Egy este emléke 1:)

…ismét Veled 😊
Akár egy kislány, úgy fel voltam pörögve előző nap. Már reggel, amikor felkeltem, és képek sorai cikáztak a fejemben, plusz egy álom, ami számomra eléggé meglepő, hisz egyáltalán nincs ilyen vágyam. Esetleg ez is a hiányodnak tudható be? Bár ezt nem hiszem…esetleg annak, hogy titkon vágynék arra, hogy egy Dominával közösen vedd birtokba testem, és használjatok mindkettőtök…jobban mondva mindhármunk örömére? De nem…ez sem valószínű. Azért halkan megsúgom neked, ki ezeket a sorokat olvassa, hogy nagyon mélyen elrejtve, egy-kétszer már megfordult ez is ebben a kis kobakban, de erről senkinek sem kell tudni 😊, ez csak egy apró nagyon-nagyon-nagyon halvány…talán vágy? nem is tudom.
Sokszor elkalandozgatok a nap folyamán, vágyakozom, és lassan eljön a másnap. Másnap, amikor a percek csak vánszorognak. Majd délután végre itt az indulás pillanata.
…Közeledem, alig várom, hogy leszállhassak, bár most leginkább a pisilés miatt, mintsem, azért, mert végre újra találkozunk. Persze, nagyon várom, hogy megpillantsalak, de a vágyakozást most elnyomja az…inger :D…kész ember kínzás :D
Leszállás. Nem látlak. Gondolom sebaj, biztos egy kicsit késel. Már épp írnék, hogy addig meglátogatom a mosdót, ám ebben a pillanatban meglátlak. Sietős léptekkel közeledsz felém, te minden bizonnyal előbb kiszúrtál…hát persze, hogy előbb, hisz én bele voltam bújva a telómba 😊 Ám mielőtt indulnánk a szállásra, indítványozom, hogy tegyünk egy kis kitérőt, majd indulhatunk is tovább.
Mint tőlem már olyan megszokott, mindig bénázok valamit még ezeken a randikon is, így már az elején a mozgólépcsővel történik egy kis malőr 😊, ám láthatóan ügyesen kezeled ügyetlenkedésem.
…Beülünk a kocsiba, ám még mielőtt indítanál, bevallom várom is azt a heves csókot mellyel ilyenkor szoktál fogadni. Ajkaid már ajkaim közelében, de a csókkal még váratsz. Tudod, mennyire vágyom a csókodra, és ezt kicsit…vagy nagyon? ki is használod.
-Szóval miért is jöttél, kis ribanc? -kérdezed szinte ajkaim súrolva.
Meg kellene már tanulnom kimondani, amit gondolok, de amikor így kettesben vagyunk, és ilyen kérdéseket teszel fel, egyszerűen nem találom a szavakat.
Míg vársz a válaszomra ajkaid gyengéden érintik ajkaim, majd ez a csók egyre követelőzőbb és hevesebb lesz, majd hirtelen elhúzódsz, és újra felteszed a kérdést, ám válaszra újfent hiába vársz. Vágyakozón nézem ajkaid, szeretném, ha még érezhetném csókod, és ez a vágyam a következő pillanatban teljesül is.
-Miért jöttél?-ismét csak merőn nézlek.-Ha csak a csókok miatt, akkor már fordulhatsz is vissza.-Ezen a mondaton kissé meglepődőm, kissé rosszul is esik, hisz mint mindent, ezt is tovább gondolom, és arra jutok, hogy én sokkalta jobban vágyom a csókodra, mint te az enyémre…..persze tudom, hogy ez rossz megközelítés, és azt is tudom, hogy valószínűleg neked nem volt semmi hátsó gondolatod ezzel, de hát ilyen ez a kis szubocska, sok minden megfordul a fejecskéjében, és hajlamos a túl agyalásra is kicsit 😊
Ám most ezen hamar túllépek, hisz valóban én is tudom, hogy nem úgy gondoltad.
Ajkaid ajkaim közelében, érzem leheleted, vágyom csókodra.
-Fenekelésért-jön meg a hangom.
-És még?
Erre már nincs válaszom, és egy újabb heves csók „megment” a választól.
-Hogy megmutasd a mélytorok tudásod. - Nem kérdés, vagy…vagy állításba rejtett kérdés 😊
-Igen, Gazdám! -És ahogy ezt kimondom, ajkaid ismét birtokba veszik ajkaim, majd amint eltávolodsz tőlem, már indulunk is.
