Ádám és Éva

Ádám leparkolt Éva munkahelye előtt a vendégeknek fenntartott helyek egyikére, írt egy rövid üzenetet, hogy „itt van”, majd a telefont ledobva a zene ütemére halkan dobolni kezdett a lábain míg a nőre várt. Negyed óra elteltével Éva meg is jelent a főbejáratnál kezében a táskával, hóna alatt a kabátjával, ami csak úgy lobogott utána, ahogy nagyra nyújtott lépteivel közeledett az autó felé. Éva a héten egy tárgyalássorozatot bonyolított le egy klienssel, aminek aznap volt a záró megbeszélése így a megszokottnál kicsit formálisabban öltözködött. Öltönynadrág zakóval és a passzoló magas sarkúval illetve az őszi lehűléseknek köszönhetően egy finom bőrkesztyűvel és a szükséges kiegészítőkkel. Amikor a kocsihoz ért, kinyitott a hátsó ajtót és bezúdította a keze ügyében levő tárgyakat a hátsó ülésre
- Irtó hosszú volt ez a nap – mondta miközben becsapta az ajtót – „klikk, klikk”, kopogott a cipő sarka a betonon, ahogy az első ajtót kinyitva végül behuppant az anyósülésre - Szükségem lesz valami kikapcsolódásra így a hét végén. Az egyetlen jó benne, hogy végre vége és most egy ideig nyugalom lesz legalább.
- Neked is szia! - mondta Ádám félig nevetve félig dorgálóan közben egy puszit lehelt a nő arcára.
- Pillanat, tudom, mindjárt abbahagyom, de még mindig egy kicsit a hét „élményei” alatt vagyok – sóhajtotta Éva és képzeletbeli idézőjeleket rajzolt maga elé a levegőbe mindkét kezével. - Köszi, hogy fölvettél.
- Igazán nincs mit. Mi legyen akkor most a program? Van kívánságod, vagy rám bízod?
Éva pár másodpercig maga elé nézett töprengve, majd hirtelen a férfi felé fordult.
- Otthon, nincs kedvem most semmi extrához. Viszont, a nagy rohanásban teljesen elfelejtettem, szóltak a boltból, hogy megjött a rendelés, beugorhatnánk érte.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten Ádám – Hmm, persze menjünk el érte és legfeljebb rendelünk valami kaját estére! - válaszolta, és remélte, hogy kívül nyugodtnak és lazának tűnik, de valójából belül úgy izgult mint egy gyermek, titkon régóta várta ezt a hírt.

A szexuális életüket az évek alatt elkezdték kiegészíteni pár dologgal, szépen lassan innen-onnan beszivárgott pár ötlet és valójából már maguk sem tudták, hogyan lett a BDSM is része mindennek, de jött, látott és maradt. (Vagy hogyan is szóljon a híres mondás.) Itt is apró lépésekkel haladtak és jutottak a szexi nővérkés szerepjátékoktól és az otthon talált mindenféléből fabrikált béklyóktól el a profibb eszközökig. Az extrémebb beöltözés egy újabb keletű érdeklődés volt, ami a maszkokkal kezdődött majd utána lassan fejlődött mindkettejük ruhatára. Ádám a múlt hónapban jutott el oda egy hosszabb vacillálás után, hogy szeretne magának egy teljes testet betakaró latex ruhát. Ezt közösen kiválasztották pár bolt online átböngészése illetve személyes végigjárása után és végül ez a rendelés érkezett meg most. Így hát a bolt felé vették az irányt kedélyesen kibeszélve a napot – ami leginkább Éva ventilálásából állt - és elkezdték tervezgetni a hétvégét. A bolt a belváros határán volt egy kisebb utca közepén és bár a forgalom nem volt nagy ezen a hűvösebb őszi délutánon, parkolni mégsem sikerült itt csak pár sarokra a párhuzamos utcában.

