A négy német srác esete a nádpálcával (2)

Ekkor vettük észre, hogy mivel az az srác is beszállt a játékba, aki addig az ajtót „őrizte”, így az szabaddá vált s ott állt az ajtóban egy idegen, fiatal srác – fürdőnadrágban – ledöbbenve az elé táruló látványon.
Meghökkentünk, mindannyian. De talán legjobban az ajtóban álló srác volt megdöbbenve. Csak állt, mozdulatlanul ott és bámult. Nem akart hinni a saját szemének. :-(
A német srácok azonban hamar ocsúdtak és odaugorva a fiatal, magyar sráchoz már le is fogták őt és… nem is tudom mit akartak tenni vele, de én határozottan rájuk kiáltottam, hogy azonnal engedjék el. Ha vonakodva is, de engedelmeskedtek, de ott álltak továbbra is – fenyegetően – mellette. Én pedig szóltam a sráchoz:
- Biztosan alaposan meglepődtél azon, amit itt láttál. – jelentettem ki.
A srác lassan magához tért, meglepődött a magyar szót hallva és lassan válaszolt:
- Hát nem semmi, ami fogadott látványként! Igen, nagyon meglepődtem, talán meg is döbbentem elsőre, de … öööö …. azt kell, hogy mondjam, hogy szívesen nézném még egy ideig, amit csináltok, ha folytatnátok. – hallottam tőle meglepetten.
Közben a német srácok sürgettek, hogy fordítsak nekik. Leintettem őket és tovább kérdeztem a magyar fiút, miközben végig néztem rajta. Ott állt egy szál fecskeformátumú, sárga színű fürdőnadrágban, ami középen igencsak elállt a testétől, jól kidudorodott a mereven előreálló farkától, s a gumiház is erősen eltávolodott a hasától, így be lehetett látni mögé, ahol sűrű, fekete szőr volt látható s abból indulva egy kb. egy cm széles szőrcsík felfelé a köldökig, de a testén elől, a mellkasán sem volt szőr, frissen volt borotválva. A combjain, majd tovább lefelé, a vádlijain is erősen szőrös volt, fekete szőrszálak virítottak ott is rajta. A haja közepesen hosszú, szintén fekete színű volt, míg a szeme zöldes, s világos. Alacsonyabb volt a német srácoknál s talán még vékonyabb is. Közel azonos évjáratúak voltak. Tovább kérdeztem:
- Esetleg nem csak néznéd, de be is szállnál a játékba közéjük? – érdeklődtem.
- Iiiiggggeeennn, szó lehet róla, de azért olyan lilás hurkákat nem akarnék! – mutatott az egyik srácéra.
- Rendben, akkor folytatjuk. – jelentettem ki s mutattam, hogy jöjjön beljebb, vegye le a fürdőnadrágját s elém állva puccsítson.
Nem is kellett fordítanom, mert mindenkinek világos volt a helyzet. Én kézzel, majd a srác vizes fürdőgatyójával csapkodtam a feszes, formás, kicsit szőrös, popóját, míg a német srác a papucsával ütött oda párat.
A srác halkan sziszegett, kicsit dobálta is a popóit, de nem ellenkezett igazán, csak a hecc kedvéért. Ekkor az, aki addig a papucsával csapkodta, bátorságot vett és odanyúlva megfogta, megragadta a merev farkánál fogva és a golyóit is a markába fogva kicsit megszorongatta. A magyar srác nevetett erre, de nem húzta ki a német srác kezéből a farkát és a golyóit.
Most egy másik bátorodott meg, előrébb lépett az is és megsimogatta a magyar srác feszes popóit, de a vágatába is beletévedt a keze, abban is végighúzta a tenyere élét s az ánuszrózsáját elérve, meg akarta ujjazni.
No erre már felegyenesedett a srác, megfogta a német tilosba tévedt kezét, előre húzta maga elé s egy kicsit rácsapott, mint egy büntetésként. Olyan aranyosan csinálta, hogy mindenki elnevette magát, még az is, aki a kezére kapott. S a szájához emelte a kezét, amit megütöttek s ráfújt. No, ezen is volt nevetés.
Ekkor megszólaltam, hogy mennünk kell, mert záróra közeledik, de javasoltam, hogy kint találkozzunk a felöltözés után az udvaron s jöjjön mindenki el hozzám, s ott folytathatjuk a játékot, van arra alkalmas helyem s eszközeim is. Ezt persze németül s magyarul is elmondtam. Mindenki megtörülközött s mentünk együtt az öltöző felé.
