A fenekelés kronológiája (3)

A tanárt még láttam, két évig járt viszonylag rendszeresen - negyedévente – hozzám, fenekelésre. A két diák jó ideig nem jelentkezett, míg nem egy tavaszi napon az idősebb diák hívott fel, hogy el szeretne jönni hozzám. Kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy látom még, mint fenekelésért/-re jelentkezőt, de érdekelt volt a dolog:
Mikor eljött, visszaidézte a jó évvel ezelőtti itt létét, a kapott csapásokat, de már vidáman, szinte anekdotázott azokról. A fiatalabb társával nem találkozott az óta az egyetemen, de a tanárával igen, mégpedig a múlt héten. A találkozásukkor megint szemtelen volt vele, a már majdnem végzős diák szemtelenségével, így a tanára beígérte neki az újabb fenyítésemet, bár talán maga sem hitte, hogy létrejöhet. Ő viszont kapva kapott az alkalmon, mert egy terv fogalmazódott meg benne, de ehhez az én segítségemet is kéri, mert arra szüksége van.
Egyre érdekesebbé vált a dolog számomra, így meghallgattam a srác tervét. Azt találta ki, hogy eljön a tanárával, mint egy megszeppent diák s hagyja magát megfenyítetni általam a szemtelenkedéséért. De utána látszólag elmenne tőlem, a lakásból, de nem messzire. Megvárná, míg a tanárja a saját fenyítéséhez hozzá vetkőzik nálam, s akkor visszaengedném őt és ő szabná ki a tanárára az általam kiszabott csapásokat. Az úgy sem látná, mert szemtakaró van rajta, ha nem beszélünk, akkor azt sem érzi, hallja, hogy van más is akkor a szobában. - Mit szólok hozzá, megoldható? Benne lennék? – kérdezte s várt reménykedve.
Elgondolkoztam, mert érdekes volt a szituáció, de azért elég nagy a lebukás esélye is, amit meg is mondtam a srácnak. Az csak győzködött, hogy nem, ha ügyesek vagyunk, majd azt ajánlotta, hogy mindent bevállal lebukáskor, hogy visszaosont a lakásba, engem megkötözött stb., s úgy csapkodja meg a tanárát. Ha viszont nem lesz semmi galiba, akkor megint elbújik, míg a tanára elmegy tőlem s egy órát ad nekem, hogy azt tehessek vele, amit csak akarok. Igen elszánt volt a srác. Tetszett, az ötlet, de a srác is. Elgondoltam, hogy mi mindent tennék, tehetnék meg vele, így végül két szabad órát kértem, hogy beleegyezzem a tervbe. Nem kérdezősködött, hogy mire számítson majd a két óra alatt, hanem alig várta, hogy megcsapkodhassa a tanárát. 
A következő héten jöttek mind a ketten s a terv szerint a srác kapott tőlem most már ötvenet a tanára döntése szerint: tízet a nadrágjára, majd húszat az alsójára s végül újabb húszat a mezítelen fenekére. A tanára csodálkozott is, hogy a srác nem alkudozott, nyűgösködött, hanem tett mindent az utasítása szerint, sőt túl is teljesítette. Mert mikor az alsónadrág levételre került sor, nem csak lehúzta, de ki is lépett a nadrágjából és a fehér, slip alsógatyájából is és még a pólóját is levetette végül. Így, teljesen csupaszon támaszkodott a szék háttámlájára, az utolsó húsz csapáshoz.
Villogott is a tanára szeme, látva a tök csupasz és igen vonzó fiatal testet maga előtt. Alig tudta palástolni az igencsak merevvé vált farkát, amit mind a két kezével el is takart. Nem is állt fel – hiszen már igen csak „állt” - a végén a székéről, mikor végeztem a srác megcsapásával, csak kézmozdulattal – szinte sürgetve a srácot a távozásra – jelezte, hogy távozzon. Így nem kísértem ki azt, hanem csak annyit mondtam a srácnak: - Csapd be csak az ajtót magad után! (Az persze nem ment el, hanem a konyhába maradt, bent.)
A tanár is gyorsan elsorolta a „bűneit” és már róttam is ki rá a 75 csapást: harmincat alsógatyára, negyvenötöt meztelen fenekére. Gyorsan felállva, ráhajolt a szék háttámlájára, hogy én se lássam a mereven álló farkát s várta a csapásokat. Még feltettem s eligazítottam a szemellenzőt rajta, miközben minden oldalról alaposan ellenőriztem, hogy jól takar-e.
