Ketten az úton

Kapcsolatunk jellegéből adódóan sokat vagyunk úton, ez pedig rengeteg beszélgetésre ad lehetőséget
Kicsi kincsem olyan mint egy cserfes kislány , jár a szája állandóan, nekem csak figyelni kell..."bárhol leszoplak..." Ilyenkor csak mosolygok magamban, hagyom beszélni, inspirál, ötletet ad, becsületére legyen mondva, szavatartó
Késő nyár, a péntek délután megint úton talál minket, nem sietünk, már elhagytuk az autópályát, mezők, bokrok,fák váltják egymást mellettünk, fél szemem az úton, a másikkal keresem az alkalmas helyet, és hamar meg is találom, terepüzemmód, aztán megállok
kiszállunk, és engedelmes kislány módjára már térdre is ereszkedne, de most mást akarok tőle
-Vetkőzz!
Teszi amit mondok, lekerül a felső, a melltartó, a szoknya
-Bugyit is?- ezen nevetnem kell, olyan kis aranyosan naiv
-Igen kincsem, a bugyit is!- nem gondolkodik, engedelmeskedik, mást nem is tehet, aztán letérdel, nem izgul, nem fél, rám bízza magát, tudja, hogy én is teszem a dolgom, vigyázok rá
-Hajtsd hátra a fejed kincsem, kezed a hátad mögé!- most sem gondolkodik, tudja mi következik, a meleg nedv szépen csordogál a testén, le a nyakára, onnan a mellére, a hasára és a puncira, egy-egy csepp megakad a mellbimbóján, gyönyörű látvány ahogy csillog a napfényben
lassan elapad a forrás, alázattal várja az utolsó cseppeket, és szinte remeg, hogy végre megkaphassa a jussát, úgy szopja a farkam mintha először és utoljára tehetné, és ha tudna mosolyogna közben
Kirobban belőlem az élvezet, fröccsen mindenhová, keveredve a másik nedvvel, szétkeni a mellén, büszke magára, hogy megcsinálta, ezt is, mint mindent amit kérek tőle
-Most, hogy öltözzek így fel?
-Sehogy kincsem, majd ha megszáradtál, addig így maradsz, hosszú még az út-
Mint egy kisgyerek, aki találkozott a télapóval és a húsvéti nyuszival egyszerre, boldog, fülig érő szájjal ül be a kocsiba
- Ugye mondtam, hogy bárhol leszoplak?-
Igen picurkám, mondtad, és még mennyi mindent mondtál, amit magad sem gondoltál komolyan, de én bizony behajtom rajtad minden szavadat!