Én menetben megkérdeztem a magyar srácot, hogy tud-e, akar-e jönni, aki igennel válaszolt, de megkérdezte hova megyünk. Mondtam az utca nevét s örömmel mondta, hogy nincs messze tőlük, mert neki 22 órára haza kell érnie. Ebben megállapodtunk s abban is, hogy velem jön majd a kocsiban. Még a kilakkozott körmű srác is odajött hozzám, hagyta, hogy a többiek eltávolodjanak tőlünk, s azt mondta, hogy ő velem jönne, mert akar a kocsiban valamit még közölni. Így is lett.
Hamar találkoztunk kint, mi hármasban elmentünk az én kocsimhoz, majd azzal a másik kocsiért, majd már azzal együtt felhajtottunk a Margit hídra, azon át, le az alsó rakpartra Újpest irányába. Onnan feljöttünk, majd egyenesen végig a Dózsa György úton, majdnem annak végéig. Időben jeleztem a kanyarodást, majd mind a két kocsi bekanyarodott az utcánkba s leparkoltunk, ahol tudtunk. Mi még a kocsiban megbeszéltük a német sráccal, de a magyar fiúval is, hogy ők nincsenek benne anal játékban, de orálban igen.
Összevártuk egymást, majd be-s felmentünk hozzám. A lakásba belépve megmutattam hol a WC s a fürdőszoba, s beinvitáltam őket az első szobába, a nappaliba. Mindenki kapott egy-egy sört, amit megihatott s ez alaklom volt arra is, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Én kezdtem: Ákos vagyok, majd a magyar fiú is bemutatkozott, hogy ő Miklós. A velünk jött német srác Hans-ként mutatkozott be, az egyik lila hurkás seggű Andreast mondott, míg a másik Kurtot, végül a harmadik, akin a fürdőben a hawaii mintás bermuda volt Bert-ként mutatkozott be. Ő volt a lófarkas.
Mindenki mondott magáról pár szót: mind a négyen tanultak még, volt közöttük jogász, mérnök, informatikus, de mezőgazdász is, míg a magyar srác a Műegyetemen tanult és mérnök-informatikus lesz. Én meg mérnök-közgazdászként definiáltam magamat.
A bemutatkozás után láttam a srácok már mozgolódnak, nézelődnek, izgatottak, hogy lássunk neki a játéknak. Elmondtam a szabályokat, hogy mindenki azt tesz, amit, amire vágyik, de senkit sem kényszerítünk semmire, amit nem akar megtenni, vagy nem hagyja, hogy megtegyék vele. S közben mutattam a magyar srácra és kijelentettem, hogy anal tabu. A lakkozott körmű is csatlakozott, hogy nála is az anal tabu. A többiek nem mondták, így sejteni lehetett, hogy nekik ez nem tabu. Én magamról aktívat mondtam, a magyar srác is, de a németek mind unit.
Még arról is beszéltünk, hogy lesz mód fegyelmezésre, fenyítésre, cbt is megengedett, lehet ki- és megkötözni, csikizni és cikizni, akár verbálisan is. S többet nem mondtam, hanem az ajtóhoz léptem, ami addig csukva volt s kinyitottam. A srácok kíváncsian felugrottak, de csalódottan torpantak meg az ajtóban, mert egymástól nem is fértek volna be, de bent sötét volt. Tök sötét. Csalódottan rám néztek hátra, de mondtam: - Csiribi, csiribá! – s lett világítás.
Ekkor halk moraj hallatszott, ahogyan meglátták a benti eszközöket.
Volt ott András-kereszt, fa bak és ívelt fabak középén - az ívén - egy nagyobb lyukkal, kötelek függtek a plafonról s a falak mentén végtelen sok eszköz volt felakasztva, lógatva, lerakva, elhelyezve a polcokon, szekrényeken és szekrényekben.
Végre egymás után beléptek, szinte mindent végig gusztáltak, fogdostak, s volt amit megvitattak egymás között, hogy mire is szolgálhat, mit és hogyan lehet vele tenni, mire lehet alkalmazni stb.
Majd mindenki kiválasztott valamilyen eszközt, ami mellé odaállt, hogy elsőre azt szeretné kipróbálni. Hans egy lógó kötelet fogott kézbe, Andreas stílszerűen az András-keresztet választotta, Kurt a fabakon hajolt át, míg Bert az ívelt fa bakra hasalt rá.
Miklóst megkérdeztem, hogy mindegyiknek tudja-e a rendeltetését s hogy hova, mivel kell rögzíteni a delikvenst. Ő igennel válaszolt.
Megengedtem, hogy válasszon ő előbb, kit akar kezelni: Ő Andreast és Bertet választotta, így nekem Hans és Kurt maradt. Ráparancsoltam mind a négyükre, hogy vetkőzzenek mezítelenre, majd mind a ketten a sajátjainkat odavezettük, kikötöztük, felcsatoltuk a választott eszközökre, eszközökhöz.
(folyt. köv.)