Angyal és Ördög

Angyal és Ördög

Angyal szárnyakat képzel rád magányom,
Bár tudom ördögi vagy, mégis Terád vágyom.
Bűnbe esnék Veled minden pillanatban,
Testedre szomjazom, vágyam olthatatlan.

Ahogy az ördög álruhát ölt este,
Ahogy vonaglik a szenvedélytől teste.
Ahogy szorít, karmol, harap eszét vesztve,
Ahogy sikít, zihál, a gyönyört élvezve.

Addig az angyalok békésen mesélnek,
Lágyan, andalítón hárs lanton zenélnek.
Simogatják arcod, kívánságod lesve,
Az összesnek illatos, rózsaszín a teste.

Bezzeg az ördögé, fekete és durva,
Hatalmas tüzet gyújt, a hajadba túrva
Kényszerít le térdre, kezében korbáccsal,
Rád néz és üvölt: Le minden ruháddal!

Vakítóan fehér világukból addig,
Az angyalok tánca még csak ki sem hallik.
Finom érintések, csók szádra lehelve,
Lelkük fehér, bőrük olajjal lekenve.

Nem kérek én ebből, ez nem az én világom,
De csak égni, szenvedni az ördöggel sem vágyom.
Mindkettőt egyszerre add meg nekem éjjel,
Adj illatos csókot, vadállati kéjjel.

Ha kell, láncra verlek, vagy légy élvezetem tárgya,
Úrnőmként szolgállak, állj parancsomra várva.
Angyali szárnyaid vedd magadra kérlek,
Bár tudom ördögi vagy, én mindkettőből kérek!