terdelve (40)
Szubmisszív, Mazochista
Férfi
  • Van nyilvános albuma 

Cikkek idő szerint
2021. 12. (8)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Az első vacsora 1.

11. 23. 11:54 | Megjelent: 539x
Már néhány találkozón túl voltunk az Úrnővel, akivel ismerkedtünk, amikor felvetette, hogy a többször emlegetett főzőtudásomra kíváncsi lenne az este. Bár beszélgettünk róla, hogy miket szeret, de komoly dilemmába és gondolkodásba ejtett, hogy mit is főzzek neki, mivel semmilyen támpontot nem adott meg. Nyilván el akartam kápráztatni, de este hatig nem volt sok idő bevásárolni és az egész estét sem akartam főzéssel tölteni.
Bevállaltam a kacsamellet egy kis ázsiai beütéssel és csak reméltem, hogy tökéletesen rozéra sikerül majd, nem lesz sem nyers, sem taplóvá sütve.
Amunkámat gyorsan befejeztem, hazamentem fürdeni és kicsinosítani magam. Nem gondoltam, hogy az előző nap az Úrnő által kiválasztott piros harisnya és fehérnemű szettet ilyen hamar viselhetem. Tudtam már, hogy az Úrnő szereti a mandulás illatot, ezért bőven kentem magamra a testápolóból, hogy erős illatom legyen, a selymessé vált bőrömön így csak úgy táncolt a finom csipke fehérnemű. Felülre a kedvencingemet vettem - mily megtévesztő a divatos "pasi" külső alatt piros csipke, erényöv és buttplug lakozik...
Sikerült mindent gyorsan beszereznem, így a jelzett időpontnál hamarabb érkeztem, szóval várhattam az autóban, hogy ne érkezzek korábban, mert az is illetlen lenne.
Csengetés után kis várakozást követően nyílt a lakásajtó, a köszönésembe belevágva pedig csak annyit mondott az Úrnő, hogy "befelé" és ujjával a lábára mutatott. Még az első találkozáson tisztáztuk az alapvető jelzéseit, ezzel arra utalt, hogy lábcsókkal köszöntsem, így térdre ereszkedtem. "Vetkőzz és tölts bort", ez volt a következő szenvtelen és érces hangú parancs, ami elhangzott én pedig remegő hangon igeneltem. Levetkőztem, felvettem a magammal hozott magassarkút és a félhomályos nappaliba lépve tudtam csak igazán rácsodálkozni, milyen fennségesen tornyosult előttem az Úrnő, magastalpú papucsában és hosszú fekete köntösében. Odaléptem és töltöttem a kikészített borból, erre elmosolyodott és lekevert egy csattanós pofont: ne bámulj! Az amúgy lágy zenével kísért fagyos hangulatom aztán oldódni kezdett, ahogy pár mondatot beszélgetni kezdtünk. Tetszett a vázolt vacsora ötlet és a hozzá hozott bor is.
Lassan hozzákezdtem a főzéshez, ami közben hamar jó hangulatú beszélgetés kerekedett. Néha odajött megnézni mit csinálok, ilyenkor mindig rácsapott a fenekemre a paskolójával, mire bekerült a sütőbe a kacsa pirulni, a fenekem már pirosabb volt, mint a fehérneműm.
Nem tévedtem nagyot, amikor azt gondoltam, hogy kemény este lesz - és nem a kacsa miatt :) Amikor kivettem a sütőből, már minden kész volt a tálaláshoz és mivel tudta az Úrnő, hogy még pár percet pihennie kell a húsnak, egy kis vacsora előtti testmozgáshoz az asztalra mutatott, hogy válasszak egyet a kikészített fenyítő eszközökből... Nem sok időm volt gondolkodni, mert már nagyot sóhajtott, így gyorsan egy fonott korbácsra böktem. Vészjósló volt, hogy ahogy felemelte a kezét és a hálószobában lévő András-keresztre mutatott, a kezében egy ballgag is lógott. Nem volt véletlen, ahogy arra már a chateléseink során felhívta a figyelmemet, nem volt gyengéd. Ahogy leoldozott a keresztről pár pillanatig hagyott csak a földön összegörnyedni, aztán emlékeztetett rá, hogy a hús kihűl. Ahogy kivette a ballgaget, egy zsebkendőt adott, hogy letöröljem a könnyeimet és a kifolyt nyálamat. Kemény és kegyetlen volt, de mellette gondoskodó, fura, de jóleső kettősség volt ez, ilyet kerestem. Az arcán elégedettség volt és látszólag boldogan kortyolt a borába és ült az asztalhoz, ahol már megterítettem neki.
Miközben tálaltam, úgy folytatta a beszélgetést, mintha semmi sem történt volna, felszabadult volt, én pedig szipogva válaszolgattam és újra előtörő aggályokkal tettem le elé a vacsorát és térdeltem mellé. Bele sem mertem gondolni mi lenne, ha nem ízlene a főztöm - de szerencsére el volt varázsolva.
Folyt köv...

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.