Kóser szex 2.

Az első (egyébként igen hatásos) pillantás után a férfi máris kitárta az ajtót és betessékelte a lányt, aki óvatosan lépett be a hatalmas ajtón. Nem véletlenül. Vastag szőnyegek, antik bútorok, csillárok, nehéz függönyök. "Mint egy időutazás."- gondolta a lány. Persze csak számára volt az, mert nem szokott efféle enteriőrhöz, hogy finoman fogalmazzunk. Az ő meglehetősen praktikusan berendezett belvárosi kis lakása igencsak elütött ettől az arisztokratikus környezettől. Persze ezt a világért el nem árulta volna. Helyette valami buta viccel próbálta leplezni zavarát:
- Nem kellett volna házat bérelnie csak azért, hogy lenyűgözzön.-mondta nevetve.

A férfi nem nevetett vele. (Általában soha nem nevetett a lány viccein, aki ettől rendszerint csak még feszültebb lett. Ezúttal is.)

- Jöjjön velem! - szólt oda egészen parancsoló hangon a lánynak, aki engedelmesen követte.

A nappaliba értek, ahol a férfi leült keresztbe tett lábakkal a hatalmas bőr fotelbe. De a lányt nem kínálta hellyel, aki ezt nem vette jó néven.

A férfi szivarra gyújtott, majd így szólt:
- Gyere ide!

A lány közelebb lépett hozzá, és fülét megütötte, hogy a férfi ezúttal már tegezte.

- Közelebb!

Már egészen a fotel mellett állt. A férfi a hamuzóba tette szivarját, majd keze minden átmenet nélkül a lány szoknyája alá siklott. A lány arca vöröslött a zavartól, hiszen a bugyi! Az hiányzott róla. De nem szólt egy szót sem.
A férfi keze azonnal kitapintotta a hiányt, de ő sem szólt. Szenvtelen arccal járatta kezét a lány szoknyája alatt. Még akkor sem változott az arcán semmi, mikor becsusszantotta középső ujját a lány puncijába és rá sem emelve tekintetét ezt kérdezte:
- Szóval tetszik a házam?
- Igen... -sóhajtotta halkan a lány, akinek ennyit is nehezére esett kiböknie.
- Örülök. Mindjárt körbevezetlek.

A lány gondolatban felsóhajtott, hogy vége ennek a megalázó helyzetnek és végre emberként fog bánni vele a férfi. De hangos szó ébresztette fel gondolatai közül:
- Térdelj le!

A lány azt hitte, nem jól hall.

- Térdre! - hangzott ezúttal hangosabban.

És a lány leereszkedett. A férfi egy hirtelen mozdulattal nyakörvet csatolt a nyakára és valóban csak odadobta a szavakat:
- Lódulj szuka! Körülnézhetsz a házamban.

A lány agya szinte lezsibbadt. Nem hitte, hogy ezt teszi vele ez a férfi. Pedig igen. Mellette "lépdelt", akár egy kiskutya. Aztán az agya mégiscsak iszonyatos zakatolásba fogott: "Várd csak ki a végét te fene nagyúr! Nem tudod még, kivel kezdtél! Ha szépen kértél volna, tán megteszem. De így...
Várd csak ki! Várd csak ki!" - egyre csak ez zakatolt a lány zavarodott fejében.


(folyt.köv.)