A két nagy és a harmadik. (3)

A legfájdalmasabb ütés után gyorsan megnyugtattam, a fülébe súgtam, hogy ez volt az utolsó ütés, amit kapott. Még azt is megkérdeztem tőle, mit szeretne még? Szemtelenül azt válaszolta, hogy megdugni a subomat. 
- Rendben. – hallotta tőlem. – Megdughatod a subodat! – engedélyeztem, kegyesen.
Nem figyelt a válaszomra és az engedélyemre pontosan. Azt hallotta, amit szeretett volna, így odaugrott a Subomhoz, rávetette magát és már dugta volna is be a szájába a még puha lőcsét. A Subom rám nézett, mert ő jól hallotta, amit mondtam és „kérdezte” mi legyen? Vállat vontam s ráhagytam a döntést. Ő elmosolyodott, mert azért neki is tetszett a sátánista srác, s engedelmesen kezdte szopni. Majd mikor már az érezte, hogy teljesen merev a farka, kihúzta a Subom szájából, mert nem abba akart elmenni s próbálta rádobni az ágyra, de Subom ellentállt, nem hagyta, így egy ideig „harcoltak” egymással. Végül másötlete nem volt a Subomnak, a csuklójára csavarta a sátánista srác varkocsba fonott haját és azzal húzta hátra a fejét, elfordítva magától. Az felüvöltött, még nagyobb erővel támadott. Én megszólaltam:
- Ha nem akarod, hogy annál fogva kössön ki valahova, akkor engedelmeskedj s dugd meg a Subodat! – hallotta tőlem. Most értette csak meg, mire is kapott engedélyt.
- Nem ezt akartam! Nem ezt szeretném! – kiáltott fel a srác s javította magát ki.
- Az lehet, de az is lehet, hogy a Subom fog téged megkúrni, ha sokat ellenkezel, s nem azt teszed, amire tőlem engedélyt kaptál. Válassz! – szólítottam fel.
- Akkor már inkább megkúrom a sajátomat. – hallatszott s már teperte is le azt a földre és ugrott rá, s nyomta bele a merev farkát, nem túl kíméletesen.
Kicsit mind a ketten elhűltünk ezt látva, amilyen szadista módon bánt a fehér bőrű sráccal. Túl durván bánt vele s mi azt is láttuk, hogy az mennyire szenved alatta. Még azt is megtette, hogy kicsit felemelkedve róla, a kezeivel jó nagyokat, csattanósakat sózott annak a gömbölyű zsemléire, csak úgy csattant az.
Ekkor a Subom odanyúlt, lerángatta róla ezt mondva:
- Csak a Gazdám ígérte meg neked, köcsög, hogy nem kapsz többet, tőlem attól még kaphatsz, s kapsz is, ha ilyen durván szadista vagy/leszel! – hallhatta felháborodva tőle a srác.
- Ki vagy te, hogy itt parancsolgatsz? – szólt vissza a sátánista srác neki.
- Mindjárt meglátod! – ordított rá a Subom, s a csuklójára csavart hajánál fogva lerántotta a fehér bőrű srácról, odavonszolta az ajtóhoz és a varkocsánál fogva odakötözte az abban lévő kampóhoz.
Még gyorsan átvette tőlem a bőr pertlit is, amit a srác farkán még ott lévő/hagyott farok-here satuhoz kötözött és azzal is kikötözte a másik ajtóban lévő kampóhoz. Ottállt kipányvázva a sátánista srác, szinte mozdulatlan, mert vagy a haja, vagy a farka bánta, ha nagyon izgett – mozgott valamerre. Átvette a kezemből a lovaglóostort is, távolabb lépett, bemérte a távolságot s lecsapott a kipányvázott srác testére. Pontosan eltalálta s egy vörösebb csík mutatta, hogy hol. Még ütött kettőt – hármat, mindet pontosan s elhajította az ostort.
Odalépett egészen a srác elé, szinte összeért az orruk, s úgy mondta a „szemébe”:
- Elég volt, vagy kérsz még? Akarsz mást is? Legyen jól megalázó, mert azt is lehet, mint… - kezdte, kérdezte dühösen.
- Ööööö, nem, köszi… - hallatszott halkan a válasz.
- Még, hogy jól az eszedbe vésd a tanulságot, most te leszel, köcsög megdugva. Ki tegye? Én, vagy ő? – mutatott magára, majd a fehér bőrű srácra.
