Állásinterjú 3.

Nem sokat aludtam az éjjel nyakörvvel, lánccal, kemény ágyon, meg a helyzetem sem éppen megnyugtató.
Reggel megérkezik a főnök, és szavak nélkül fogja a pórázt, és visz magával. Persze nem akarom, ezért megfogom a szíjat, és visszafogom. Meglepődik, hogy ellenkezni merek, de azt hiszem, tetszik is neki. Ő erősebb, megfogja kezem, és magához ránt. A pórázzal szorosan maga elé húz, és az arcomba mondja hogy engedelmeskedjek, mert itt ez a dolgom. Szabad kezemmel próbálom eltolni magamtól, de erősen fog. Tedd a kezeid magad mellé! És ne használd, csak ha megengedem! Ne felejtsd, aláírtad a szerződést! Egyre erősebben húzza a pórázt, már fájdalmat okozva, s csak akkor enged, ha leeresztem a kezeim. Lassan megtettem ösztöneim ellenére, és bosszúsan, de indulok utána. Nem megyünk gyorsan, mindenki jól megnézhessen, aki az utunkba kerül. Volt, aki meg is fogdosott, és én elhúztam magam, hisz egy idegen érintett meg intim helyen. Persze, főnökömnek ez nem tetszett, így mögém kerülve hátulról egyik kezével átfogott melleim fölött, másikkal egyik lábamat emelte oldalra. Fülembe sziszegte, hogy a kezeimet nem használhatom. Mert hogy is képzelem, hogy nem hagyom magam megfogdosni, hisz csak egy rab vagyok. Így az idegen alaposan megvizsgálhatott. Markolta, simogatta kéjnyílásom díszeit. Alaposan hagyta főnököm, hogy kiélje magát a fiatalember, majd folytattuk utunkat.
Szükség van egy alkalmassági vizsgálatra, ezért az orvosi felé tartunk.
Sokan várnak. A rabok egy-egy kicsi, szűk ketrecben lógnak. Én is bekerülök egybe. Nagyon kényelmetlen, főleg, ahogy a főnök "segített" belekerülni. Térdeim a melleim mellé kerültek, kezeimet szinte kitekerte, hogy hátra kerüljön. Ez által az arcom került a rácsra, fenekem meg felfelé, amit később a ketrec felső rácsa lecsukásakor még lejjebb nyomott, így igencsak szorongtam ketrecemben. A helyzetem megalázó volt, hisz ruha nélkül terpesztve pucsítottam, és még mozdulni sem tudtam. Elölről egy vaskosabb műpéniszt nyomott a számba, a főnök, és mivel az ketrechez rögzítette, így a fejemet sem tudtam mozdítani. Örökkévalóságnak tűnt, míg bemehettünk, pedig alig 10 perc volt. Igencsak kezdtem zsibbadni. Azt hittem, itt végre kiszállhatok. Már nagyon zavart a sok nyál is, mert a hatalmas szerkezet a számban megakadályozta, hogy nyelni tudjak.
folyt.köv.