A két nagy és a harmadik. (2)

A subom a belépő szobában a kis asztalra kitette azokat az eszközöket, amiket kértem tőle telefonon, így lovaglópálcát s -ostort, nyakörveket pórázzal, bőr- és fém bilincseket, távtartókat, bőr-lánc mellényeket stb. A srácok csak álltak mereven, és ijedten nézték ezeket.
Felkaptam a lovaglópálcát, végig vágtam a srácokon, s megismételtem:
- Minden cuccotokat tegyetek oda! – hallhattál újra.
- Ismétlem nyomatékkal, minden cuccotokat! Nem csak a sportszatyrokat, de a rajtatok lévőket is! – tettem egyértelművé a dolgot és az utasítást.
Azok végre kapcsoltak, mindent ledobáltak magukról a földre, nagy iparkodásukban.
- Nem a földre, oda, a székekre! – hallották újra s már csapott is le a lovaglópálca a pucér fenekükre.
- Aúúúúúúúúú, ez fájt! – kiáltottak fel egyszerre.
- Ha nem kellene mindent kétszer mondani, nem fájna. – cöcögtem.
Végre minden a helyükre került. Ott ácsorogtak a székeik mellett, tétován nézve a kitett eszközöket.
- Most válasszatok, vegyétek fel, a kiválasztottat, majd kússzatok be a szobába vele!
A sátánista srác választott először: nyakörvet vett fel pórázzal, bőr bilincseket a csuklóira és bokáira, majd még egy fejhámot is kiválasztott, de segítenem kellett neki felvenni s beállítani. A szemellenzőt még nem húzta csak a fejére, a szemére még nem.
A fehérbőrű srác egy bőr – láncmellényt választott, ami karikába fogta a farka tövét is, és egy-egy övdarab jutott a combjára, amihez a csuklóit kapcsolta bőr bilincsekkel, így a karjai a teste mellett voltak. Szájpecket is választott, zablásat, de én kicseréltettem vele karikásra. A bokáira kisméretű távtartót csatolt.
Intettem, hogy mehetnek, így előttem becammogtak a szobába. De az ajtón áthaladva, megálltak, megrökönyödtek, mert a szoba sarkában, nekik háttal már térdelt egy srác, tök mezítelenül, nyakörv-pórázzal, de a póráz végig haladt a hátán, majd eltűnt a vágatában. A bokái össze voltak karabinerezve, a csuklói is, de azok a fején voltak. A háta csupasz volt.
A srácok alaposan megnézték a harmadikat, majd rám néztek. Én meg utasítottam a subomat, hogy forduljon meg s egyenesedjen fel a térdelésben. Most jól látszott, hogy rajta volt szemellenző, a helyén, de az is, hogy a póráz vége áthajolt a farok tövén s az erősen lógó tökeit is „megfogta”. A mellbimbóin csipeszek voltak, körülötte szőrszálak s a mereven előre meredő farkából egy dilatator állt ki, de fanszőrzete gyéren volt. Nem rég volt borotválva.
Mikor a srácok alaposan megszemlélték a harmadikat újra, akkor őket is utasítottam, hogy egyenesedjenek fel térdelésükben, s odalépve a subomról levettem a szemellenzőjét. Most ő szemlélhette meg a vele szemben térdeplőket. Kis félelmet is láttam átsuhanni az arcán, de csak egy pillanatra.
- Ő a subom, ő szolgál engem, de csak engem! – hangsúlyoztam ki.
- Értettük, Uram. –hangzott jólnevelten a magas szolgáktól.
- Rendben, akkor kezdhetitek a szolgálatot! Te - mutattam a fehér bőrűre – már kezdheted is azzal, hogy a subomat is leszopod, de olyan ügyesen, mint korábban engem! – kezdtem. A sátánista srácot magammal intve hanyatt fektettem az ágyon.
Mind a kettő nehezen ment. A fehérbőrű srác, nem tudott előre hajolni, hiszen a kezei az oldalához voltak kapcsolva, így csak egyenesen tudott térdelni, a subomnak kellett el/fölé magasodnia és a farkát betennie a szájába s egyben megfogni a fejt is, hogy tartsa egyensúlyban, de az ütemet is megszabja a szopásának. A sátánista srác nehezen, de felmászott az ágyra, hanyatt feküdt azon, s kicsit szét is tette a lábait, hogy jobban lássam s hozzá is férhessek középtáján.
Először csak alaposan megnéztem, körbenéztem a rajta lévő eszközt, de közben már meg is tapogattam itt-ott. Majd kicsit meg akartam forgatni az eszközt a farkán, de az részben nem is ment, valamint nagyon sziszegett is erre s halkan megjegyezte:
- Az nem fog menni, Uram! Csak kihúzni tudod.