A sátánista srác teljesen elképedt, fehérre vált arccal nézett, de nem válaszolt. De én igen:
- Mind a ketten tegyétek meg! Tanulja csak meg. De ugyanolyan kíméletlenül, szadistán, mint ő tette az előbb! – utasítottam őket.
Így is lett. Ott, kipányvázva dugtál meg őt mindketten.
Mikor végeztek, leengedték és lefektették a földre, majd kiparancsoltam a két subot a szobából. Odahajoltam fölé s ezt mondtam:
- Sajnálom, nem kellett volna ilyen fafejűnek lenned! – mondtam.
- Már látom, de nem hittem volna, hogy a Subod ilyent tud tenni. Magától.  Vagy ő is dom, ha nem nálad Sub? – kérdezte meg.
- Kérdezd meg Tőle, de előbb még kicsit pihenj, itt! Kérsz valamit? – tudakoltam.
- Jól esne valami innivaló, üdítő, vagy sör, talán. – válaszolta alázattal.
Én kiszóltam az ajtón, hogy két sör, egy kávé rendel, majd visszatértem hozzá és törökülésbe leültem mellé a földre. Vártunk, s hallgattunk, de ő a kezeimet rátette a még a farkán lévő farok-here satura. Lassan megsimogattam ott, majd a belső combján, a mellkasán és a hasán.
Kopogtak, majd a Subom behozta egy tálcán a kért dolgokat s visszavonult betéve maga után az ajtót. Megittuk, amit kaptunk s a sátánista srác rám nézett, visszatéve a kezeimet az előbbi helyekre s megszólalt:
- Tudod, Uram, szívesen lennék egyszer kettesben is veled, hogy úgy s akkor szolgáljalak. – kezdte.
- Az nem fog menni, a Subom mindig velem van, vagy én vele. Külön már nem!
- Kár, de megértem Uram. Ilyem Subot nem mindennap kapsz, én már csak tudom.
- Miért, nem vagy elégedett a Suboddal? – néztem rá.
- De, igen, néha ugyan kicsit nehézkes vele, néha kissé erősen, vagy nektek talán szadistán is kell vele bánni, de azért elmegy. Én viszont domra, igazi domra vágyom. Az sem lenne baj, ha időnként szadista, kemény, de legyen határozott mindig. S legyen ennyi, ilyen felszerelése. – fejezte be vágyait a sátánista srác.
- Még mindent nem is láttál! Van még több is, mint elektro például. De tudod mit, hívjuk be őket, kérdezd meg a Subomat, hogy domként foglalkozna-e veled/veletek? Lássuk, halljuk, mit mond ő!
- Rendben. – egyezett bele, így behívtuk a kint lévőket.
Azok bejöttek, s kicsit megdöbbentek a kérdéseinket hallva, főleg a subom. Hozzá fordulva kérdezte meg a sátánista srác:
- Elfogadnál-e alázatos szolgádnak, dominálnál-e engemet? Lehetsz Uram, bármilyen kemény, akár szadista is velem, csak tedd! – érdeklődött alázatosan.
Az köpni, nyelni nem tudott a kérdés hallatán. Rám nézett, de n vállat vontam, tanácstalanságomat mutatva. A Subom elgondolkozott, majd így válaszolt:
- Nekem van Uram, parancsolom. Ő a domom. Ő azt tesz velem, amit csak akar, szeretne. Másra nem vágyom. Nem és nem. Még sohasem voltam dom, arra nem is vágyom. Az nem az én világom lenne, én jól vagyok Urammal, a mi világunkban.
- Kár… - kezdte a sátánista srác, de elhallgatott, mert látta, hogy a Subom még akar valamit mondani:
- Igen, egyszer már az Uram is megkérdezte tőlem, akarom-e dominálni – jaj, talán ezt nem is kellene elmondani – de már mindegy, így esett, megesett. Neki is azt válaszoltam, hogy csak később, sokkal később s akkor is, ha segít közben, tanácsokkal, mit, hogyan tegyek. – fejezte be lassan a Subom a válaszát.
- Kár, de így is rendben van. Ha jövünk, jöhetünk újra, akkor majd dominálsz, ha közös Urunk úgy dönt! – nyugtázta ő is a választ.
A fehér bőrű srác csak nézett egyikünkről a másikunkra, majd a harmadikunkra, de meg nem szólalt volna semmi pénzért.
- Igen, jöhettek máskor is, még van több, más eszközöm is, amit kipróbálhattok. – szólaltam meg én is, biztatóan.
Ezzel vége is lett az aznapi szeánsznak, mindenki öltözött s ment dolgára.
(vége)