A négy német srác esete a nádpálcával (4)

Kurt jobban bírta, mint Hans a fejjel lefele történő felfüggesztést, nem is vörösödött el olyan hamar, sőt – kérésére – még így lógva, meg is ostoroztam a lovaglóostorral. Nem csak a testét, de a már, újra csak lógó, azaz „lógó” összement farkát, s golyóit is érték az ütések az ostorvégi bojttal. Sziszegett is Kurt közben és mivel pár ütést Miklós is tett rá, mikor leengedtük a földre és már kicsit kipihente magát, rám nézett s megszólalt onnan lentről:
Mi ugyan mind unit mondtunk a bemutatkozáskor, de az nem azt jelenti, legalább is nálunk, hogy csak passzívak vagyunk, hanem … - kezdte, de elhallgatott hirtelen.
- Folytasd, aki Á-t mond az, mondjon B-t is! - utasítottam őt, sejtve mit akar.
- Szóval csak azt akartam mondani, hogy mi is, de én mindenképpen, szívesen belemártanám a farkamat a Miklós mesterbe!- nyögte ki végül.
Én úgy tettem, mint aki ezt csodálkozva hallja, majd visszakérdeztem:
- Csak nem azt akarod, hogy a tabuja ellenére, engedjem meg Neked, hogy belé mártsd a farkadat? – hitetlenkedtem. – Még a kezdetek kezdetén leszögezte, hogy ő aktív! Nem uni, aktív! – tettem hozzá. – Nálunk ez azt jelenti, hogy nem akarja, hogy megdugják. – fejeztem be és Miklósra néztem, majd Kurtra.
Kurt lehajtotta a fejét, nem szólalt meg, de Miklós igen. Kurthoz beszélt s persze a többiekhez is: - Akkor, ha jól értem, Ti mind szívesen megtennétek, amit Kurt is szeretne? Igen? –
nézett rájuk.
- Hát, izé, nem lenne ellenemre. – kezdte Bert, majd Hans is rábólintott erre.
- No, jó. S ha csak egyikteknek engedném meg, az ki lenne közületek?Ti választotok, vagy én választhatok? – kérdezte halkan, rájuk nézve.
A német srácok összenéztek, tanácstalanul s látszott, hogy mindegyik szeretne a kiválasztott lenni. Ezért aztán Hans szólalt meg és ezt mondta:
- Mindannyian szívesen megtennénk, így hát válassz Te közülünk! – mondta.
- Rendben. Akkor … - végigjártatta a tekintetét rajtuk Miklós oda-vissza s végül Hanson állapodott meg a szeme: - Te leszel a szerencsés kiválasztott. – mutatott rá s mivel a többiek kezdtek durcáskodni, így leintette azokat és folytatta: - Csak egy dughat majd meg, az Hans lesz, de a többiek mind kapnak 10 – 10 percet, s az alatt úgy bánhatnak velem, mint egy rabszolgájukkal, még orálra is kényszeríthetnek, de csak egy közülük! – tette hozzá. – Az pedig Kurt lesz. – jelentette ki Miklós. – Ki kezdi? – kérdezte meg s nézett körül rajtuk.
Kurt nem tétovázott, elsöpörte a többieket és rámordult Miklósra:
- Oda, hasra! – mutatott a deresre és már mozdult is, hogy hozzon bilincseket, karabinereket és nádpálcát, bőr korbácsot, de egy vastagabb bőr kettőscsapót is elővett, odahozott.
Miklós pedig közben már feküdt is fel a deresre hassal. Bert segített felkötözni rá, kissé széttett lábakkal rögzítette a bokáit a deres lábaihoz s a kezeit is, csuklóinál fogva. Én meg halkan megszólaltam:
- Jól meggondoltad ezt Miklós? Agyon is verhet 10 perc alatt.  - kérdeztem meg magyarul, majd Kurtnak annyit mondtam csak, hogy gondolja meg, mit tesz, még visszakaphatja tőlem, vagy akár Miklóstól is a későbbiekben.
Kurt vállalt vont, majd odalépett a dereshez, kiválasztotta a kettősencsapót (ami szerencsére eléggé vastag és széles bőr paskolókból állt, a végén összefogva) és kezdte a domború fenekén, majd a combjain, lejjebb a vádlijain megpaskolni, de a húszadik után leállt a csapkodással és már a körmeit húzkodta végig a hátán, gerincén, vágatában és a combjain. Majd elé lépett, odatérdelve s a szájába dugta a kissé még löttyedt farkát, hogy szopja fel. Miklós szopott teljes erejéből, de sajna nem sok sikerrel. Kurt farka nem merevedett már meg.
