Tádé esete a dobozzal. (3)

Szépen betereltem a srácokat a dobozba, a sofőr sráccal gumit húzattam a fekete, rezgő dilatátorra és utasítottam, hogy fogja a kezébe, de ne tegye, vagy érintse le sehova. Tádét pedig leültettem a sarokba és a sofőr srácot elé térdeltettem, majd utasítottam, hogy hajtsa a fejét Tádé ölébe. Az félreértette és már a farkát is be akarta a sofőr szájába adni, de leintettem, viszont helyette megfogattam vele annak felkarjait. Ekkor a fekete, rezgő dilatatort bekapcsoltam a legkisebb fokozatra - zúgása betöltötte a dobozt – és a szépen domborodó popókhoz érintettem, majd ide – oda tettem azokon, míg már szinte mindenhol volt, miközben a sofőr srác teste pedig remegett a vágytól, vagy inkább a kéjtől. Most már jobban figyelve hosszában a vágatába helyeztem a rezgő dilatatort s egy ideig járattam ott is. Mikor már ezt megszokta, akkor feljebb húztam úgy, hogy a vége éppen elérte az ánuszrózsáját. No, erre megint megremegett a teste és fel is sóhajtott hangosan.
- Most ne remegj, ha lehet! – szóltam rá és óvatosan felemelve az eszközt lassan a végét ráillesztettem az ánuszrózsája közepére. Besíkosítóztam a ráhúzott gumit, de tettem a mutató ujjamra is, s azt lassan betoltam, míg csak el nem értem a záróizmát. Ott kicsit forgattam az ujjamat, próbálgattam áttolni azon, de nagyon szorította, így nem sikerült. Majd kihúztam s helyére szinte azonnal betoltam a rezgő dilatatort, de most nem álltam meg a záróizmánál – bár éreztem mikor elértem – hanem egy határozott mozdulattal áttoltam azon.
- Hühh, az angyalát! – kiáltott fel a sofőr srác.
A srác teste megmerevedett, a fejét felrántotta és hangosan nagyot sóhajtott.
- Már bent van, ezt érezted. – szóltam s nyugtattam meg.
- Igen, érzem. – válaszolta kissé félénk hangon. – S most mi lesz? – kérdezte meg kis félelemmel a hangjában.
- Azt gondolom, hogy egy ideig így hagyom, míg megszokod. – válaszoltam.
Az lassan bólintott, én meg utasítottam Tádét, hogy jobban fogja meg az ölébe hajolt sofőr srác felkarjait s tartsa azoknál fogva, mert eléggé kényelmetlen lehetett ez a póz neki.
Tádé a szemével könyörgött nekem, hogy a lassan már meredező farkát a sofőr srác szájába tolhassa, de egyenlőre leintettem, nem engedélyeztem neki.
Viszont a sofőr srác még mindig bizonytalannak érezte ezt a pózt, bár Tádé fogta a felkarjainál, így kicsit felemelkedett s addig ügyeskedett, míg Tádé sportgatyáján át rácuppant annak merevfarka végére s bekapta a makkját. Cumizni kezdte. Ez már mind a két srácnak tetszett, így jól elvoltak egymással.
Majd Tádé szemtelen lett, mert bár élvezte a cumizást, de többet akart, így átnyúlt a srác háta felett s paskolni kezdte annak domború fenekét. S mivel ez azzal járt, hogy el kellett engednie az egyikfelkarja fogását, így ha lassan is, de a sofőr srác felbillent az oldalára. (Szerencsére jól esett, nem törte el a srácban lévő, rezgő dilatátort.)
Tádét jól megszidtam, kapott pár taslit is, majd a sofőr srácból kihúztam a dilatátort, megfordítottam és beleültettem Tádé – közben lehúzott gatyájából – előbukkanó, mereven álló farkába, persze arra előtte húzattam gumit.
A sofőr srác kicsit izgett-mozgott, helyezkedett Tádé farbába, míg megtalálta a neki is kellemes helyet.
Most Tádé kezdett „tornázni”, mert próbálta magát – a sráccal együtt – megemelni, majd visszaengedni a doboz padlójára s közben előre nyúlva a sofőr srác szintén merev farkába kapaszkodott s kézimunkázott azon, azzal.
Jól elvoltak ezzel, élvezték is mind a ketten. Csak jó sok idő múlva hallottam, majd láttam, hogy előbb a sofőr srác spriccelt ki, majd Tád is követte, de benne, a gumiban.
(vége)