Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
  • Online 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Fenekelés kronológiája (1) Dombi

2021. 11. 15. 09:42 | Megjelent: 844x
Jó tíz évvel ezelőtt kezdődött nálam, hogy izgatni kezdett a fiúknak a fenekelése. Addig is természetesen, ha a szeánsz/játék közben a subom elkövetett valamit, ami büntetést igényelt, kapott a fenekére kézzel, vagy mással párat, de nem ez volt a fő.
Az akkori subom, aki fiatal, alig múlt húsz éves, alacsony testmagasságú (155 cm magas) és mellé alig 54 kg súlyú, de izmos srác volt, lassan mozgott aznap, vonakodva teljesítette a parancsaimat és még ráadásul néha grimaszolt is, így szükségessé vált a megbüntetése. Magam elé parancsoltam, lerántottam róla a sportnadrágját s kis terpeszbe állíttattam, kissé előre dőlve fogattam meg vele az előtte álló fém szék támláját és úgy kapott a pucér fenekére párat a kezemmel, tenyeremmel.
Nem köszönte meg, hanem kihívóan megjegyezte: - Csak ilyen kicsit tud ütni? Ez semmi!
Így hát kapott még jó párat gyors egymásutánban a fokhagyma-gerezd alakú, feszes, domborodó zsemléire felváltva, de ő csak cukkolt tovább: - Nincs ereje Uram? Vagy máris elfáradt ettől a pár ütéstől? Ez nekem meg sem kottyan! – jelentette ki fennhéjázóan.
Feldühödtem s onnantól kezdve még nagyobbakat és erősebbeket ütöttem, de a zsemléi alig lettek vörösebbek az addigi rózsaszínnél. Viszont feltűnt, ami addig még nem, hogy a farka szinte alig merevedik a csapásaim közben, de a lelógó, nagy zacsijaiban lévő, nem kis golyói, fel- felcsapódnak – érdekes hangok kíséretében – a hasfalának.
Ő ezen nem, de én igen felizgultam. Ez meg is látszott, hiszen majdnem kiszúrta a sportgatyámat elől. Észre is vette, s nem hagyta ki, hogy meg ne jegyezze szemtelenül:
- Nocsak, nocsak. A Mester úrnak, vagy inkább az „ékszerének” ez már tetszik. , míg nekem még mindig csak simogatásnak tűnik, amit kapok, még mindig, Öntől, Uram!
Több sem kellett, ezért felkaptam és kihúztam a farmerjában lévő, széles bőrövet és azt összefogva a csatnál fogva, kezdtem azzal csapkodni a fenekét. Ez már hangosan szólt, elnyomta a hasának csapódó golyói hangját is, de a kis pimasz subom még mindig csak nevetett és cukkolt tovább: - Ez még mindig semmi, bakfitty!  Ha talán másképpen fogná azt a derékszíjamat, másik végét használva ütne, akkor talán „érezném” is az azzal kapottakat. – hencegett mosolyogva.
Ez már sok(k) volt, nekem. Kirohantam a szobából a konyhában térdepelve várakozó – a subommal együtt érkezett, másik subhoz, aki a bent lévőhöz képest majd egy fejjel magasabb, s jó pár kilógrammal súlyosabb volt, talán idősebb is, s ráadásul mikor felállítottam s ott állt előttem már pucéran a konyha közepén, azt is láttam, hogy sokkal nagyobb a „bokra” a farka körül s az egész testszőrzete enyhén vörös színben játszik/látszik. (Kicsit megijedt tőlem, ahogyan meglátott feldühödve berohanni a konyhába, de hamar megnyugodott, mikor kiderült számára, hogy nem reá vagyok dühös.) – Mondd, a másik sub mindig ilyen flegma? Tényleg jól bírja a verést, a fenekelést? Vagy, mi hat rá különösen? Te csak tudod! – hadartam a kérdéseimet neki.
A srác rám nézett és lassan azt felelte: - Uram! Húzd ki a farmerjában lévő derékszíját, az jó széles, de ne azzal verd el, hanem a végén lévő csattal adj neki. De előtte még egy gumival fogd a szíjhoz a csatot és „állítsd fel” a középén lévőt. Őt pedig hasaltasd az ágyra, ami előtt térdepeljen széttett lábakkal, s üsd, ne sajnáld, folyamatosan, attól majd meghunyászkodik.  - adott tanácsot a konyhában lévő sub.
- De hiszen, akkor… akár a fenekébe is szúrhat a csat közepe, vagy máshova is.  - szóltam elképedve, a subra nézve.
Az helyeselt: - Igen, így van, Uram. Azt szereti, mert ő mazoista, nem kicsit, nagyon is az!- erősítette meg, komolyan a konyhai sub.
Ez nekem sok volt, így ráparancsoltam, hogy jöjjön be s tegye meg ő, amit ez előbb nekem tanácsolt.
Így is lett. Mikor beléptünk együtt, s a benti sub meglátta a másik subot mögöttem, elsápadt, mert rájött mi fog következni, ezért rákiáltott: - Ne merd megtenni!
A most belépett sub csak flegmán vállat vont s ennyit mondott: - Itt nem Te parancsolsz! Te tűrsz!  Mert megkapod, amit talán nem is akartál, de ezt sikerült a makacsságoddal elérned, előhívnod.
Majd rászólt, hogy álljon fel kis terpeszben. Mikor az megtette, igaz vonakodva, s ezért kapott is egy taslit a nagyobb subtól, már látszott, hogy még csak félig merev a farka. Ezért rászólt, utasította: - Állítsd csak fel teljesen merevre a farkadat, pár húzással!
Megvárta, míg sikerült s már állt, mereven előre a farka, mikor rákiáltott: Hasalj csak oda az ágyra, de előtte széttett lábakkal elé térdelsz! „Beakasztod a merev farkadat az ágyba! Most megkapod, ahogyan szereted. – hallottam s megvárta, míg a másik teljesíti a parancsát.
Közben nekem meg azt mondta: - Uram, tegyen rá golyós pecket, hogy ne tudjon hangosan ordítani, mert fog!
Majd fel is vette a derékszíjat a földről, elvégezte a szükséges „átalakítását” s lecsapott azzal az ágyra dőlt sub még rózsaszínű, fokhagyma-gerezd alakú zsemléire, majd pár ütés után már a lábai közé talált, mire hatalmas ordítás lett volna a reakció, ha nincs bent a golyós pecek. Így csak a teste rándulásán lehetett érezni/látni a kínt, ami elöntötte. Sikerült eltalálnia az ágynak „támasztott” merev farkát, de mellette a zacsijaiban lévő golyóit is.
Még jó párat ütött a széles bőrszíjjal a fenekére, míg csak a rózsaszín már vörösre s lilára váltott, de a lábai közé is, míg le nem állítottam és el nem küldtem őket.
Szóval így kezdődött.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.