- Hmm, fél óra múlva már szürkülni fog, egészen gyorsan eltűnik ilyenkor valahogy a nyár hangulata pár hét alatt – jegyezte meg mintegy magának Ádám, miközben kikászálódtak a kocsiból. - Pedig alig van még Szeptember vége. Brrr, mindjárt jönnek a végeláthatatlan szürke, esős napok. - és erre teljesen belevacogott.
- Várj egy fél pillanatot – mondta Éva és felnyitotta a csomagtartót – csak átpakolnék, meg nem szívesen hagynám mégis a táskámat a hátsó ülésen. - mondta és közben már félig el is tűnt, hogy pár másodperc múlva újra előbukkanjon - Ééés már kész is, mehetünk.

Pár perc séta alatt el is érték céljukat, Ádám előrement, hiszen kocsmába és szexboltba mégis a férfi menjen be a hölgy előtt. Bár a fene sem tudja, hogy mit írnak az illemkönyvek erre az esetre. Eleink mikor ezen szabályokat lefektették nem hinném, hogy figyelembe vették a szexuális kiegészítőket árusító boltokat, vagy csak azt a részt sosem tanítják az iskolában. Lehet olyan ez mint ’56 vagy az egész jelenkor tragédiája a történelem tanároknak. Valahogy erre sem maradt idő a sok középkori perckirály után.

Az üzlet főleg fétis tematikájú portékákat árult, bár aki csak belépett vagy belesett ide, annak elsőre ez nem tűnt volna fel a belső tér rafinált kialakítása és megvilágítása miatt.
- Jó napot, egy rendelést jöttünk átvenni.
- Egy pillanat és már ott is vagyok – hallatszott az eladó hölgy tompa hangja a pult mögül, ahova valamiért lehajolva turkált. Míg vártak Ádám épp elkezdte magyarázni Évának az illemtanórás megvilágosodását, amikor hirtelen felcsendült mellettük az eladó fiatalos hangja.
- Jó napot, miben segíthetek?
- Jó napot, egy rendelésért jöttünk.
- Rendben, kérnék szépen egy rendelésszámot és egy e-mail címet!
- Természetesen - válaszolta Ádám majd Évához fordult, aki átnyújtotta a hölgynek a telefonját a visszaigazoló e-maillel.
- Rendben, máris nézem – mondta az eladó, miközben visszanyújtotta az eszközt Évának, hogy egyből eltűnjön egy fekete függöny mögött. Ádám és Éva egymásra néztek, Éva picit megvonta a vállát, majd mielőtt bármi történhetett volna, a függöny felől zörej hallatszott és az eladó kezében egy csomaggal tért vissza.
- Tessék, ő lenne az. Nyugodtan nézzék meg.
- Esetleg arra is van lehetőség, hogy itt felpróbáljuk? - kérdezte Éva.
- Természetesen, a ruhát kifizették, viszont el kell, hogy mondjam mérethibáért nem vállalunk felelősséget, de ha valami gyártásból adódó probléma lenne, akkor természetesen tudunk cserélni.
- Őőő, Éva, szerintem ez nem jó ötlet, nem is könnyű, meg hogyan és hol... – kezdte a szabadkozást Ádám.
- Nyugodtan, menjenek hátra a próbafülkékhez, amennyiben segítséget kérnek szívesen elmagyarázom, hogy hogyan kell és segítek is bizonyos részeiben, természetesen.
- Ugyan, Ádám, nézzük meg, ha valami baja van nincs kedvem visszafurikázni, legalább kiderül milyen. A hölgy is mondta, lehet.
- Háttő…
- Ne mondd, hogy nem érdekel, hogy hogyan néz ki? - kérdezte Éva a férfit egy apró hunyorítás kíséretében.
- De, persze, csak hát gondoltam… - és itt motyogásba fulladt a mondata, miközben érezte, hogy belül valami érdekes forrongás keríti hatalmába – Jó persze nézzük meg. - mondta egy nagyon rövid hatásszünet után.
- Remek! - válaszolta a pultos hölgy – Csak egy fél pillanat. - és bedugta a fejét a függöny mögé.
- János, átvennéd a kasszázást negyed órára? Egy kuncsaftnak kell segítenem. - halk dörmögés volt rá a válasz valahonnan a szoba mélyéből – Remek, köszönöm! Akkor mehetünk is – mondta, ahogy kifordult a pult mögül.
- Mennyire tapasztaltak a latex ruházat kezelésében, tisztításában és úgy alapvetően a hordásában? - kezdett bele az eladó.
- Van benne valamennyi tapasztalatunk, de ha elmondja, abból baj nem lehet – válaszolta Ádám miközben az üzlet hátsó részében található próbafülkék felé vették az irányt.
- Ádám, ide tudnád adni a kocsikulcsot? - torpant meg hirtelen Éva - Bent felejtettem a céges telefonomat a csomagtartóban és eszembe jutott, hogy valamit még gyorsan el kell intézzek – kérdezte a nő Ádámot.
- Munkamániás – dörmögte a férfi az orra alatt, de érthetően csak ennyit mondott - Persze – miközben átnyújtotta a kulcsot majd figyelmét az eladó felé fordította, aki egyből azon praktikákat kezdte ecsetelni, miként lehet megkönnyíteni egy latexruha felvételét.
- … természetesen nem tudok bemenni és segíteni ez elején, érthető okokból, de amint derék fölé ért csak szóljon és segítek.
- Ó, OK, akkor tehát előkészítjük együtt, felhúzom derékig és onnan segít?
- Amennyiben szüksége van rá, természetesen.
- Rendben, ez pár perc múlva úgyis kiderül – felelte a férfi majd nekiláttak a műveletnek.

