Út az ismerős ismeretlenbe 1:)

Igen, ismerős ismeretlen, hisz ilyen élményben még nem volt részem Veled. Mit Veled, még senkivel sem. Eddig csak vágyakoztam, hogy egyszer átélhessem milyen érzés. És most úgy tűnik ez az álmom is valóra válik, ha nem is 24/7, csak egy kis töredéke, így is örülök neki, hogy ezt is Veled tapasztalhatom meg 😊
A minap tetted fel a kérdést, hogy szeretnék-e az egész együtt töltött idő alatt szub lenni, nemcsak addig ameddig testemet birtoklod, ameddig játszunk. Őszintén szólva nem is tudom miért kértem gondolkodási időt, hisz egyértelműen szeretném.
…” Kérdés nélkül teszed, amit mondok”
…Mindenre engedélyt kell kérned”
…” Úgy alszol, úgy fekszel, úgy öltözködsz amíg együtt vagyunk, ahogy én mondom”
Alapjában véve eddig is ezek voltak a szabályok, csak most ki lesz egészítve. Izgató gondolat, hogy végig szub mivoltomban leszek, ugyanakkor kicsit feszélyez, kicsit furcsa is. Vajon képes leszek mindenben engedelmeskedni? Nem szeretném, ha csalódnod kellene bennem, de úgy érzem ez nem fog olyan egyszerűen menni. Az, hogy mindenre engedélyt kell kérnem, ezzel eddig is voltak kisebb-nagyobb gondjaim. „Ha most nem teljesítem ezt a szabályt, akkor jön a bünti? Ha igen, akkor magamat ismerve sok büntipontot gyűjtök az este folyamán. Vagy pedig megpróbálom legyőzni azt a gátat, ami megakadályozza, hogy ezek a kérések elhagyják a számat.”-ezeken gondolkoztam ezen a hosszú úton.
…Ahogy begördültünk a pályaudvarra egyre jobban elhatalmasodott rajtam az a fajta izgalom, amelyet az első találkozásunkkor éreztem. Akkor sem tudtam, hogy mi fog rám várni az este folyamán-csak sejtéseim voltak, pár elejtett morzsa részedről, melyben felvázoltad mire számítsak 😊-, ahogy most sem tudom. De lényegében semmi okom panaszra, és isten ments, hogy ezt panaszkodásnak szánjam, hisz szeretem, hogy nem tudom mikor mit tervezel.
Már a buszról észrevettelek, mint oly sokszor, most is már vártál, és amint te is megláttál, elindultál felém.
Az arcod nyugodt volt, bár ettől még lehetsz ugyanolyan izgatott, mint én 😊
Pár szó, és a mosdó után-ez szigorúan kötelező miután ez után a hosszú út után megérkezem-,a kocsi felé vettük az irányt. Az autóhoz érve kinyitod nekem a hátsó ajtót, mire kérdőn tekintek rád.
-Szállj csak be!
Nem kérdezősködőm, gondolom majd úgyis megtudom miért a hátsó ülést szántad nekem. Beszállok, és alighogy elhelyezkedem, lehajolsz, és elcsattan az a várva várt csók, amelyet mindig olyan nagyon várok.
-Azt akarom, hogy vetkőzz le meztelenre, vedd elő az új kis vibrid, helyezkedj el a két ülés között, és amíg odaérünk a szállásra, kényeztesd, izgasd magad a vibrátorral.
„Tessék???” -olvashatod ki elhűt pillantásomból a kérdést. Arcom az érzelmek viharát tükrözi, miközben azt az izgalmat, amellyel hallgattam szavaid, felváltja a döbbenet.
-De…-próbálkozom a lehetetlennel, hátha meg tudlak győzni, hogy erre még nem vagyok kész, ám már szavamba is vágsz. Állam alá nyúlsz, két ujjad közé szorítod arcom, és átható tekintettel tanulmányozod arcom.
-Nincs semmi de! Emlékszel, megegyeztünk, ma végig azt teszed, amit szeretnék, amit akarok. Igaza van Gazdámnak, ez az, amire annyira vágytam, azonban ez a kérés…ezzel minden bizonnyal a határaimat feszegeti, de azzal egyidejűleg, hogy eluralkodik rajtam a zavar, izgatóan is hat ez a kérés.
-Igen, Gazdám!
-Meglátod, tetszeni fog. -mondod kicsit lágyabb hangon, de ugyanolyan határozottan.
Belátom, hogy Gazdámnak minden bizonnyal igaza van, hisz eddig is csak kellemes élményekkel ajándékozott meg. A kezdeti makacsság azonban még mindig ég lelkemben. Csak egy bizonytalan kis bólintásra futja.
-Helyes, kis szukám! Akkor neki is állhatsz vetkőzni.-Ezzel becsukod az ajtót, és én amíg megkerülöd az autót, és beszállsz, már felsőim gyorsan le is dobtam, és csak egy kis melltartóban nézek rád.
Gazdám hátrafordul, még nem indít, várja, hogy minden lekerüljön. Megadóan nyúlok nadrágom cipzárjához.
-És a többivel mi lesz? -kérdezed, amikor a nadrág után megállok a vetkőzésben. -Azt mondtam meztelenre!
Érzem, ahogy arcom mind jobban elönti a pír, miközben megszabadulok az utolsó két ruhadarabtól.
-Nagyon jó, kis ribancom! És most vedd elő a vibrid! -Érzem kutató tekinteted, miközben a vibri után kutatok. Hamar előkerül a kért kis játékszer, és Gazdám biztató pillantást küldve felém így szól.
-Rajta! Hallani akarom azokat a kis nyögdécseléseket, amelyekkel a videóidban elhalmozol. Dőlj hátra, a lábaid tedd fel kényelmesen, természetesen terpeszben, és kezdheted is! 😊
Még mindig zavarban vagyok, és az sem segít-noha nagyon szeretem, ha legelteted rajtam szemed-,hogy mustráló tekinteteddel követed mozdulataim. Hátrébb csúszok az ülésen, kis ideig habozok, mialatt Gazdám türelmesen várja, hogy erőt vegyek magamon, és lábaim terpeszbe teszem az ülésen.
Gazdám megsimítja vágyakozó puncim, és mosolyra húzódik ajka, amint elé tárul vágyakozásom bizonyítéka.
Érzem arcom lángol, miközben árgus szemekkel pásztázom a környéket, de mint észreveszem, olyan helyet találtál, ahol csak elvétve jár egy-két ember. Ez kissé megnyugtat.
-Akkor, indulhatunk?
-Igen, Gazdám!
-Valamit még elfelejtettél, kis szukám-pillantasz kezemben tartott vibrire. Ha őszinte akarok lenni-bár szerintem ez neked is egyértelmű-, nem feledkeztem meg róla, csak még kicsit élt bennem a remény, hogy az utolsó pillanatban „megkönyörülsz rajtam”.
Lassan puncim felé közelítem a vibrit, majd bekapcsolom. A kellemes kis rezgés, és az, hogy nézel olyan hatást vált ki belőlem, ami szavakkal nehezen leírható.
Gazdám rám mosolyog, majd egy utolsó biztató pillantás kíséretében előre fordulsz, és indítasz. Ahogy egyre inkább átadom magam a vibrátor által keltett kellemes érzéseknek, mind jobban megfeledkezem a zavaró tényezőkről, átadom magam a kéjes élvezeteknek. Egyszer-egyszer felpillantva munkálkodásomból, Gazdám tekintetével találkozom, amely átható pillantásokat vet rám a visszapillantó tükörből.
folyt.köv.