A négy német srác esete a nádpálcával (3)

Még Miklós is – a többiekkel együtt – teljesíteni akarta a „Vetkőzz!” parancsot, de időben megakadályoztam ebben. Csak a nadrágját vehette le, no meg az ingét. Meglepetten láttam/láttuk, ahogy ott állt előttünk egy rőt vörös sportnadrágban, aminek az oldalain volt egy-egy fehér ívelt rész s a felsője pedig sárga színű izompóló volt. Jobb lett volna, ha izmosabb lett volna, de így is jól mutatott. Különösen, hogy ötük közül csak ő „állt” még, már. Ő Andreast s Bertet választotta, így kis hezitálás után, Bertet az ívelt fa bakhoz lökdöste, majd ráhasaltatta, persze ügyesen elrendezve, hogy a már kezdődően duzzadó farka pont a lyukhoz kerüljön. Át is húzta azon, de még a golyóit is sorban átügyeskedte, így azok és a már erősen duzzadt farka lógott ki az ívelt rész alján. Kikötözte a kezeit és lábait kis terpeszben a fabak lábaihoz, majd kiválasztva egy lovaglópálcát, meg is csapdosta Bert vonzó, szép kerek és teljesen csupasz, fehér popóit. Majd otthagyta és Andreast lökdöste az András kereszthez. Először hassal akarta odakötözni, de közben meggondolta magát és végül háttal a keresztnek kötözte, pontosabban a feltett bőr bilincsekkel csatolta fel. Közben mindig végig- végig simított a kezével, vagy inkább azok körmeivel a testén, így mire végzett a rögzítésével, már Andreas is „áll”-t. mint a cövek. Neki hús farka volt, így a merevedése nem okozott jelentősebb méretváltozást, de így is jól látható volt. Miklósból ki sem néztem, hogy milyen ügyesen kezdett a delikvens kínzásának, mert elsőre egy bőr pertlivel jól elkötötte Andreas farok tövét, majd gondosan külön kötötte a golyóit is úgy, hogy azok bőre is megfeszült. Most vett egy háromtűs kereket és azzal szántotta végig Andreas testét mindenhol. Mondom mindenhol, még a bőrtelen makkján is. Ez persze nem ment némi vonaglás és főleg sziszegés nélkül. Hogy mg jobban sziszegjen, ezért azzal a bőr lovaglópálcával, amit előbb Bert-en használt, Andreas bőrt is megcsapkodta, különösen a mellkasán, hasán, de a combjain is.
Kicsit hátrébb lépett s majdnem átesett a mögötte álló Hans lábán, ezért hátrafordulva ráparancsolt Hansra és Kurtra, hogy távolabb üljenek le a földre törökülésbe. Rám, nem mert parancsolni, ezért én önként oldalra léptem s leültem egy székre, ahonnan jól láttam mindent.
Miklós azzal folytatta, hogy vett egy teagyertyát, meggyújtotta, majd kis idő múlva, mikor már gyűlt benne folyékony stearin, visszalépett Andreashoz és először a farka tövénél csöpögtette meg, majd lassan haladt a bőrtelen makkja felé, de közben fokozatosan emelte is a tea mécsest tartó kezét.
Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Még Andreas is elsápadt, kissé hátrébb is húzta, azaz nyomta a testét a kereszthez s próbálta a farkát is hátrébb húzni, de az nem ment.  Így lassan elérték a cseppek a makkja tövét, majd egy-egy, kis szünetekkel, került/cseppent a makkjára is. Andreas feljajdult, hangosabban felszisszent, de jól tűrte. Mg Miklós odanyúlva előrébb húzta a golyóit is, hogy azokra is tudjon egyet-egyet cseppenteni.
Most Miklós otthagyta őt és a tea mécsessel Berthez lépett s annak hátára végig a gerincén, majd a derekára, végül pedig – jól célozva – a vágata kezdetre cseppentett. Folytatta a cseppentéseket a vágatában is, mg kezével széthúzta oldalra a popóját ott s így pontosan az anuszrózsájába is tudott cseppenteni. No, ekkor jajdult fel Bert. Miklós gyorsan a másik kezében tartott lovaglópálcával pontosan oda ütött, így a jajduláshoz sziszegés is társult.
Még volt pár csepp folyékony sztearin a mécsesben, azzal visszalépett Andreashoz s ügyesen a két mellbimbójára csepegtette azokat.
Várt egy kicsit, hogy megszilárduljanak a cseppek, majd felváltva hol a háromtűs kerékkel először feltörve, majd a lovaglópálcát használva, verte le a széttört sztearin cseppeket a srácokról. Mivel mind a ketten tök csupaszok, szőrtelenek voltak, így ez viszonylag könnyen ment. Ami mégsem akart leválni, azt kézzel, körömmel kaparta le a srácok testéről. Közben persze nem hagyta ki, hogy alaposabban megmarkolássza, morzsolgassa Andreas még mindig merev farkát és a golyóit.
