Ébredés

Ébredés I.

Huszonéves voltam, egy barátnőm elvitt egy fura buliba. Mi egy elegáns szalonban ültünk le, és nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert nem mondta a barátnőm, hogy hova megyünk, így a farmeremmel és a pólómmal nagyon alulöltözöttnek éreztem magam.
A szalonból át lehetett látni egy nagyobb terembe, ahol félmeztelen lányok szolgálták fel az italokat, beszélgettek férfiakkal… Furcsa látvány volt, de úgy láttam, a lányok önszántukból voltak ott, természetesnek és könnyednek tűnt minden.

Kis idő múlva egy szimpatikus, mosolygós férfi ült le az asztalhoz és beszélgetni kezdett velem – a barátnőm közben eltűnt valamerre. A férfi egyszerre vonzott és féltem tőle. Kedves volt, de volt valami a kedvességében, ami mintha nem nekem szólta volna, hanem a bennem rejtőző szubmisszív énemnek. És annyit már tudtam a világról, hogy veszélyes átadnom magam valaki másnak, mert ha megbízom benne, akkor lehetőséget adok arra is, hogy bántson.

Nem tisztán kommunikált, volt valami a szavai mögött, átláttam rajta, és mégis vonzott. A mosolya, a hangja, a sármja.
Mondtam neki, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam, az öltözékem miatt, azt válaszolta, hogy nem kell aggódnom, de a fürdőben nyugodtan letusolhatok és találok valami elegánsabb ruhát is felakasztva az ajtón. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent, egyre jobban éreztem, hogy veszélyes belemennem, mégis elmentem a fürdőbe.

Ott végre egyedül voltam, szerettem volna átgondolni a dolgokat, tisztán látni mindent. Úgy döntöttem lezuhanyzom…, bár mintha nem én döntöttem volna, hanem a bennem éledező szub. Nem a férfinak nem tudtam ellenállni, hanem a saját ösztöneimnek.
Csak kád volt, így megengedtem a vizet és betérdeltem a kádba, a zuhanyból engedve magamra a melegvizet.

Kopogás nélkül jött be. Megint mosolygott, a szemei vidáman és vágyakozva csillogtak, de tudtam, hogy nem fog hirtelen, agresszívan közeledni felém, mert érezni, látni akarta, hogy hat rám.
Elkértem a törölközőt, szándékosan messzebbről nyújtotta felém, ezért ki kellett lépnem a kádból érte. Elvettem a kezéből, magam köré tekertem, végig a szemébe nézve. Nem tett semmit, mégis letérdeltem és a lehajtottam a fejem. Küzdöttem magamban, magammal. Nem akartam ezt, mégsem tudtam nem elengedni magam. Átadtam magam az akaratának. Ráborultam a lábamra, fejemet a földre ejtettem…

Nem keményen, de határozottan rálépett hátamra – éreztem a súlyát, és megadta magát a testem. A lelkemben közben vihar dúlt, el akartam menni messzire innen, de képtelen voltam megmozdulni. Nem értettem, hogy lehet ilyen hatással rám valaki, vagy valami, mert nem is a személyének szólta a megadásom, hanem sokkal inkább a dominanciájának. Hiszen azt sem tudtam, ki ő…

Aztán lassan levette a lábát a hátamról és kiment a fürdőből.
Kis idő múlva fel tudtam ülni, a hátamat odatámasztottam a kádhoz, felhúztam a térdeimet és átkaroltam magam. Nem tudtam sírni, csak értetlenül néztem magam elé.
És megmaradt a kettősség: egyszerre akartam menekülni ebből a házból és megkeresni a férfit, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
folyt.köv.