Apró manó kellék

Télen mindig korán sötétedik, így 16:00 után már nem szűrődik be fény az ablakon. Sokat gondolkozom napközben a kalitkámban várva, milyen is lehet odakinn a Világ... Nekem már csak a manók szorgos élete jutott...

Úrnőmmel 3 éve ismerkedtem meg. Az első találkozónk alkalmával elcsábított így nála aludtam. Nem lehet neki nemet mondani, ami azóta is igaz. Amire viszont nem számítottam, hogy ennyire akarni fog. Az este folyamán mielőtt elájultam volna a fájdalomtól, itatott velem egy "varázsfőzetet", Ő legalábbis így hívta. Miután megittam erősebbnek éreztem magam és az addigi fájdalom is csillapult. Ennek ellenére nem sikerült eszméletemnél maradni. Lehet a túl szoros csomók és a lovagló pálcája voltak a felelősek.

Mikor felkeltem döbbentem néztem körbe. Összezsugorodtam! Nem értettem hogyan és azt sem miért vannak a lábaim és a kezeim szigetelőszalaggal az asztalra rögzítve.... Mozgást hallottam és nevetést "Jó reggelt!" halottam a fejem fölül. Egyre szaporábban vettem a levegőt, ugyanis azt hittem álmodom. Próbáltam kiszabadulni de esélytelen volt..

"Nem is köszöntöd az Úrnőd?" hangzott el a második mondat miközben az Úrnőm ujjait végighúzta rajtam éreztetve hegyes körmeit...

"Szép reggelt Úrnőm!" nyögtem ki nagy nehezen amint már sikerült levegőt vennem. Ekkor realizáltam, hogy nem vagyok nagyobb mint a kedvenc játékszere amivel még az este, belém is tövig belém hatolt. A mostani méretekkel, ha csak 1 ujjal is tenné meg életveszélyes gondolat lenne számomra.

"Milyen szép kis kedvencem leszel... Sokat fogunk együtt játszani de most munkába kell mennem. Beteszlek a helyedre és adok két kis meglepetést is neked" - folytatta elpiruló arccal - "Ha jól viselkedsz nem kell félned..." Elővett egy csengős nyakörvet és egy kis manósapkát. Mindkettő kiegészítőt betette a kalitkába, ami kiderült, hogy az otthonom lesz, amíg haza nem ér az Úrnő.

Az első nap csak próbáltam feldolgozni mi is történt velem. Amikor munka után megérkezett lefagytam, hogy mi fog történni, csak figyeltem.

"Végre itthon, alig vártam, hogy folytassuk a játékot amit abba kellett hagynunk. Remélem most nem ájulsz el olyan gyorsan majd" kuncogott magában majd rám nézett és lefagyott a mosolya... "MIÉRT NINCS RAJTAD A NYAKÖRV ÉS A SAPKA?" Förmedt rám kérdően miközben majdnem felborította a kalitkám.

"Elnézést Úrnőm!" kapcsoltam gyorsan de már hiába...

"MONDTAM, HOGY HA JÓL VISELKEDSZ NEM KELL FÉLNED! AZ ENGEDETLENSÉGÉRT BÜNTETÉS JÁR!" Egyszerre izgultam fel és pörgött le az életem a szemem előtt... "Remélem nem kell ezt még egyszer elmondanom majd" mondta, miközben kezeivel benyúlt értem és ujjait rám kulcsolva kivett a kalitkából. A szemei és a szája elé emelt, hogy jobban szemügyre vehessen. "Kezdjük akkor 50 db fenekeléssel..." Mire végigfuthatott volna bármilyen gondolat az agyamon az Úrnő egy kezével beterítette a fenekem ami hatalmasat csattant.

"Számold hangosan vagy elölről kell kezdenem!" "Kettő" mondtam olyan hangosan ahogy csak tudtam. Ekkor még nem folyt könny a szememből, ezt 28 csapásig tartottam....