Külvárosi történetek 5.

Szépen lassan felöltöztem az utasítás szerint. Először a harisnyát húztam teljesen szőrtelen lábaimra. Finoman és lassan... Megigazítottam minden varratot, hogy jó helyen legyen, fenekemnél, középen, lábujjaimnál is. Mint már említettem fekete magasfényű még az is lehet, hogy extra magas fényű 20 denes harisnyanadrág volt. (ínyenceknek írom ilyen részletesen:))
Következett a miniruha. Ebbe is belebújtam, megigazítottam a pántokat, megigazítottam a combomon is, majd leültem az ágy szélére, és felvettem a szandálokat. Szépen megigazítottam mindent, a szandál pántjait, és amikor elkészültem egy határozatlan pillantással jeleztem, hogy kész lennék... Ekkor megparancsolta, hogy álljak fel, induljak el, közben mutatta, hogy merre.. Nem kellet sokat lépnem, odavezetett egy letakart vékony állványhoz. Azonnal levette a takarót, összehajtotta és letette a fal mellé.
Két függőleges cső egymással párhuzamosan volt összekötve fejmagasságban, és derékmagasságban. Semmi más. Csak egy profi, masszív állvány.
- Maradj itt! -parancsolta, és odafordult a társamhoz, aki mindvégig figyelt minket szótlanul és meztelenül.
- Jöhetnek a bilincsek! -mutatott rá az ágyra.
- Most pedig hajolj picit előre, a két vízszintes cső közé úgy, hogy mindkét kezed átfűzöd a felső csövön, az alsó csövet pedig megfogod.
Természetesen engedelmeskedtem..
- Te pedig most bilincseld meg őt! -és megmutatta, hogy pontosan hol kattanjon kezemen a bilincs. Valahogy úgy sikerült megbilincselniük, hogy nem tudtam csúsztatni a bilincset sem vízszintesen, sem pedig függőlegesen.
Nekem ez a helyzet nagyon tetszett, így felöltözve, ilyen kiszolgáltatva...
Bevallom én ezért jöttem ma ide. Ennyi.
Mi fog most történni, te jó ég! Ők itt most elméletileg azt csinálnak velem, amit akarnak. Hagytak időt gondolkodni, nekem meg csak úgy kattogott az agyam, hogy mi is jön ezután.. Ruha van rajtam, de azt ugye nem gond levágni, feltűrni.. Mozogni nem nagyon tudok csak a lábammal... Kis idő eltelt, és gazdám odahozott egy terpesztőt.
- Állj terpeszbe! -parancsolta, és személyesen tette rá a bokáimra, és állította be a megfelelő szöget. Egyre korlátozottabban tudtam mozogni, de briliánsan éreztem magam még mindig..
folyt. köv.