A négy német srác esete a nádpálcával (1)

Egyik hétvégén, vasárnap késő délutánra kaptam időpontot kezelésre. Kiegészítésül vettem jegyet a szauna világra is. Már kezelés után voltam és a termál rész nedves szaunájában ücsörögtem, az ottani 65 fokos nedves gőzt beszívva az orromon át s a számán át kilélegezve, hogy ezzel is elpusztítsam az orromban és a torkomban esetleg meglévő baktériumokat. A szauna végén lévő emeletes kőpriccsen még két fürdőző üldögélt.
Hirtelen kivágódott a szauna ajtaja s azon négy, srác, egymást taszigálva jött be, felkavarva a benti levegőt és zajosan, szinte kiabálva vitatták meg a kinti medencetérben látott két csajjal kapcsolatos vágyaikat, teendőiket mocskos fantáziájuk szerint. Fiatalok voltak húszon- harmincas éveik elején s az átlagnál magasabbak, megközelítve a 190-195 cm testmagasságot. Testük csupasz volt, de itt-ott tetovált, s az egyik hátul összekötött lófarkat is viselt.
Mind a négy srác bermudát viselt fürdőruhaként: az egyik hosszú, feketét, amely a vádlija közepéig ért, a másik annál rövidebbet, az a térde alatt ért véget. A harmadiknak hawaii-mintás volt és színes a bermudája, de az nem volt olyan hosszú. Míg a negyedik volt a legfiatalabb, talán húszon évei elején járt, az övé volt a legrövidebb fazonú, de bugyi rózsaszínű, s igen rövid és ami kezdetben még nem is tűnt fel, hogy mind a kéz-, mind a lábkörmei ki voltak festve a lilától a különböző kék árnyalatokon át a világoskékig, majd a zöld színek következtek s a mutatóujjakon volt fekete.
Harsányan és igen csúnya, obcén szavakat használva „ecsetelték”, hogy mit, hogyan s milyen sorrendben, testhelyzetben tennének a kinti csajokkal.
Az egyik hátul üllő férfi rendre utasította őket, persze németül, de a srácok csak ordítottak tovább, majd kiviharzottak a szaunából.
Mikor én is kimentem, még kint a nagyobb medencében voltak, szinte körül állták a két csajt s úgy mondták itt is a ”magukét”, harsány röhögésekkel kisérve azt. A hangosságuk miatt itt is felhördültek a fürdőzők s végül „kiutálták” azokat a medencéből a csajokkal együtt.
Jó ideig nem láttam őket, míg nem átmenve a szauna világban újra találkoztam velük. A szauna világban sokféle szauna között lehetett válogatni: volt ott egy-kétszemélyes infra szauna, finn szauna, igen forró levegős szauna, de lávaköves is. Volt két olyan szauna is, amelynek a falait sókristályokból vágott téglákkal rakták ki. Található volt több zuhanyozó, de olyan hideg vizes medence is, amiben alá lehetett merülni. A szauna világ különleges érdekessége a lapidárium, ami alulról felhevített márványlapokból áll, amin végig lehet feküdni, de a végében kétkamrás rész található. A belépő kamrában is már hideg a levegő, olyan 5-8 fokos csak, de a legbelső kamrában „szibériai hideg” van, -0 fokos a levegő. A kamra falára rárakódott a pára s jeget képezett. A másik különlegessége az emeletén lévő mezítelen rész, ahol semmilyen textilt nem lehet/szabad viselni, sem a pihenő-részben, sem a szauna kamrában, s a pihenő részből ki lehet menni és kiülni az „erkélyre”, ami a szabad levegőn van s onnan belátható a két úszómedence rész, de oda nem lehet belátni sehonnan.
A lapidáriumban feküdtem, mikor a négy srác átviharzott azon, be a jégkamrába, majd viháncolva onnan kirohantak s maguk is lefeküdtek körülöttem a meleg márványlapokra. Szinte ordítozva beszélgettek egymással, majd elvonultak. Később felmentem a mezítelen zónába, az ottani szaunába, de a nagy ködtől nem láttam bent, hogy rajtam kívül van-e más.
Ide is hamarosan követtek a srácok, szokásos harsányságukkal, s heves mozdulataikkal, felkavarták a benti levegőt. Ekkor derült ki, hogy még egy úr ül bent, aki méltatlankodva kivonult, majd hamarosan egy úszómesterrel tért vissza. Az – persze magyarul – próbálta rendre utasítani a srácokat, majd igen rossz, hibás németséggel, de hasztalanul. Ekkor szólaltam meg s mondtam el, igen halkan, de tökéletes németséggel, amit az úszómester magyarul közölt velük. A srácok elhallgattak. A kifestett körmű srác rossz angolsággal „beszélt” mutatva, hogy nem értenek engem sem. Pechére angolul is elmondtam mindezt.
