A fenekelés krónilógiája (2)

A jó tíz évvel ezelőtti, első eset után, még egyszer találkoztunk hármasban, nálam. Akkor már én voltam az, aki fenekelte a másik két subot, igaz az idősebb azért adott még tanácsokat – menet közben – mikor a fiatalabb, mazóbb srác ütlegelését tettem. Tanácsai gyakorlatiasak, célra vezetőek voltak. S volt közöttük egy, amit külön is kiemelnék, mert végrehajtása türelmet, pontosságot kíván, de az „eredménye” igen fájdalmas a delikvens részére: ez pedig nem más, mint az ánuszrózsa eltalálása a fenék vágata irányában. 
Ezt célszerű a fenekelés végére időzíteni, hagyni, főleg akkor, ha nevelési célzatú a fenekelés, vagy kimondottan büntető céllal történik.
Végrehajtásához azért kell türelem és ügyesség, bár némi gyakorlat sem árt, mert a nádpálca, vagy mogyorófa vessző végével kell pontosan eltalálni az ánuszrózsát, ami jó, ha „szabadon van”, azaz a delikvens utasítani kell, hogy térdeljen egy ágy elé, hajoljon/hasaljon arra rá, majd nyúljon hátra s a két kezével húzza szét a farpofáit s tartsa is meg azokat széthúzva.
A dom, mester pedig üljön rá a sub, szolga derekára – ezzel is odaszögezve az ágyhoz – és olyan hosszú alkalmas vesszőt válasszon, ami kicsit behajlított kezében tartva éppen eléri a vessző vége az ánuszrózsát. Próbálgatni célszerű, de ütni csak egyszer lehet, mert a nagy fájdalomtól a sub, szolga szinte „lerepíti” a domját, mesterét a derekáról és biztosan nem fog „önként” újra ebbe a helyzetbe helyezkedni újabb ütéshez.
Arra is ügyelni kell, hogy a vessző vége érje csak az ánuszrózsát, közben a vessző közepe ne csapódjon a fenékvágat végén a farkcsonkhoz! Ekkor tökéletes az így kivitelezett ütés!
Akkor régen, az idősebb szolga mutatta meg az ütés kivitelezését, de maga nem ütött, hanem én tettem meg ezt a fiatalabbal, aki akkorra már eléggé izgatott, felajzott volt az előkészületekről. Nem is sikerült tökéletesen az ütésem, mert a sub elmozdult közben. 
Sebaj, ott volt a betanító sub, szolga, az idősebb, akinek az ilyen ütéssel való megbüntetését a fiatalabb szolga nagyon szorgalmazta, de természetesen a másik erősen húzódozott attól, annak megkapásától. Végül abban maradtunk, hogy kell a gyakorlás, így kap egyet, de nem teljes erőből, tőlem. Így is lett, a fiatalabb szolga szívesen segített az idősebb szolga lábainak elfogásában, „rögzítésben” kissé széttett térdeinél s én a derekán ülve, mértem be - többször is – az ütés távolságát s próba közben egyszer - kétszer már meg- megütöttem, ha nem is erősen a célzott ánuszrózsát. Végül is sikerült az ütést végrehajtani, az idősebb szolga nem mozdult el fegyelmezetten, így pontosan célba találtam. 
Bár abban maradtunk, hogy jönnek még hozzám, de többet erre nem került sor. 
Később, még több sub, szolga is jelentkezett, hogy feneklést kér, vár tőlem. Az egyik harmincas évei közepén járt s negyedévente jelentkezett 50-50 ütésért, rendszeresen.
Volt egy másik sub is, akit még a gimnáziuma utolsó évében ismertem meg. Ő jött fel Székesfehérvárról, mikor betöltötte a18. életévét, követő napon. Kezdetben ő csak nadrágra, majd folyamatosan fejlődve, már gatyára és végül meztelen fenékre kapott 20-30, majd 50 ütést. Mikor egyetemista lett s már rendszeresen feljárt Budapestre, akkor a szorgalmi időszakban is jelentkezett egy-egy sikertelen zh után büntetésül, majd a vizsgaidőszakban egy-egy bukás után jött. Az első három évben rendszeresek voltak a találkozóink, de negyedik évtől lassan elmaradt, mert már nem voltak bukásai.