A csomagban két ruhadarab lapult, egy fekete catsuit és egy vöröses alsónadrág, ahol a pénisznek és a golyóknak külön kialakított rész volt, Ádám már el is felejtette, hogy hirtelen felindulásból ezt is hozzádobták még a rendeléshez. Abban maradtak, hogy Ádám ezt is felveszi, és arra húzzák rá a teljes ruhát. Pár perc alatt az eladó útmutatásai alapján el is készültek a ruhadarabok előkészítésével.

- Akkor én most ki is mennék és szóljon, ha jöhetek – mondta a nő majd összehúzta a próbafülke függönyét. A helyiség meglehetősen nagy volt egy próbafülkéhez képest, az alja puhább szőnyeggel borítva és míg az egyik falat teljesen betakarták a tükrök, addig a másikon egy nagyobb bőrpamlag árválkodott. Ádám levetkőzött majd szépen lassan felvette az alsónadrágot. Mivel soha nem volt még rajta ilyen, így kicsit elbíbelődött, mire a farkát bele tudta rendesen helyezni a kialakított tartóba és a ruha is megfelelően állt rajta. Ekkor gondolt rá először, hogy ebből baj lehet és le is kellett ülnie egy percre, mert kicsit bénán érezte magát egy latex alsónadrágban álló zászlóval egy bolt kellős közepén. Hátha elmúlik. Tarka rétek, vidám kis dongók, ugrabugráló kávéautomaták. "Ez így nehéz lesz" - futott át rajta a gondolat, így arra az elhatározásra jutott, hogy inkább folytatja a műveletet, mert valószínűleg még egyszer elölről kell majd kezdenie, amint a második réteget is felvette. Elkezdte a kezeslábas felhúzását szép lassan, időnként simító mozdulatokkal kiegyenesítve a ruhát, ahogy a hölgy magyarázta.

A kezeslábas fekete volt, de zokni és kesztyű nem tartozott hozzá, ahogy maszk sem. Cipzár a mellbimbóknál volt rajta kettő illetve ágyéknál egy kétirányú, mely alul végigfutott egészen fel a fenékig és végül egy a háton, mely a felvételt könnyítette meg. Az összes cipzár piros színű volt. Ádám már derék résznél tartott, amikor Éva bedugta a fejét a függöny résén.
- Na mutasd, hadd lássam! - majd meg sem várva a választ belépett és behúzta maga után a függönyt.
- Hmm, eddig nem rossz, de látni akarom a végeredményt – mondta és segíteni kezdett Ádámnak a befejezésben. Szép lassan, nehogy az anyag megsérüljön a karok is a helyükre kerültek, majd Éva a férfi mögé lépett és lassan elkezdte felhúzni a ruha hátulját. Így, hogy Ádám mezítláb állt a szőnyeggel letakart kabinban, Éva pedig a középmagas elegáns magas sarkújában már majdnem eltűnt a magasságkülönbség kettejük között. Amikor a nő végzett egész a férfi mögé állt, egyik karjával átkarolta, a másikkal az ágyékához nyúlt miközben a fülébe lihegte szinte alig hallhatóan – Akarlak!

