Ötvenen túli kerti parti

A reggeli nap sugarai élesen bevilágítottak a redőny apró résein. A fénysugarakban ide-odaszálló porszemek bevonzották a tekintetemet.
Elábrándoztam közben egy kicsit.
Amolyan bizsergető érzés kerített hatalmába, mintha azt akarták volna üzenni a fénysugarak, hogy a mai napomat be fogja borítani az az árnyakkal körülvett fénysugár, ami olyan sejtelmes és izgató is egyben. Ami mágnesként vonzza a szemem.
Nyújtóztam egy nagyot. Jól esett. Azután, miután nyugtáztam, hogy az ábrándjaimat igen figyelemreméltó reggeli erekció kíséri, mosolyogva megállapítottam, hogy bizony még működik. Pedig már benne vagyok a korban.
Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy a meredő férfiasságom gyakorlati értéke – az utóbbi időkben – sajnos majdnem nulla. Sőt ha jobban belegondolok, csak hátráltat tulajdonképpen, mert pisilni is nehezebb úgy, hogy célba találjunk.
fentiek okán, igazából nem istudom, hogy mitől fogantak ma reggel az agyamban ilyen erotikus gondolatok. Talán sejtettem valamit.
Peter barátom estére meghívott a szokásos kerti partijára. A mai szabadnapom a készülődés jegyében telt. Elmentem fodrászhoz is, és aztán pedig vettem egy új inget. Az eladónő azt mondta, hogy ebben az ingben még ő is belém szeretne.
Ohhh kérem, hát akkor ide vele. Persze régen kinőttem már a gyermekmesékből, így őt sem vettem komolyan, mégis úgy döntöttem, hogy este ezt az új ingemet veszem fel.
Kihasználom a csábító vonzerőm! Hahaha
Taxival érkeztem a partyra. Jó páran megelőztek, így volt dolgom vele rendesen, hogy a régi ismerősöket üdvözöljem, az újaknak bemutatkozzam. Aztán a bárpult mellett sikerült megállapodnom. Peter barátom is ott állt és borral kínált.
Iszol velem egy pohárral? – kérdezte.
Köszönöm, elfogadom. – mondtam.
Na, hogy tetszik a felhozatal? – kérdezte kaján mosollyal a szája szegletében.
Tudtam, hogy ma sokan leszünk – a megszokotthoz képest legalábbis -, mert előre jelezte, hogy több vendégre számít. Sok olyan ember is lesz, akiket addig nem ismertem.
Így aztán nem győztem forgatni a fejem jobbra-balra, mert valóban volt látnivaló. Egyik ilyen pillanatban, éppen hogy fel nem borítottam az egyik Hölgyet, aki szintén a bárpultnál várt az italára. még szerencse, hogy meg tudtam kapaszkodni hirtelen a bútor szélében, így csak a fejem billent előre kicsit, úgy, hogy a vállára omló hajában találtam magam egyenesen orral befelé, a nyaka s a válla hajlatába, ahova zuhatagként omlott az élénk vörös haja. Így egy pillanat alatt magamba szippantottam a haja illatát. Olyan jól esett, hogy repetáznom kellet.
Na mi az? – talán a névkártyámat keresi ott a vállamon? – kérdezte tréfálkozva.
Szóljon, ha kívánja adok egyet szívesen!
És kacagott.
Nem tudom, hogy én vagy ő lepődtünk meg jobban.
Gyanítom, hogy én, mert ilyen közvetlenségre álmomban nem gondoltam. De mi tagadás, izgalmas volt.
Szívesen elfogadnám. – mondtam.
Jó. Kérjen magának egy italt, aztán jöjjön utánam abba a másik helyiségbe. Látja ott azt az ajtót? – mutatott egészen hátra. Na oda!
Azután szó nélkül elindult, maga után húzva a hosszan leomló, magasan sliccelt selyemszoknyáját és a kellemes illatát. A felső testének a tartása közben olyan egyenes volt, mint egy vonalzó. A rásimuló részben áttetsző anyag eleganciát, mégis kacérságot sugallt.
Pohárral a kezemben sietősen, izgatottan, mégis óvatosan követtem azon az ajtón át, amelyen az előbb tűnt el. Egyedül volt a helyiségben, ahol mindössze egy halvány éjjeli fény világított.
Egy magas támlás fotelben ült, a lábait keresztben tartva, borospohárral a kezében.
Hellyel kínált.
Leültem, és csak néztem őt. Nagyon szép Nő volt. Talán nem is láttam még addig ilyen vonzó teremtést. Épp a zsánerem.
Szorít a cipő. És olyan meleg van itt. Maga szerint nem? – kérdezte.