- Próbálkozni csak lehet? – néztem rá, de ő nem mosolygott vissza, hanem ezt súgta:
- Sok mindent lehet, de az nekem nagyon fájhat.
- És? Neked fáj, nem nekem! – cöcögtem, de nem folytattam a próbát a csavarással, hanem próbáltam kihúzni a farkából, de nem ment. A sátánista srác teste közepe már szinte a levegőben volt, erősen homorított, de az eszköz nem jött ki a farkából, viszont a farka nagyon megnyúlt. – Így nem fog menni. - állapítottam meg.
- Nincs valamilyen sokkolója, vagy legalább jégkockája, azzal lelohasztható a merevedésem, s akkor ki-lejön. – segített a srác.
Hoztam egy sokkolót, de közben láttam, hogy a subom bár szopatja magát, de azért oda sandit mi mit csinálunk. Megsajnáltam. Odaintettem magunkhoz, mikor visszaértem a sokkolóval. Odanyújtottam neki, hogy sokkoljon ő, én meg közben megragadtam az eszközt s a sátánista srác kiáltása közben kihúztam belőle. (Szerencsre a kiáltás nem hallatszott, csak egy eltorzult nyögés, mert a golyós pecek közben a szájába került.) Végre kikerült az eszköz a sátánista srácból, így kézbe fogva alaposabban megszemlélhettük a subommal együtt.
Így magában már nem volt olyan érdekes, mint a „helyén”. Így kérdezgetni kezdtem a sátánista srácot, hogy miért viseli, mennyi ideig s főleg mikor? A válasza az volt, hogy ha már bent van, szinte nem is érzi, csak akkor, ha valamiért újra megmerevedik a farka, mert akkor a makkja is megdagad s szorítja az eszköz. Hogy mennyi ideig viseli, az attól függ. – jött a válasza. Függ a mikortól is, hiszen ha nem látják, akkor semmi értelme viselni. 
Visszaküldtem a subomat, hogy a fehér bőrű srác folytassa csak a megkezdett szopását és hamarosan hallottuk is, hogy a subom elment benne. Az leoldozta, hogy kimehessen kimosni a száját, majd visszajőve újra az oldalaihoz csatolta a csuklóit.
Én közben egy farok-here satumat vettem elő és azzal „ajándékoztam” meg a sátánista srácot. Kicsit nehezen tudtam átpréselni a lankadtan is nagyméretű „hús”-farkát, majd a golyóit, de végül sikerült, így kezdhettem a szorítást. Most tett jó szolgálatot a golyós pecek a srác szájába. Láttam, hogy vörösödik, lilul, de hangosabb szó nem hallatszott tőle. Hagytam kicsit „pihenni”, az egyik szorítás után s akkor a háromtűs kereket vettem a kezembe s jártattam meg a testén, míg subom az egytűs kerékkel örvendeztette meg a fehér bőrű srácot. A sátánista srác csak dobálta a testét, de a fehérbőrű már halkan nyüszített is, míg szintén igencsak vonaglott erre-arra. 
A sátánista srácon rajta hagytam a farok-here satut, de hasára fordítottam, sőt alá mg egy párnát is gyömöszöltem, hogy kiemelkedjen az amúgy is szép, feszes és főleg szőrös feneke. Vettem mogyorófa vesszőket is, előbb vékonyabbakkal, majd vastagabbakkal mértem ütéseket a zsemléire keresztben. De nem csak a zsemléire, a domborulatokon, de a zsemléi és combja találkozásához is. Ott nagyon fájdalmas, mert vékonyabb a bőre és több az idegvégződés. A végén még a feje elé térdeltem az ágyra, kivettem a golyóspecket a szájából s a már újra merev farkamat toltam be abba s közben hosszában is kapott párat a zsemléire. Az utolsó két ütés azonban máshova ment, ott. (Persze előtte kihúztam a farkamat a szájából, nehogy ráharapjon kínjában. )
Úgy mértem be, hogy a mogyorófa vessző vége pont a vágatában, az ánuszrózsájára csapódjon. A teste nagyon megvonaglott, szinte „felugrott” az ágyról, s hosszas nyögés is hallatszott tőle. Gyorsan megsimogattam a haját, majd az arcát és a fülébe súgtam, hogy ez volt az utolsó. Még azt is megkérdeztem tőle, mit szeretne még? Szemtelenül azt válaszolta, hogy megdugni a subomat. 
- Rendben. – hallotta tőlem. – Megdughatod a subodat! – engedélyeztem, kegyesen.
(folyt.köv.)