A srácok érezve a gázos helyzetet, kimentek a szaunából. Később tudtam meg, hogy az „erkélyre” és onnan kiabáltak ocsmányságokat az úszóknak. Ezért egy nagyobb testű, magas úszómester került elő valahonnan s ő is elmagyarázta nekik a házirendet, de nem csak elmondta, hanem egy papírlapon át is adta, hogy elolvashassák, tanulmányozhassák.
Jó ideig megint nem láttam a srácokat. Már „hiányoztak” .
Ekkor felmentem a wellness-részlegre, mert tudtam ott van egy olyan zuhanyozó, ami eléggé kiesik, s ott talán nyugodtan leszek, mert a lentiek kezdtek a közelgő záróra miatt megtelni.
Tévedtem.
Bár én bent, az L alakú zuhanyzó rövidebb részén voltam, hamarosan nyílt az ajtó s bezúdult a négy srác rajta, szokásos harsányságával. Jó ideig nem vettek észre, s a külső részen zuhanyoztak, de már maguk is mezítelenül. Ekkor láttam, hogy a négyből két srác feneke csíkosan hurkásra van verve. Sötétlila hurkák jól látszódtak rajtuk, ami nem régi verésre utalt.
Nem sokáig maradtam észrevétlen, mert a kifestett körmű közelebb lépett észrevett. Nem csak engem, de azt is, hogy mereven áll, mered előre a farkam. Nevetve mutogatta a többieknek, akik mind odacsődültek megbámulni azt. De észrevettem nem csak azt bámulják, hanem azt is, már elismerő pillantásokkal, hogy én nem csupasz vagyok, mind ők, hanem teljesen szőrös, mindenhol. S szőrzetem nem gyér, de erősen kifejlett, hosszú és mg nem ősz, mind a hajam. 
Az egyik vágyakozva megjegyezte, mert tudta, hogy értem őt, hogy szívesen venné, ha a merev farkammal „verném el” a hurkás valagát, majd utána kézzel is sóznék rá párat. A másik hozzátette még, hogy akár nádpálcával is szívesen kapna még tőlem, ha azt magam is mezítelenül rónám ki rá. A harmadik is csatlakozott, hogy ő is szívesen kapna tőlem egy verést, de ne hurkásat (!), míg a kifestett körmű csak annyit tett hozzá, hogy ő ütleget nem kér ugyan, de szívesen megnézné, végignézné azt, ahogyan a többiekkel elbánok.
Elnevettem magamat s megkérdeztem, hogy hol óhajtják ezt lebonyolítani? Azt válaszolták, hogy nekik mindegy, csak jöjjön létre. A legelső még be is puccsított, hogy akár itt is megkaphatja már. 
Nem voltam semmi rossznak elrontója, így rátámaszkodtam az előre dőlő srác hátára és már „lengettem” is a merev farkamat s ütögettem a domborodó fenekéhez, miközben egy másikat kézzel az ajtóhoz küldtem, hogy őrködjön. Jó pár „farokcsapás” után pedig hátrébb s oldalt léptem s már csattogott is a tenyerem a srác formás, feszes popóin. Kimértem neki vagy húszat egy sorozatban. Becsületére legyen mondva, hogy se nem sziszegett, se nem vonakodott, sőt nagyon is élvezte a dolgot. 
A másik hurkás seggű a huszadik után eltolta az elsőt, maga állt a helyére, puccsított s kérte ő is a magáét kézzel, majd nyújtotta a bermudáját, hogy azzal is verjem el, csapjak rá erőseket.
Ezen felbátorodva a harmadik is mellé állt, puccsított s maga is részesülni akart a „jóból”. Ő is kapott húszat, majd a saját,vizes bermudájával is megcsapkodtam a fenekét alaposabban, mint a másik kettőt.
Befejezve kérdőn néztem a lakkozott körműre, de az a fejt rázta, hogy ő nem kér az ütlegekből, de jól szórakozott a látványon, sőt a még mindig előttünk puccsító két srác mellé állt, levette a lábáról a papucsát és felváltva azzal rávágott a srácok domborodó fenekére.
Ezen már a legelső srác is felbátorodott s a saját papucsával maga is beszállt a társai csapkodásába. Én is közéjük álltam, s így nagyban ment a csapkodás, nem kis zajjal.
Volt a végén már jajgatás, sziszegés is. Nem is halkan.
Ekkor vettük észre, hogy mivel az az srác is beszállt, aki addig az ajtót „őrizte”, így az szabaddá vált s ott állt az ajtóban egy idegen, fiatal srác – fürdőnadrágban – ledöbbenve az elé táruló látványon.
(folyt. köv.)