Megdühödött, hogy szégyent vallott és elő akarta kapni a nádpálcát, hogy azzal vágjon végig erőseket Miklóson, de a többiek lefogták, hogy letelt a 10 perce.
Másodikként Bert következett. Ő hasra fordíttatta Miklóst a deresen, ott feküdt hanyatt és végig „zongorázott” a testén a kezeivel, majd a háromtűs kereket is megjártatta mindenhol rajta. Arra is volt gondja, hogy még mielőtt teljesen megmerevedett volna a farka, lehúzza a bőrt a makkjáról, így a csupasz makkján is haladhatott a tűs kerék.
Harmadikként Andreas került sorra, aki csalafinta volt. Az előbb Bert, míg „foglalkozott” Miklóssal igencsak megmerevedett farokkal végezte azt. Rászólt Miklósra, hogy forduljon újra a hasára a deresen és kapaszkodjon meg a kezeivel a deres lábaiban s tegye kicsit terpeszbe a lábait, de nem kötözte, rögzítette ki azokat. Majd valamit súgott Bert fülébe s hangosan rászólt, hogy feküdjön fel Miklósra. Az meg is tette, de kicsit helyezkedett még rajta.
Nekem az tűnt fel, hogy Miklós is felkapta a fejét hirtelen s Bert is levörösödött, még mielőtt Andreas lecsaphatott volna Bertre, annak popójára a kettősencsapóval. Rájöttem mit tervezett Andreas, így volt időm a csapás előtt oldalra rántani Bert-et, és elkapni Andreas csuklóját. Az felhördült, de a következő másodpercben már csintalanul, mondhatnám kajánul nevetett, mint a kissrác, akit rajtakaptak a csíntevésen.
Gyorsan rájuk szóltam, hogy cseréljenek csak helyet, Andreas került hason a deresre, Bert most már rá és újra helyezkedett, majd én csaptam le Bert fenekére a kettősencsapóval. Szinte egyszerre jajdult fel Andreas és Bert is.
Most jöttek rá a többiek, így Miklós is, mit is akart az előbb Andreas véghezvinni.
Persze Andreas még kapott más büntetést is, Bert csak azt az egy erős ütést tőlem.
Andreastról először fel akartam rántani Bert-et, majd meggondoltam magamat s rászóltam, hogy ha már benne van, mindent bele, kúrja csak meg alaposan Andreast. Így is lett, így Bert után – aki hamar elment – még Kurt is megdöfködte alaposan Andreast. Hosszabban s látszott gyakorlottabban. Végül ő is elment benne. (Mind a ketten gumi nélkül persze, mert arra nem gondoltak!  )
Ezek után a többiek visszakötözték háttal Andreast az András-keresztre, jó szorosan, ahogyan észrevettem és Miklós még alapos cbt kezelésbe is részeltette. Tett bele dilatatort, de nem fokozatosan, hanem egyből egy jó vastagot, valamint kapott farok-satut is, szintén jól meghúzva, hogy a golyóit alaposan szorítsa csak össze. (Hogy ne tudjon üvölteni a szájába golyóspecek is került.)
A mellbimbóira pedig nem fa-, de fém csipeszek un. japán csipeszek, amelyeknek állítható a szorítása. Állított is azon Miklós, aki nagyon haragudott Andreasra.
Ezt követően pedig spárgára fűzött fa csipeszeket tett fel a combjaitól kezdve felfelé a hasán, mellkasán, majd a hónaljába, s vissza a másik oldalon a másik combjáig. Majd jobbról-balról Kurt és Bert lefogta Andreas testét s Miklós egy rántással ”letépte„ róla a zsineg segítségével a facsipeszeket.
Lett volna hatalmas ordítás erre, ha a golyóspecek már nem lett volna Andreas szájában. Így is látszott a fájdalom az arcán, testén.
Ezek után már senkinek sem volt kedve további játékokhoz. Lezuhanyoztak újra, felöltöztek és elmentek.
Én kezdtem elpakolni, fertőtleníteni, mikor szólt a mobilom. Ismeretlen szám volt, de magyar.
Felvettem, hát Miklós volt. Mondta, hogy Hans is vele van, s szeretnének visszajönni, hogy sort keríthessenek az elmaradt játék-részre. Kicsit értetlenedtem, mire mind a ketten nevettek, jól hallhatóan. Akkor esett le, hogy Miklós mire választotta ki Hans-t az előbb.
Természetesnek tartottam, helyeseltem, így felengedtem őket a kapuból.
(de ez már egy másik történet: Hans és Miklós esete egymással és velem (1))