A konyhából a srác – számomra is meglepetésképpen – szintén tök mez-telenül jött, osont be, óvatosan, hang- zaj nélkül mozogva. Oda állt a tanára mögé/mellé s már vette is a vékonyabb nádpálcát s mérte ki a harmincat a gatyájára/boxerére, majd alig várta, hogy lehúzza azt a bokájáig és már jöttek az újabb csapások is a mezítelen fenekére. Közben azért azt is láttam, hogy ő is megnézi – nem is egyszer - a tanára mereven előre álló, jó bozontos, bokorban lévő - álló farkát - és természetesen a saját farka is megmerevedett közben. A végén még, az utolsó csapás után – kezével meg is simogatta annak fenekét.
Kicsit oldalabbra lépett, a balkezével a tanára alá nyúlt, markába ragadta annak merev farkát és a jobb kezével egy-egy hatalmasat, csapott is rájuk. Megosztva: egyet-egyet ide-oda.
Meglepetésemre a tanára nagyon nem lepődött meg attól, hogy megmarkolta(m) a farkát - pedig én sohasem nyúltam eddig ahhoz/hozzá – hanem bíztatott, hogy szorongassam csak meg alaposan, csapjak még párat a kezemmel is a zsemléire s azt is megengedte, hogy ha akarom, kézimunkát is végezzek, akár el is küldve őt.  
A srác élt is a kapott felhatalmazással, nagyokat csapott a jobb tenyerével a tanára farára s közben markolta, szorította a ballal a farkát, majd elkezdett kézimunkázni is azon, azzal. Húzkodta, ingerelte s nem is kellett sok ahhoz, hogy a tanára teste megránduljon és ejakuláljon. Persze a srác tenyerébe. 
Ekkor kicsit meglepődve nézett a srác a tenyerébe kikötött - nem kis adag spermára – és kis gondolkozás után, az elengedett bal tenyerében lévő spermát tanárja szájához vitte és lenyalatta vele arról azt. Persze közben én is kapcsoltam, mert utasítottam szóban is erre a tanárt: - Nyalj! Közben már én csapkodtam párat a tanár feszes, domború fenekére, hogy e zaj alatt a srác ki tudjon osonni a szobából. Az megértve ezt, eltűnt seperc alatt, zajtalanul.
Mikor a srác már nem volt a szobában, rászóltam a tanárra, hogy öltözzön s menjen is azonnal. Az megtörölte magát a gatyájába, mindent felvett, felöltözött és el is ment.
Felsóhajtottam, megúsztuk!
Alighogy visszaértem s beléptem a lakásba esett le a tantusz, hogy a srác nem tudott volna az előbb kimenni egyedül, s nincs olyan ajtóm, amit be lehetne csapni. 
Most már mindegy! Remélem a tanár nem jött erre rá!
Viszont beérve a szobába, hangos szóval hívtam a srácot, hogy jöjjön csak be, elém.
Az jött is. Nagyon szélesen mosolygó arccal és szinte ugrándozva, hogy: - Sikerült! Mondtam én előre! Ezen nem lehet lebukni. – ujjongott.
Lassan azért lelohadt a jókedve, mikor meglátta az én komor tekintetemet. Érezte, hogy valami gond, baj van.  Rám nézett és várt türelmesen. Én meg kiküldtem, hogy nézzen alaposan körül a lakásomban, jöjjön vissza és mondja el, hol tévedtünk, buktunk le.
Mikor visszaért, gondterhelt volt, komoly, de látszott, hogy nem jött rá arra, amire én igen.
Én több okból is komoly, komor voltam: 1. nem jött rá a srác, hogy rosszul hazudtunk, elbuktunk a tanárnál, ha nem is most, azonnal, de legközelebb, ha jön, biztosan. 2. Akkor én kapom majd a szemrehányást a tanártól s a srác nem lesz sehol. 3. És végül a srácon gatya volt, nem volt mezítelen s nem úgy nézett ki, mint egy szolga, aki szolgálatra kész. 
Így hát ráordítottam, leordítottam a fejét, elmondtam mindennek nem éppen tankönyvbe illő szavakkal, s közben káromkodtam is, dühösen csapkodtam is, kapott pár taslit, pofont, de jutott a popóira is az ütéseimből. Majd emlékeztettem, hogy két, szabad órát biztosított számomra és azt nem akarom azzal fecsérelni, hogy utasítom s kivárom, míg teljesen tök mezítelenül áll, azaz térdel előttem.
A srácvégre rájött, hogy ezt nem ússza meg, így remegve ugyan, de gyorsan lekapta magától a rajta lévő textilt és térdre, majd négykézlábra állt előttem s gyakorolta a láb- és kézcsókot, hogy megenyhítsen.
Nem sok sikerrel.
Csak annyit ért el azzal, hogy most már a hajába is tudtam fogni, felrántani a fejét s úgy kapott pofonokat s elveim ellenére –párszor – le is köptem a srácot. (Arra persze vigyázva, hogy ne arcon köpjem, csak a mellére, vállára jusson.) Majd kirángattam a fürdőszobába, beparancsoltam a kádba és kapott az arany sugaraimból is, bőséggel.)
(folyt.köv.)