Ádám úgy érezte minden porcikája remeg, noha ez kintről nem biztos, hogy látszott, amint a teste egyre jobban a latex rabjává vált. Ahogy a nő elkezdte felhúzni a hátán a cipzárt, szinte olyan érzete volt, mintha egy gyengéd bondageban lenne. Amikor Éva mögé lépett és a halk fújtatást a fülében hallotta, illetve a kezét a farkára helyezte az amilyen gyorsan csak a ruha engedte teljes merevedésnek indult. Pár másodpercig álltak így mindketten, azon morfondírozva, hogy vajon milyen határokat léphetnek vagy akarnak itt átlépni…

Ádám eszmélt hamarabb, ellépett a nőtől megfordult és azt kérdezte
– Na hogy fest? Nekem bejön, szóval mielőtt bármit is mondanál, maradni fog! - kezdte a mondandóját, ami kicsit hasonlított egy gyermek érveléséhez, aki épp a születésnapi ajándékát bizonygatja.
- Maradhat – mondta Éva oldalra hajtott fejjel és egy érdekes félmosollyal, ahogy a férfit mustrálta, aki közben visszafordult a tükör felé és magát kezdte nézegetni benne. Nemsokára a nő is közelebb lépett hozzá és együtt elkezdték felfedezni a cipzárak nyújtotta lehetőségeket. Eltelt pár perc - „vond ki vérben forgatott kardod, vitéz” - és pár elharapott szitokszó is, ami leginkább a mellbimbónál található nyílásnak volt köszönhető mire újra lehűtötték vágyaikat.
- Beszéltem közben a hölggyel, azt javasolta, hogy pár percet sétálj benne, érezd, hogy milyen, szokd vagy „törd be”, ahogy ő fogalmazott - mondta a nő – Viszont, ha már itt vagyunk… - harapta el a mondatot Éva - Mi lenne ha behoznék 1-2 dolgot még esetleg?
- Azért ésszel – nevetett fel Ádám, akinek nagy önuralomra volt szüksége, hogy kordában tartsa libidóját – Mégiscsak egy boltban vagyunk!
- Szexshopban, de nem is kefélni fogunk itt a padlón a többi vevő szeme láttára, hanem az eladó cuccokat kipróbálni. Azt csak lehet? Na szokd csak a ruhát, mindjárt itt vagyok. - mondta Éva azzal kilibbent a kabinból.

Ádám simogatta a ruhát magán, szerette a hangját, szerette az érintését. Különböző pózokban nézte, hogyan feszít a testén az új szerzemény. Miközben a gondolatai elkalandoztak, „vajon Éva mit hoz?”, észre sem vette de becsukott szemmel finoman a farkát simogatta. Arra gondolt, hogy milyen lenne így lenni egész nap otthon, milyen lenne így egy ágyhoz kötözve feküdni, milyen lenne így dugni?

- Nos az az igazság, hogy van egy kis hazai is – farolt be a kabinba Éva kicsit megijesztve a teljesen magába temetkező férfit.
- Hazai? - kérdezte Ádám, majd amikor meglátta Éva sporttáskáját az egyik kezében kezdett derengeni neki valami. - Szóval ezért mentél ki a kocsiba, kezdem azt hinni, hogy te készültél erre!
- Minimálisat, már tegnap megjött az e-mail, és gondoltam akkor picit szórakozzunk.
- Minimálisat, mi? Benne vagyok! - mosolyodott el a férfi - Miért is ne?
- Na akkor lássuk miből élünk! És ledobta a pamlagra a kezében tartott árukat illetve elkezdett elővenni a táskából is ezt-azt.

