A vizsgálóágy 1.

Hogy a történtek megtörténtek-e vagy sem azt a fantáziátokra bízom... 🙄🤔



Sajnos régebben is előfordult már hogy begörcsölt a vesém és ilyenkor irány a kórházi ambulancia ahol az orvos mindig ugyanazoknak a vizsgálatoknak vet alá.
Szerencsére már elég régóta elkerült a vesegörcs, de mint tudjuk ez bármikor előjöhet és sajnos elő is jött. Persze nem a legerősebb görcsök voltak, (mint kiderült inkább csak vesehomok, mint kő volt), de azért eléggé fájt és valljuk be őszintén ez nem az a kellemes fájdalom.
Nos erőt vettem magamon, (nem is nagyon volt más választásom) és felöltöztem irány a megyei kórház...de....gondoltam vajon mit veszíthetek...és a férfi ruha alá felvettem egy szép fekete 20 denes üvegszálas harisnyanadrágot. Tudtam hogy úgy is jön majd a krém, az ultrahanggal és ugye ahhoz pedig mindenképpen le kell valamennyire tolnom a nadrágomat, majd a harisnyát és persze a bugyit is, ami jelen esetben egy hagyományos fazonú, de csipkés szélű nagyon szép erős rózsaszín szatén bugyi volt.
Felette egy sötét színű szűkebb farmernadrág, valamint egy sötét garbó volt felül.
Szerencsére, meglepetésemre nem sokan voltak a váróban és hamar sorra is kerültem, aminek nagyon örültem mert a fájdalom egyre fokozódott.
Az asszisztens egy középkorú, átlagos barna hullámos hajú hölgy volt. Az orvos viszont egy idősebb, valószínűleg 60 feletti viszonylag magas, és a magasságához mérten arányos testalkatú ősz hajú férfi volt, aki kedves mosolyával ellensúlyozta asszisztense középszerűségét. Miután a gyors protokollon átestünk, TB kártya stb, egy ágyra viszonylag mélyen fekvő vízszintes orvosi ágyra kellett lefeküdnöm, majd behúzta a doki a függönyt.
Mondanom sem kell a szívem majd kiugrott a helyéről, mert a vizsgálat menetét tudtam hogy krém, ultrahang stb. Viszont arról fogalmam sem volt hogy az orvos mit és hogyan fog reagálni rá. Ekkor hallottam hogy az ajtó nyílik-záródik és az asszisztensnő kiment. Ekkor picit nyugodtabb lettem.
Az orvos kérte hogy a nadrágomat picit toljam le....teljesen elvörösödtem...
Kérdezte hogy mi a baj, mondtam neki hogy semmi...
Kigomboltam és kicsit lejjebb toltam a nadrágot, persze egyből meglátta hogy harisnyanadrág van rajtam. Nagyon-nagyon kedves volt, elmosolyodott és annyit mondott hogy nyugodjak meg.
Hogy is mondjam...nagy szükség volt a nyugtató szavakra!
Feljebb húztam a garbómat,ő pedig mint egy megnyugtatásként a hasamra tette a kezét. Tényleg nyugtatólag hatott rám! A másik kezével óvatosan-gyengéden elkezdte simogatni a harisnyán keresztül a farkamat. Szólni sem mertem, de éreztem hogy innentől kezdve az leszek ami már gyerekkorom óta lenni akarok...NŐ! Nem szóltunk semmit, Ő csak simogatott és egyre lejjebb tolta a harisnyanadrágot és a bugyit, a gátamat masszírozta úgy hogy párszor hozzáért a popsilukamhoz is! Borzasztóan bizseggető érzés volt, és bár nem mertem szólni, de legszívesebben azt mondtam volna Neki hogy a Tiéd akarok lenni...
Nos hogy hogyan folytatódott, ezt is hamarosan megírom Nektek!
Kellemes olvasást és jó fantáziálgatást!Puszi Nikike

folyt.köv.