Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Anna és Teofil

Törölt felhasználó
2011. 09. 11. 21:31 | Megjelent: 709x
Teofil lehajolt a felmosó vödörért és felszisszent mikor pólója fájó hátának dörzsölődött. A fájó hát és a sajgó fenék, a szokásos reggeli nevelés következményei voltak, de Teó tapasztalatból tudta, hogy mire Anna haza ér, jobbára elmúlnak ezek a kellemetlenségek és a fent említett testrészei készen állnak egy újabb verésre, ha Úrnője ezt szükségesnek véli.
Mindjárt dél és neki még rengeteg dolga van, pedig reggel hat óta talpon volt. Ekkor szokta ébreszteni élettársát az ágyba hozott frissen lefőtt kávéval. A megszokott napi rutin szerint, míg Anna élvezettel kortyolja a feketét, szolgája egy gyors lábmasszázzsal segít neki elűzni az éjszakai álom maradékát.
Ezek után, a nő szokás szerint birtokba veszi a fürdőszobát, míg a férfi elkészíti neki az uzsonnát amit majd magával visz a munkába. Anna egy nagy cégnél dolgozik középvezetőként, Teofil pedig otthonról keresi a kenyerét internetes munkával. Ez így igazán szerencsés, mert a hivatalos munkája elvégzése után van ideje az otthoni teendők elvégzésére, amiket Anna minden reggel szigorú és precíz utasításokban vázol fel neki. A mai napon meglehetősen sok feladatot kapott, ráadásul a hivatalos tennivalói sem voltak éppen elhanyagolhatóak.
A következő napirendi pont, -az elmúlt hat hónap alatt kialakult és remekül bevált- motivációs verés volt. Anna rájött, ha ezt a módszert alkalmazza Teó sokkal gondosabban és gyorsabban hajtja végre napi feladatait. A pálca fájdalmas emléke egész nap kísérti a férfit így nem engedi őt lazítani, mert tudja hogy este megint kapni fog ha nem végzett el időben és megfelelően mindent. Márpedig Teofil nem volt mazochista és ha lehet igyekezett Úrnője kedvére tenni hogy elkerülje a verést.
Fél évvel ezelőtt vezette ezt be Anna és Teónak is be kellett látnia, hogy ez a reggeli fenyítés elengedhetetlen a nevelése érdekében. Ennek hiányában hajlamos volt a lazsálásra és munka közben gyakrabban kalandozott el a figyelme más irányba.
Maga a fegyelmezés is a megszokott rítus szerint zajlott minden reggel. Mire Anna végzett a zuhannyal, Teofil már a fürdőszoba ajtóban várta alázatosan, kezében a pálcával amit hódolattal nyújtott át Úrnőjének. Miközben Ő átvette az instrumentumot, szolgája letolta a nadrágját és felhúzta az inget a hátán, majd engedelmesen megfogta a bokáját.
Ezután jött a 20 csapás a hátra és ugyanennyi a fenékre, amit a fiúnak kellet számolnia, nagy sziszegések közepette. Az egész nem vett igénybe egy percnél többet és Anna soha nem mulasztotta volna el ezt megtenni, még ha késésben volt is szakított rá időt. De megérte, mert így Teó szinte egész nap érezte a bőrén, hogy nem szabad trehánykodnia.

A falióra elütötte a delet mire végzett a takarítással és jöhetett a következő munkafolyamat; Anna cipőinek kitisztítása. Ezt kimondotta élvezni szokta. Most is hódolattal vette kézbe a lábbeliket és nagy műgondal fényesítette ki őket. Kár hogy ezt nem kellett minden nap elvégeznie, dehát az élet nem kívánság műsor, főleg ha az ember alárendelt viszonyban van egy kapcsolatban.
Mikor ezzel megvolt, sietett a boltba megvásárolni az előző este Anna által összeírt dolgokat. Igen terjedelmes lista volt és Teofil buzgón pipálgatta a már kosárba került holmikat.
Végre hazaért de még volt néhány kisebb dolga; virág locsolás, kuka kivitel, egyéb apróságok. Viszont jól haladt és a kenyérkereső teendőivel is végzett időben. Így elégedetten, bár kissé fáradtan dőlt hátra, élvezve a jól végzett munka utáni édes pihenést.