Igen, nekem is melegem van.
Kár, hogy nincs itt egyetlen szolgálatkész férfi sem, aki megszabadítana gyorsan ettől a kellemetlenségtől.
Csak néztem ki bambán a fejemből. Mi? tettem fel a kérdést magamban. Most húzzam le róla a cipőt? Hát ezt meg hogy?
Mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, ezt mondta:
Mondja csak! Túl nagy kérés lenne tőlem, ha megkérném, hogy térdeljen ide elém és vegye le a cipőt a lábamról?
Neeem. nem. – dadogtam.
Aztán tétova mozdulattal odatérdeltem, és lassan, nagyon lassan, óvatosan a kezembe vettem a falatnyi cipőket. Leemeltem a lábáról. Nem volt kellemetlen szaga, sőt! a belőle áradó illatot mélyen magamba szívtam. Amint ezt látta, elmosolyodott, majd ezt mondta.
Combfix harisnya van rajtam, kérem segítsen levenni. Melegem van nagyon.
Miközben ezeket mondta, a ruhája alsó szélét szinte észrevétlenül a combja közepéig felhúzta, mintegy láttatva a combfix szélét.
Szinte magamon kívül voltam az izgatottságtól, amikor odanyúltam.
Picit emelt a fenekén, hogy könnyítsen a dolgomon.
Óvatosan levettem róla.
Most igyunk egy kortyot! - és felém emelte a poharát
Ittunk.
Közben kacagva, visongva tódultak be a szobába tucatnyian. Mintha észre sem vettek volna minket. Ki-ki el volt a saját párjával. Csókolóztak, teljesen belemerültek egymás testének a feltérképezésébe.
A Hölgy, akinek a nevét sem tudtam, mosolyogva nézett rám.
Milyen jól érzik magukat!?
Igen.
Nem irigy rájuk?
De, igen. Nagyon irigy vagyok.
Akkor jöjjön a fotelem mögé és fordítsa úgy, a fal felé forduljon. Aztán jöjjön és adja rám a cipőmet.
A fotel gurult, tehát könnyen boldogultam vele. A cipővel már kevésbé, mert úgy remegett a kezem, hogy majdnem elejtettem őket. Mégis elé térdeltem újra. Mikor az egyiket sikerült ráadnom, akkor felemelte azt és a vállamra tette, majd rám mosolygott, és ezt mondta:
Most a másikat is kérem.
Lágyan csilingelt a hangja, mégis ellentmondást nem tűrő volt. Mit tehettem volna? Engedelmeskedtem a nyomásnak.
Miután ezt is ráadtam, mindkét lábát a vállamra tette, és miközben elkezdte felhúzni a combjain a ruhája szélét, a lábaival pedig egyre közelebb húzott magához.
Mígnem a combjai közé nem kerültem. Akkor meglepődve láttam, hogy nincs rajta fehérnemű.
Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, hiszen bármelyik pillanatban megláthatnak. Még az is lehet, hogy valamelyik ismerős. Akkor mit fognak gondolni rólam?
Mégis olyan erős volt a vágy, hogy nem bírtam ellenállni a nyomásnak.
A pillanat, amikor az ajkaim az ő szeméremajkaihoz értek, az olyan volt, mintha villám csapott volna belém, mégis selymes.
Az íze is finom volt. Olyan erősen megindult belőle a szerelmi váladék, hogy alig bírtam felitatni a nyelvemmel, miközben egyre mohóbban követelte azt.
Suttogva rám szólt:
Nyalj ki teljesen, kérlek!
Ez egyben azt is jelentette, hogy nem mostanában kívánja abbahagyni.
Tévedtem. Ugyanis a következő történt.
Bármilyen szaporán igyekeztem nyalni, egész egyszerűen nem győztem. Így az illatos, finom nektár egy idő után akadálytalanul csurgott lefelé, a gátján, egészen a popsijáig.
Igyekeztem eleget tenni a kérésének, ezért akkor sem hagytam abba a nyalakodást, amikor a vékony csíkokban csordogáló patakocska elérte a formás ánusz rózsáit.
Mohón belenyaltam.
Hirtelen összerándult, mint aki görcsöt kapott. Úgy összezárta a combjait, hogy alig kaptam levegőt. Aztán rándult négyet-ötöt és elcsendesült.
Megragadta a hajam és maga elé rántott.
Suttogva harsogta a fülembe:
Tudod, hogy megveszek az anális szexért!? Most azt akarom, hogy gyere haza velem és elégíts ki análisan! Mit mondasz? Most kell döntened, halljam! Gyorsan!
Menjünk …
Másnap reggel a beszűrődő nap sugarai szebben ragyogtak, mint valaha …