Első alkalommal

Első alkalommal

A történet kitalált, bármilyen egyezés, hasonlóság valós személyekkel, megtörtént eseményekkel csak a véletlen műve.

Az autó falja a távolságot, igyekszem betartani a sebesség határt,ritkán sikerül.Most találkozom először egy igazi dominával,felpörgött szívem zakatol, dübörög, hajt előre.
Csipan a telefon, félre állok, Ő írt.
"A tiszteletdíjamat a találkozó helyszínén megjelenő asszisztensnek kell átadnia."
A gyomrom össze szorul. Jól döntöttem? Mit csinálok, ha odaadom a pénzt egy ismeretlen embernek és ő elszalad? Lehetséges, hogy utam végén nem úrnőm találom meg, csak egy átverés áldozata néz vissza rám a tükörből?A rendőrök biztos kibírnák röhögés nélkül, mikor elmondom mi történt.
Indítok,nekem tudnom kell,ez-e az utam,egy esetleges kudarc nem számít,meglátjuk mi történik.

Várakozom a találkozó helyszínén,idegesen toporgok, kezem izzad, a gyomromban a csomó nehéz kővé állt össze.
-Látom ideges vagy.
Vékony, 30-as hölgy.
-Az úrnő sok negatív tapasztalat után így döntött ,a tiszteletdíjat előre kell átadni, nekem. Elege lett a majd utalom, ledolgozom, természetben fizetem alakokból. Az én kedvencem egy kis zsáknyi apróval ideállító pali volt , aki a gyerekek malac perselyeit törte össze.
Átadom a pénzt,minden idegszálammal figyelek, most mi lesz.
Számol, majd int, kövessem.

Kinyílt az ajtó, és Ő ott állt. Kezét csókra nyújtotta, és én megnyugodva tapasztottam ajkaimat kézfejére.
Megérkeztem.

Meztelenül állok előtte, fejem lehajtva,hallgatom léptei koppanását, ahogy körbejár.
-Kezet hátra!
Lánc csörög, hideg fém kattan a csuklómon, bokámon.
-Feküdj a földre szolga!
Fölém magasodik,kibujtattja lábát a tűsarkuból, lábujjak hatolnak a számba.
-Legyen tiszta!
Én lelkesen csókolom, nyalom, szopom a lábujjait, a talpát a nyelvemmel masszírozom, és mikor azt hiszem vége, jön a másik, a jobb. A szám kiszárad, de nem merek szólni.
-Szomjas vagy. Nyisd ki a szád!
Egyre közelebb hajol, majd beleköp a számba.
Meleg, édes nedű végig szalad száraz nyelvemen.
-Kevés volt szolgám?
Fölém térdel, lassan mind közelebb és közelebb kerül számhoz csiklója,mindent kitölt, az egész világon már csak ez létezik.
-Egy csepp se menjen kárba.
Hallom a hangját, valami végtelen magasból.
Aranysugár csobbog, és én nyelek , nyelek, nyelek,de hiába...
-Azt mondtam egy csepp se! Nyald fel!!!
Föltérdelek ,és a padlón lévő foltok eltünnek ,a nyelvem szorgosan dolgozik.
Pofon csattan.
-Ezért büntetés kapsz.
Keze a lovaglópálca felé nyúl...