Délután fél hat, Anna hazaért. Teofil az ajtóban várta, lesegítette a kabátját, majd letérdelve megszabadította a csizmáitól is és a lábaira adta a papucsát. Közben illedelmesen érdeklődött milyen napja volt.
-Ne is kérdezd! -válaszolt mérgesen - Megint felidegesítettek odabent...
Teó kissé ijedten hallgatott el, mert a munkahelyi stresszt gyakran vezette le rajta a nő.
-No de nézzük végeztél-e mindennel? A vacsora kész? Éhes vagyok. - Mondta és a konyha felé vette az irányt. Felemelte a fedőt és elégedetten szívta be a még mindig gőzölgő ragu illatát.
-Hmm....fincsinek tűnik. - szólt és nyelvével csettintett, mire Teó arcán elégedett mosoly terült szét. Mindig örömmel töltötte el ha álmai nőjétől dicséretet kaphatott.
Ezek után körbejárták a alkást és Anna futólag ellenőrizte a rendet és tisztaságot. Minden oké. A cipők is rendesen ragyogtak.
-A bevásárlás sikerült? Remélem nem hagytál a boltban semmit. Nézzük a kajákat! - szólt szigorúan és benézett a hűtőbe. - Rendben. Tisztítószerek?
A fürdőszobába lépve megtorpant és azonnal kiszúrta, hogy valami hiányzik.
-Öblítő? - kérdezi vádlón.
-Őőő...hát..izé... - hebegi Teofil és kotorja is elő a zsebéből a bevásárlócetlit, de már tudja, hogy az öblítőt elfelejtette. Pedig az is ki van pipálva a listán, mégsem került be a kosárba valahogy.
Mikor Annának jó kedve van, hajlamos átsiklani az ilyen apró vétségek fölött, de a férfi érzi, hogy ez nem az a nap. Megérzései ezúttal sem hagyták cserben.
-Ma este nincs vacsora. Most megterítesz nekem és amíg eszem pótolod a mulasztásod! 10 perced van, igyekezz!
-Igenis! - hebegi és nekilátott villámgyorsan a felszolgáláshoz. Mikor ezzel megvolt; cipő fel és irány a közért öblítőt venni. 10 perc nem sok idő, de teljesíthető ha nincsenek sokan a pénztárnál.
Az hogy nem kap vacsorát nem olyan nagy gond, délután azért főzés közben eszegetett. Viszont az nem valószínű hogy mindössze ezzel megússza, Anna elég ingerültnek tűnt. Egyébként ha jó kedve van, nagyon kedves is tud lenni. Ilyenkor sokat nevetnek, beszélgetnek és látszólag semmiben sem különböznek egy "átlagos" pártól. Viszont ha a cégnél felbosszantják, vagy Teó húzza ki a gyufát nála, akkor jobban teszi ha igyekszik mindenben maximálisan a kedvére tenni és reménykedni egy viszonylag enyhe büntetésben.
Egyébként Teofil imádta Őt bármilyen hangulatban volt is és Istennőknek kijáró tisztelettel nézett fel rá.

12 perc múlva érkezett haza kicsit lihegve és azon rágódván, hogy Úrnője milyen hangulatban lesz. Megállt a konyha ajtóban, a nő még mindig a vacsoráját fogyasztotta. Rá sem nézett a félszegen toporgó srácra, evés közben valami reklámkiadványt lapozgatott.
Pár perc múlva befejezte az étkezést és felállt az asztaltól.
-Elmosogatsz és bejössz a szobába! - hangzik a rideg parancs és már indult is. Teofil pedig a lehető leggyorsabban teljesítette az utasítást és kisvártatva ott térdelt Úrnője lábai előtt, aki lusta macskaként terpeszkedett a kényelmes fotelben.
-Vetkőzz le! - csattant az újabb kommandó. - Négykézlábra! Gyerünk mi lesz már?
Mikor végre pucéran négykézlábra állt Anna előtt, meg is kezdődött a soron kívüli nevelés. Bal kézzel tarkón ragadta szolgáját, jobbjával pedig kézbe vette a papucsát és módszeres alapossággal elkezdte verni. A combjától haladt felfelé, a fenekén át a hátáig, majd ugyanilyen lassan vissza.
-Újabban mindent elfelejtesz te szerencsétlen?! - sziszegte két ütés közben. - Jellemző. Férfiak. - és precíz kegyetlenséggel verte tovább.
Teó sziszegett, fújtatott, de óvakodott a túl hangos nyögésektől mert tudta hogy azt Anna nem szereti. Sokáig tartott a fenyítés, nem is emlékezett mikor kapott utoljára ennyit egyszerre és még koránt sem volt vége. Már úgy érezte nem bírja tovább és kegyelemért kell könyörögnie, mikor a nő abbahagyta, de csak azért hogy másképpen folytassa tovább. Ezúttal a hajánál fogva térdre állította maga előtt és papucsával pofozni kezdte.
Ezt is módszeresen, jobbról balról egyenletes ütemben. Addig csinálta, míg Teofil összeszorított pillái közül könny nem kezdett el csordogálni. Ekkor abbahagyta, mert egyébként is kezdett elfáradni a karja. Meg egy kicsit talán kicsit meg is sajnálta alázatos szolgáját. De azért annyira nem hogy megelégedjen ennyivel.
-Hozz csipeszeket! - parancsolta és Teó tudta mi fog következni. Ennek ellenére természetesen már bicegett is teljesíteni az utasítást. Az arca égett, a feneke és a háta szintén. Alig tudott felegyenesedni, de ment.

Folyt. Köv.

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.