Pontos visszaemlékezést ne várjatok, noha nem túl távoliak az emlékek, de a memóriám már kicsit olyan, mint a szita :D
Nyakamra illeszted az annyira szeretett nyakörvem.
-Mi is vagy te? -kérdezed hirtelen.
Persze tudom milyen választ szeretnél hallani, ám ezek a szavak nekem még „idegenek”, így csak az ülésbe süppedve hallgatásba burkolózom. Zavarba hozott ez a kérdés, és ezt minden bizonnyal te is ugyanolyan jól tudod, akárcsak én.
-Egy kis ribanc-mondod felém pillantva, mire egy pillanatra találkozik tekintetünk, és a következő pillanatban már indítasz is.
Az úton kellemes kis beszélgetésbe bonyolódunk, majd egyszer csak odaadod a már említett meglepetést 😊 Egy kis vibri 😊 Kíváncsi vagyok rá, így hát gyorsan kibontom, és szemügyre veszem 😊
-Nemsokára ki is próbáljuk, csak keresünk egy sötét kis utcát.
-De hát nadrágban vagyok-nézek rád kicsit értetlenkedve.
-Nadrág le, vibri a helyére, majd vissza a nadrág.
Pár perc múlva találunk is egy megfelelő kis utcácskát, ahol megállsz. A vibri már „harcra” készen a kezedben.
-Nadrág le! -Gyorsan teszem, amit kérsz, és néhány pillanat múlva a helyére kerül a vibri, majd a naci is visszakerül a helyére, és bekapcsolod a vibrit. Kellemes érzés 😊
-Valami még hiányzik-mondod, és nyakörvemre illeszted a pórázam. A póráznál fogva magadhoz vonsz, és mielőtt megcsókolnál, még ezt mondod:
-A póráz két végén, igaz?
Kissé elmosolyodom.
-Igen, Gazdám! -Ezzel újra útnak indulunk, miközben a vibri távirányítója a kezedben😊
…Megállunk egy piros lámpánál, és kéred, hogy vegyem elő a bilincsem.
Ezek a fránya női táskák-ismerős, ugye? 😊-, semmit sem lehet bennük megtalálni. A vibrit nagyobb fokozatra kapcsolod, így próbálsz sarkallni a bilincs mielőbbi megtalálására, míg végül elő is kerül ez a kis játékszer, ami a következő pillanatban landol is csuklóimon.
…Megérkezünk a szállásra, kiszállsz a kocsiból, és a póráznál fogva engem is kisegítesz. Szeretem ezt, hogy mindig így vezetsz be a szobába 😊, ahogy a szobában is azt a négykézláb vezetést 😊 Na de még nem értünk be a szobába, mint oly sokszor, kicsit türelmetlenül siettetném a dolgokat, és indulnék, ám a póráznál fogva megállítasz.
-Tudod, a Gazda megy elől-közlöd határozott hangon.
-Igen, Gazdám! -válaszolom, és elindulok utánad.
Beérünk a szobába.
-Vedd le a ruhád!
Gyors mozdulatokkal megszabadulok ruhadarabjaimtól, kivéve a melltartót és a bugyit.
-A falhoz.
Engedelmesen teszem, amit kérsz, és a falhoz állok. Ahogy a hideg a hátamhoz ér, kissé megborzongok.
-Hopsz…
A melltartóm egyik pántja megint megadta magát 😊
-Mondtam, hogy szólalj meg? -kérdezed, mire válasz helyett csak kissé lesütöm szemem. A melltartó pántja kezedben, kis ideig habozol, majd úgy döntesz, hogy nincs szükség rá. Amint megszabadítottál melltartómtól, a póráznál fogva négykézláb parancsolsz. Én már indulnék, ám hangod megállít.
-Mondtam, hogy indulj?
Nem válaszolok, csendben várom a következő utasítást, miközben a vibri még mindig puncimban teszi a dolgát.
Pár pillanattal később elindulsz, én pedig követlek.
Megállsz, így én is így teszek, majd egy-két kis fenekelés.
-Ezért jöttél, igaz? -kérdezed.
-Igen, Gazdám! -válaszolom az ütések közepette.
-Térdelj fel!
Mögém lépsz, és melleim markolászod, bimbóim szorítod, morzsolgatod, mire kissé felszisszenek a jóleső fájdalomtól.
-Erre voltál kíváncsi, ugye? Hogy vajon most is meg fogom-e kicsit gyötörni?
-Igen, Gazdám! -válaszolom vágyakozón.