Ádám érdeklődve szemlélte, hogy mi sül ki ebből. A táskából előkerült egy latex maszk szem, száj illetve orrnyílásokkal, ahol a szemek és a száj kontúrja szintén piros volt. Ezután jött egy bőr fűző, egy bőr nyakörv és egy magas sarkú lakk csizma. A térdcsizma viszonylag új darab volt, aminek a sarka közepesen volt magas és nem túl vékony, hogy könnyebb legyen járni benne. Sokat beszéltek erről, hogy mit is jelent ez Ádám számára, ugyanis elsőre Évában a „homo” majd rögvest a „biszexuális” szavak tolultak előtérbe, mire Ádám megpróbálta elmagyarázni, hogy nem ő teljesen heteró és nem nőnek szeretne öltözni, vagy nőként élni, hanem ez számára a szubmisszivitásának egy erős kifejezése, hogy a női csizmában van egy-egy szerepjáték alkalmával.

- Az ágyunkat nem hoztad véletlen? - kérdezte Ádám kissé felhúzott szemöldökkel annak ellenére, hogy belül továbbra is pezsgett, de közben arra gondolt, hogy butaság volt ebbe belemenni, mennyivel jobb lenne, ha mindezt otthon csinálnák.
- Ugyanmár, - jött a tömör felelet – 10 perc az egész, csak ezt szeretném hozzálőni – felelte Éva miközben felmutatta az egyik holmit. Egy bőr karzsák volt, az a fajta, ami a teljes háton végigér, fűzős, illetve csukló és könyök környékén van még két szíj, hogy szorosabbra lehessen húzni míg a végén egy D karika a megfelelő rögzítéshez. A férfinak elkerekedtek a szemei, de nem szólt semmit. - Gyere segítek – és már hozta is a két csizmát.

Ádám egy sóhajjal lehuppant a padra – Ugye tudod, hogy ez eléggé felizgat és lassan nehéz visszafognom magam?
- Tudom – volt a válasz egy farkasmosoly kíséretében. - De ne rontsd el a kis játékom!
- Eszem ágában sincs, csak mondtam – felelte a férfi, miközben húzta a másik cipőt.
- Állj fel – mondta Éva, némi éllel a hangjában. A szituációból adódóan elkezdődött a játék kettejük között. Ádám kezdett belecsúszni a sub szerepbe, míg Éva fokozatosan vette fel a dominánst. - Gyere ide, hadd nézzelek - mondta és a tükör elé vezette Ádámot. - Jó most a maszkot hozd ide! - mondta a férfinak, aki már indult is. A nő lehúzta kicsit a kezeslábas cipzárját hátul majd előkészítette a maszkot és óvatosan felhelyezte a férfi fejére. Mikor mindent rendben talált visszahúzta a cipzárt.
- Most a fűzőt!
A fűző bőrből készült, elől hátul fűzővel volt ellátva, annyi különbséggel, hogy elöl volt 3 bőrszíj csatokkal is. Teljesen kiengedett állapotában Ádám fején át húzták fel, majd Éva nekilátott módszeresen rögzíteni, először elől húzta meg majdnem teljesen és csatolta be a szíjakat, majd megforgatta a férfit és hátul is nekilátott. Kétszer ment végig a fűzőkön, hogy olyan szorosra húzza, amilyenre csak tudta. A végén már térddel is rátámasztott a férfi fenekére, és amikor végzett a férfi füléhez hajolt miközben egyik kezével végigsimított a karján. Ádám halkan, de hallhatóan zilált részben a fűző okozta szorítás részben felajzott állapota részben pedig az alárendeltség felé történő zuhanás miatt. Teljesen hatalmába kerítette az érzés, ahogy egyre jobban kezdte elveszíteni a „szabadságát”.