Viszont részben általa ismertem meg az egyik tanárát, docensét, aki szintén élvezte a fenekelést és szívesen jött „ellátásra” hozzám, főleg szorgalmi időszakban s minden alkalommal 50-100 közötti csapásszámot kért s kapott, többfajta eszközzel: kézzel kezdve, majd nádpálcával, mogyorófa vesszővel, -vesszőkkel folytatva és a széles, fa paskolóval, vagy széles bőr nadrágszíjjal befejezve nadrágra, majd már alsógatyára, végül már mezítelen fenékre adagolva. Ő is több évig járt hozzám s volt, hogy hozott magával érdeklődő diákját is. Nem csak nézni, de elfenekelni is. Egy eset volt, mikor két diákkal együtt érkezett:
Előre jelezte, hogy hárman érkeznek. A docens alacsony, kissé köpcös úr volt az ötvenes évei közepén járt, a diákjai húszas éveikben jártak. A fiatalabb éppen harmadikos volt, akkor került hozzá. Ő igen magas, szép szál legény volt, szőke, hosszú loboncos hajjal s hozzá gesztenyeszínű pelyhedző testszőrzettel. A másik diák valamivel idősebb, már ötödikes volt, alacsonyabb, de a tanárjuknál maga is magasabb. Ő fekete hajú, kissé köpcösebb volt s kevésbé izmos, látszott, hogy nem sportol mióta már egy egyetemen nem kellett, nem volt testnevelés tárgyuk. 
A két diák azért érkezett vele, mert mind a kettő elkövetett valamit az egyetemen, de a tanár nem büntethette, fenyíthette meg őket saját maga, így elhozta hozzám ennek megtörténtére. Mind a két diák meg volt szeppenve, nagyon izgultak a várható büntetéstől félve. Kérdésemre, hogy mennyi csapást mérnének magukra, a fiatalabb ötvenet, az idősebb negyvenet mondott, vonakodva. Mikor azt firtattam, hogy nadrágra, gatyára, vagy a nélkül szeretnék megkapni, azt válaszolták, hogy nadrágra, vagy legfeljebb gatyára, de semmiképpen sem mezítelen fenekükre.
Ekkor közbeszólt a tanárjuk, hogy az így nem lesz jó, csak akkor, ha megduplázom az általuk mondott csapások számát. 
A srácok összenéztek, fintorogtak, majd lassan kinyögték, hogy akkor inkább a kevesebbet, az általuk mondott csapásszámokat kérik, de úgy, hogy az utolsó tíz legyen mezítelen fenekükre.
A tanárjuk közbeszólt, hogy az utolsó húsz legyen mezítelen fenekükre és nem csak hátul kicsit letolva a gatyájukat, hanem a nadrágjuk mellé a bokájukig letolva azt is.
A fiúk húzódoztak, vonakodtak, majd végül – mivel a tanárjuk beígért pár fülest is itt, ezért nekik – végül is beleegyeztek.
Így sor került végre a fenekelésükre. (sejtettem, hogy a tanárjuk „élvezkedni” akar közben) ezért úgy állítottam a srácokat a vasszék mögé, annak megfogásához, hogy ő minél többet lásson.
Az idősebb sráccal kezdtem. Ő negyvenet mondott, így tízet kapott a nadrágjára a fa paskolóval, majd újabb tízet már a bokájáig letolt nadrágja után a mintás, vászon boxerére, majd az utolsó húszhoz a boxerét le kellett tolnia a nadrágja mellé a bokájáig s úgy, újra előre dőlve, megfogni a vasszék támláját. Közben jól láthatóvá vált fanszőrzete, de az is, hogy a farka már merevedett, előreállt, a srác arca pedig vörös volt, mint a cékla. Az utolsó húsz után felegyenesedett, de nem sietett felhúzni a gatyáját, hanem megtapogatta, majd a testét kicsavarva próbálta meg is nézni a csupasz fenekét, de nem sok sikerrel. Így csak megtapogatta, mikor mutattam, hogy a szoba sarkában van tükör, így odacammogott s megnézte magát, a fenekét benne. Közben mi is láttuk, hogy jelentős bozóttal rendelkezik a farka körül, de a testén másutt nem igen volt szőr. A tükör előtt kicsit pózolt is már, talán megának, de nekünk is.
A fiatalabb diák rászólt, hogy iparkodjon már, mert ő is szeretne mihamarabb túlesni a büntetésén. Már oda is állt a székhez s ráfogott s rám nézett hátra, hogy kezdjem. Így is lett. Az első tízet ő is a fapaskolóval kapta, de az utolsó ütés után, már rántotta is le a nadrágját a bokájáig s húzta ki abból a széles bőrövét s nyújtotta nekem, hogy azzal szeretne kapni. Rajta fehér fecskeformájú, vékony anyagból készült alsónadrág volt, ami jól feszült a fokhagyma-gerezd popóira. Meg is kapta a második tízet. Az újabb tíz után pedig felegyenesedett, kicsit tétovázott, majd lendületesen lehúzta a bokájáig a rajta lévő slippet, de túl lendületesen, mert annak gumija megakadt a már mereven előre meredő farkában s azt is lerántotta. Felordított, leszorította, majd előre dőlt s várta a továbbiakat, amit tízes adagokban meg is kapott.
Ő kilépett a földön lévő farmerjéből s a slipjéből és csak a pólójában masírozott oda a tükörhöz megnézni magát, a fenekét. Majd odaintette a társát, a összemérte a fenekük pirosságát, a csapások eredményét. Meg volt elégedve, hogy az övé halványabb volt a több csapás ellenére.
(folyt. köv.)