporoghattam a fürdőszobában, hátamat a kádnak támasztva, talán egy fél órát…, talán egy órát…
A fejemben kavarogtak a gondolatok és az érzések. Átadtam magam ennek a kavalkádnak és vártam, hogy leülepedjen, ami történt. Amikor kezdett tisztulni a kép, akkor két egymásnak ellentmondó késztetést éreztem. Maradni akartam és megkeresni a férfit (vagy hagyni, hogy rám találjon), ugyanakkor az egyik részem messzire szeretett volna kerülni ettől a háztól és azt hiszem önmagától is. Nem a farmert vettem vissza… Győzött a kíváncsiságom. Mindig minden érdekel, ami újdonság volt számomra, mert tanulhatok a világról és magamról is. Félretettem az aggodalmaimat, és úgy döntöttem, óvatosan belemerészkedtem ebbe a félelmet ébresztő ismeretlen világba.

Az ajtó belső oldalán egy csodaszép, ám elég lenge ruhát találtam – illetve több is volt odakészítve, de egy rögtön odavonzotta a tekintetemet. Egy fekete-királykék selyem- és csipkecsoda volt, földig érő, áttetsző szoknyarésszel, az egész inkább hálószobába való viselet volt, de azért elég elegáns volt ahhoz, hogy ne érezzem magam teljesen meztelennek.
Mivel a sportcipőm elég furán mutatott volna, ezért mezítláb léptem ki a hallba, és mivel ott nem találtam senkit, rögtön tovább is mentem abba a helyiségbe, amit nappalinak hittem. Belépve egy tágas teremben találtam magam, kanapékon, fotelekben férfiak és nők beszélgettek, pezsgőztek, koktéloztak. A terem másik végében megláttam egy bárpultot, ezért arrafelé kezdtem sétálni, miközben próbáltam körbenézni. Nem gondoltam, hogy bárkit ismerhetek, de reméltem, hogy meglátom a férfit, akivel a fürdőszobában voltam. A bárpulthoz érve, kértem egy pezsgőt, és amikor megkaptam, a hátam mögül az ismerős hang szólalt meg.

- Már vártalak. Bár én a bordó ruhát képzeltem el rajtad. – a hangjától végigcikázott a gerincemen egy energia spirál – mintha a pezsgő buborékai szóródtak volna szerteszét a hátamon.
- A kék lehűti kicsit a szenvedélyt és visszafogottabb, ezért választottam ezt. – fogalmam sincs, honnan volt annyi lélekjelenlétem, hogy épkézláb mondatokban tudjak beszélni, de örültem neki.
- Ezek szerint hűteni kell magad? Vagy másoknak szeretnél hűvösnek tűnni?
- Talán mindkettő a célom, hogy józan tudjak maradni.
- Én viszont szeretném, ha átadnád magad a vágyaidnak.

Éreztem, hogy egyre inkább a hatása alá kerülök, és persze, hogy én is arra vágytam, hogy elengedhessem magam. Minél tovább beszélgettünk, annál inkább éreztem a vágyat, ami elemi erővel vonzott hozzá. Még hozzám sem ért, de a hasamban már éreztem a remegést. A szemében láttam, hogy ő is ugyanezt érzi, a csevegés a felszínen történik, valójában azonban már egészen máshogy kapcsolódtunk össze. Soha nem éreztem még ilyet. Egyszerre volt nagyon izgató és félelmetes. A beszélgetés közben kisétáltunk egy teraszra és gyönyörű, fényekkel teli városra láttunk rá. Kivette a kezemből a pezsgőspoharat, letette a párkányra és egy határozott mozdulattal megfogta a kezem, hátracsavarta és a derekamhoz szorította. A másik kezével a tarkómat fogta meg és megcsókolt. Majdnem összecsuklottam, annyira elgyengültek a lábaim, ő tartott meg magához szorítva.
Amit eddig csak sejtettem, az most biztossá vált: azt tesz velem, amit akar. Nem értettem a testem reakcióját, de nem is nagyon tudtam gondolkodni. Élveztem, hogy átadhatom magam neki.
Erősen tartott és éreztem, ahogy kavarog köztünk, körülöttünk a nyers szexualitás, és azt is éreztem, hogy ő uralkodik a vágyaink felett. Éreztem, hogy kontroll alatt tartja, ami történik – és ez volt az, ami miatt én átadhattam magam, mert ő kézben tartott mindent.

Ekkor megfogta a másik kezemet is és a hátam mögé vitte, majd meglepődve hallottam egy bilincs hangját. Mindkét csuklómon kattant. Az egész testem égett a vágytól. Ránéztem, a szemében az én vágyam tükrét láttam, megfogta a bilincs láncát és maga előtt vezetve felmentünk egy lépcsőn az emeletre, ahol a folyosóról bementünk az egyik szobába.

A szobában leültetett az ágyra, egy selyemsállal bekötötte a szemem, és kinyitotta a bilincset. Gyorsan kiderült, hogy csak annyi időre, amíg lefektet az ágyra és az ágyhoz bilincseli kezeimet. Lassabban és mélyebben vettem a levegőt, mert felizgatott a kiszolgáltatottság. Amikor a lábaimat is az ágyhoz bilincselte, éreztem, ahogy elönt a nedvesség odalenn.
Minden lelassult, minden perc megtelt energiával, és várakozással. Izgatottan vártam, hogy mi fog még történni velem.

folyt.köv.