- Kérdeztem valamit! - rángatta vissza a valóság felé Ádámot Éva. A nőnek megvolt az a tulajdonsága, hogy nem kellett felemelnie a hangját ahhoz, hogy eljusson az emberekhez. Egyszerűen csak – ha úgy akarta – volt benne valami parancsoló erő anélkül, hogy kiabálnia vagy durván kellett volna beszélnie. Nyugodt volt, szinte szelíd, de mégis erővel teli és valahol talán vészjósló.
- Elnézést, nem figyeltem – válaszolta Ádám lesütött szemekkel.
- Hmm, igen? - majd rövid hatásszünet után Éva megismételte a kérdést - A kérdés az volt: megálljunk?
- Ne – rebegte alig hallhatóan Ádám.
- Gondoltam. - Egy félmosoly - Akkor most hozd ide a karzsákot is! - parancsolta Éva.
Az igazság az, hogy sosem használtak még ilyet, így ezt most együtt fogják felfedezni, hogy hogyan is kell használni.
- Fordulj meg! Rendben, és most tedd hátra a kezeidet és kulcsod össze az ujjaidat!
A férfi követte a nő utasításait, aki elkezdte felhúzni a zsákot. Amikor sikerült végül felhelyeznie teljesen nekilátott nagyjából feszesre húzni a fűző részét, majd amikor ezzel is megvolt szembefordította a férfit és elől X alakban átfűzte a rögzítő szíjakat a férfi mellkasán miután rögzítette őket a zsákon. Ekkor újra visszaforgatta a férfit és az alsó szíjat szorosra húzta a csukló körül illetve a fűzővel és a fölső szíjjal elkezdte közelebb húzni a férfi két könyökét.
- Szólj, ha vág! Még jó? És most? - kérdezte folyamatosan Éva miközben próbálta elrendezni az új szerzeményt.
- Nem vág, köszönöm!
- Rendben, hadd lássalak, pörögj egy kicsit nekem! - parancsolta és a férfi óvatosan forogni kezdett.

Éva oldalra hajtott fejjel nézte Ádámot. Egészen tetszett neki, amit látott, de még nem volt készen.
- Most egy percre magadra hagylak, addig szokd és járjál benne, hogy biztos megfelelő-e!
- Igenis, köszönöm. – válaszolta Ádám. Éva ezzel kiment a fülkéből majd nem sokára újra visszajött, odament a még megmaradt eszközökhöz, felvette a nyakörvet és Ádámhoz szólt.
- Gyere ide! Ezt még feltesszük! - majd amikor Ádám odaért hozzá rárakta a széles bőr nyakörvet majd alig hallhatóan rákattintott egy lakatot.
- Hmmm – jött a halk nyögés Ádámtól – lassan abba kéne hagynunk mert innen már nem nagyon lesz visszaút.
- Tudom mit csinálok és úgy gondolom, hogy túl sokat aggódsz! - jött a határozott válasz, majd közelebb hajolt és halkan belelehelt a férfi nyakába – Tudom, hogy te is élvezed. - suttogta miközben végigsimított a férfi belső combján.
A férfi válasza erre csak egy halk nyögés volt és lassan becsukta a szemét. Mégis mit gondolhatnak az eladók? - tolult fel a kérdés, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovatűnt a gondolat.
- Mindjárt megvagyunk még egy utolsó simítás! - mondta Éva és a táskához lépett és beletúrt, majd egy bőr pórázzal tért vissza, amit azon nyomban fel is helyezett a nyakörvre.
- Kövess! - volt a határozott parancs majd a fülkében található pamlaghoz vezette a férfit.
- Térdre!
- Ő, nem tudom, hogy… - kezdte a férfi
- Félreérted, ez nem kérdés volt! Térdre! - ismételte meg a parancsot Éva és az egyik lábát felemelve rálépett a kezében tartott pórázra, amivel a férfit a földre kényszerítette. Ádám meglepődött a mutatványon és alig tudta megtartani az egyensúlyát miközben lerogyott a szőnyegre a rántástól. Ekkor a nő mellé guggolt, végigsimított a maszkon – Na ugye, megy ez! - mondta majd egy csókot lehelt a férfi szájára és elhelyezkedett elé kényelmesen a pamlagon. Szabaddá tette a nadrágját ezzel utat engedve a férfi szájának a csipkés alsónemű felé.
- Csókold! - húzta közelebb a a pórázzal a férfit, majd kicsit később újra jött a parancs – A lábamat is!
Ádám fejében cikáztak a gondolatok és közben alig láthatóan remegett, miközben a farka teljesen merev állapotba került. „Mi lesz ha most jön be az eladó” – suhant át az agyán, és ettől még izgatottabb lett. Kezdett teljesen megszűnni körülötte a világ.