Bert sem maradt ki ebből, mert hozzálépve, alá nyúlva, az ő farka és golyói is Miklós markába kerültek.
Közben Miklós intett a szemével, hogy vegyem át tőle a dominálást, így felálltam a székemről és Miklós mellé lépve rámutattam Andreasra és utasítottam, hogy fordítsa meg az Andreast a kereszten, hogy a háta legyen szabad.
Közben én Kurtot pattantottam fel a töröküléséből és mutattam, hogy álljon a fabak mellé. Először a végére állt s hosszában akart rá hasalni, de mutattam ez nem jó, hanem keresztbe hasaljon, hajoljon át a bakon. Így rögzítettem a csuklóit s bokáit a fabak lábaihoz terpeszben. Átvettem Miklóstól a lovaglópálcát s azzal alaposan megdolgoztam Kurt - amúgy is már hurkás - fenekét. Így a lila hurkák mellé szerzett még vöröslő foltokat is.
Majd mutattam s hangosan is parancsoltam Miklósnak, hogy vegye le előbb a sárga izompólóját, majd a vörös sportnadrágját is. Miklós kicsit értetlenül tette, de tette, amit parancsoltam Neki. Mikor már tök mezítelen volt s látszott még mindig mereven előre áll a farka, odamutattam, hogy álljon Kurt elé s szopassa meg magát. Kurt nem is ellenkezett, nagyon ügyesen szopott, amit Miklós is élvezett. Nem is kellett utasítanom, mert mikor besíkosítóztam Kurt anuszrózsáját áthajolt annak testén, megujjazta egy- majd már két ujjal is, s megkerülve a padot – közben gumit húzva – megdugta. Alaposakat lökött rajta, egyik lökésére majdnem felborult a fabak Kurttal együtt, alig sikerült elkapni és a helyén tartani.
- Ne ilyen hevesen! – szóltam rá: - Körözz kicsit benne! – utasítottam s Miklós tette, amit hallott. Mind a ketten nagyin is élvezték.
- Rendben, lépj tovább! - hallotta Miklós, de nem tudta mit várok tőle.
Így nekem kellett útmutatást adnom számára.
- Ott hasal Bert, unatkozik és „ásítozik” a fara arra, hogy végre abba is kerüljön valami „jó”! – hallotta Miklós tőlem.
Már tette is a dolgát, szerencsére nem ment el Kurtban, így akcióképes volt még, s Bertet is meg tudta „keverni” . Közben belekapaszkodott Bert hajzuhatagába, amit az kicsit nehezményezett, de egy-egy erősebb lökéssel elhallgattatta. Helyette inkább már Bert zilálása, nyögései hallatszottak. Végre Miklós egy nagyot lökött, pár gyors ki - be után s már mind a két srác hangosan felnyögött a kéjtől, vagy a kíntól.
Utasítottam őket, hogy mind a hárman menjenek kizuhanyozni, így csak Andreas maradt bent az András-kereszten s Hans a kötelet fogva.
Még Andreas szép, lila hurkás fenekét megsimogattam és a lovaglópálcával kicsinosítottam, kipirosítóztam, majd őt is leoldozva elküldtem fürödni.
Ketten maradtunk Hanssal. Hans-t kikötöztem a csuklóinál fogva a kötelekhez, majd vettem egy lovaglóostort és kellő távolságból csipkedtem a popóit, néha a hátát is, de kaptak a combjai is. Arra azonban ügyeltem, hogy maradó nyomok ne legyenek rajta.
Majd azt is megbeszéltük, hogy feküdjön le hanyatt a földre széttett lábakkal s kezekkel, így rögzítettem azokat a kötelekhez, majd óvatosan felhúztam Hanst, fejjel lefelé csüngve. Nagyon figyeltem, mert elég gyorsan vörösödött a lépe, s ezért hamar le is engedtem újra a földre.
Ekkor jöttek vissza a többiek s ezt látva Kurt is szeretett volna fejjel lefelé lógni. Őt is lefektettük a padlóra, felkötöztük a kötelekre, de többszörösen, mert ő azért nagyobb test volt. Még a derekára is kapott egy övet, amit szintén rögzítettünk a kötelekhez, majd több ember egyszerre segített felhúzni.
Kurt jobban bírta, mint Hans, nem is vörösödött el olyan hamar, sőt – kérésére – még így lógva meg is ostoroztam a lovaglóostorral. Nem csak a testét, de a már lógó farkát, s golyóit is érték az ütések az ostor végi bojttal.
(folyt. köv.)