- Állj! - fogta meg Éva Ádámot a nyakörvnél és felhúzta egyenes térdelő pózba. - Ügyes voltál, de ezt majd otthon folytathatjuk. Most pedig nyisd ki a szád! - mondta a nő miközben előhúzott egy szájpecket a táskából.
- De…
- Azt mondtam nyisd ki, ne ellenkezz! - parancsolta olyan hangon, aminek a férfi talán 1 órája még igen, de jelen állapotában semmiféleképp sem tudott ellenállni. A szájkosár az a típusú volt, amiben van egy nagyobb szilikon golyó, ami segít elfojtani az általános okvetlenkedést, illetve még egy nagyobb darab bőr, ami eltakarja a szájrészt és pár pánttal lehet rögzíteni a fej körül. Amikor ezzel is készen volt Éva elővette a telefonját – Csíííz – majd lőtt pár képet a férfiről, akin egyre szembetűnőbb volt, hogy nem annyira érdekli mi történik körülötte jelen pillanatban. A nő most ültében lehajolt a térdeplő férfihez, a nyakörvnél fogva magához húzta és egy puszit lehelt a gagra, ezután a pórázt rövidre fogva segített neki felállni, majd megadta a kegyelemdöfést – Mindjárt mehetünk! - és elkezdte a férfi ágyékát cirógatni szinte lehelet finoman és a latex ruhán keresztül is érezte, amint remegések futnak át rajta, majd apró tompa nyögések kezdik a lélegzetvételt szaggatni. Ekkor hirtelen elvette a kezét és nem túl durván, de azért érezhetően rápaskolt a férfi golyóira, aki erre kicsit megrogyott és összerándult majd lehunyta újra a szemét és megpróbálta összerendezni a gondolatait.
- Mondom mindjárt – hallotta a férfi maga mögül, majd arra eszmélt, hogy valami kattogó hang után megszorítják a bokáit. Mikor lenézett hitetlenkedve látta, hogy egy bokabilincs köti össze 1 méter lánccal a két lábát. Ekkor kicsit értetlenül próbált megfordulni és a nőre tekinteni kérdően, amennyire egy latex maszk mögött elrejtett szemöldök páron látszik az értetlenkedés. A nő viszont már mögötte volt megint és egy lakattal egy láncot erősített a karzsákra míg a másik végét a bokabilincs láncának közepére rögzítette.
- Hmmpf, mmpf, hmppf mhmmpf? - méltatlankodott Ádám, de Éva rá sem hederített, megfordult majd két nagy lépéssel előtte termett.
- Gyere, megnézzük a boltot még egyszer mielőtt hazamennénk! - mondta a nő, majd finoman elkezdte húzni a pórázt. A férfi enyhén hátradöntött testtel próbált ellenállni úgy, hogy közben lehetőleg ne essen el.
- Ádám! Gyere! - parancsolta a nő majd egy erélyesebb rántással megindította a férfit, akinek két lépésre is szüksége volt mire újra megtalálta az egyensúlyát.
- Csak megmutatjuk az eladónak, hogy tökéletes lett a ruha, rendben?

"Ezt nem gondolhatja komolyan? Én így nem megyek ki, látott az eladó, más emberek is lehetnek a boltban…" - cikáztak át Ádám agyán ezek és az ehhez hasonló gondolatok, de közben érezte, hogy újra merevedni kezd és melegség ömlik szét a testében miközben a szíve vadul kalapál. Nem értette még pontosan ezt a kettősséget és ahogy vizsgálni kezdte magát arra jutott, hogy valójából nagyon is ki akar menni annak ellenére, hogy az agya jelenleg minden fronton lázad ellene.

Pár másodperc után Ádám bólintott egyet szinte alig láthatóan, majd a következő szelídebb húzásra megindult a nővel a bolt belseje felé. Ahogy szépen lassan lépdeltek, úgy kísérte őket a magas sarkú ütemes kopogása és a bokalánc verdesése. Éva nem sietett, lassan ment a sorok között böngészve, meg-megfogva ezt-azt mintha egy nagyobb áruházban nézné a lekvárokat.

Ádám szíve a torkában dobogott. Sosem vitték még ki a szobából mások elé a fetishüket. Legalábbis nem így, mert bár ruha alatt teljesen rejtve volt már rajtuk pár dolog, vagy a maszk alatt este sétáltak szájpecekkel a Covid idején, de ennyire nyíltan még sosem. Hihetetlenül izgató volt számára a szituáció. Nem tudta visszaidézni mennyi idő telt el mire visszatért annyira a földre, hogy fel tudja fogni, hogy rajtuk és az eladón kívül senki sincs a boltban, és csak ők mennek föl és alá. Ekkor Éva a bolt eleje felé vette az irányt és megállt Ádámmal a pultnál, ahol a nő csak ennyit kérdezett félig komoly félig ábrándos tekintettel - Ezek szerint minden rendben volt? - majd mikor megkapta az igenlő választ Évától összecsapta a tenyereit – Remek, örülünk, hogy segíthettünk.

- Gyere Ádám, pakoljunk! - mondta pár perc múlva Éva és megindult a próbafülke felé. A férfi szinte lemondóan követte a nőt, nem akarta, hogy vége legyen ennek a helyzetnek, picit még maradhatna így az egész.
A próbafülke előtt megálltak.
- Várj itt, fél perc! - és ezzel Éva eltűnt a függöny mögött, majd amikor kijött a táska már az egyik kezében lógott, odament a férfihez a póráznál fogva lehúzta a fejét és annyit suttogott halkan – Készen vagyunk, mehetünk!
"Hogy mi? Igen ez jó volt és tényleg élveztem, de ezt nem gondolhatod komolyan, hogy én így kimenjek emberek közé? Állj! Mi lesz ha meglátnak? Mi lesz ha ismerősbe botlunk? Mi lesz ha…?" - kezdte sorolni újra az érveket Ádám. A probléma csak az volt, hogy a szájpecek nem segített az információ megfelelő közlésében így a külvilág számára ez a nem túl intelligens „Hmmmpf? Hmmmp, mpf mmm mpf hmpf mpf hmpf” hangáradatban manifesztálódott.
- Ahogy mondod, drágám. - mondta Éva és a szája furcsa mosolyra húzódott. - Még egy dolgot elfelejtettem mondani. Mind a bilincs, mind a lakatok kulcsai otthon vannak! Persze van más módja is levenni, de tényleg azt szeretnéd, hogy bemenjünk egy barkácsboltba? Én nem megyek be neked. Szívesen elkísérlek, de egyedül nem megyek be. Van ez a lehetőség, van a másik, hogy lehúzom a slicced, egy kötelet kötök a golyóid köré és annál fogva húzlak. Vaaaagy… mehetünk esetleg így. Válassz!

Éva figyelte a férfi szemét, amin ezernyi érzelem futott át pár másodperc alatt, majd végül elérkezett az elfogadáshoz és lesütötte őket és picit lehajtotta a fejét mintegy jelezve, hogy megadta magát Éva első ajánlatának.
- Tudtam, hogy sikerül szót értenünk. - mondta, majd újra magához húzta a férfit és halkan ennyit mondott. - Ne félj, vigyázok rád!

Ezzel finoman meghúzta a pórázt és elindultak ki az ajtón a pár sarokra hagyott gépjárművük felé.