A jogos büntetés 1.

A sötét szobában állva bámultam ki az ablakon. A türelmem fogytán volt, hiszen te késtél. A héten ez már a második alkalom, amikor figyelmen kívül hagytad az utasításomat. Sebaj, a büntetés annál nagyobb lesz. Halk kopogás, majd a lassan kitáruló ajtó finom nyikorgása hallatszik. Tudtam, hogy te vagy. Megéreztem azt az édes parfümöd. Biztosan drága volt, hiszen te egy jól fizetett üzletasszony vagy. Ma azonban mást is érezni rajtad. A félelem íncsiklandozó párája lebeg körötted. Becsukod az ajtót, majd ahogy az utasításban meghagytam kérdés nélkül, némán, de gyorsan levetkőzöl. Csak a harisnya marad rajtad.
-Késtél, te kis szuka!-szólok halkan, a lábad mégis beleremeg, hiszen érzed a neheztelést a szavaimban.
-Bocsánat Uram, íg...
-Fogd be kurva! Nem beszélsz, amíg nem engedem! Ülj le!
Meglátod a szoba közepén azt a kis valamit. Egy bárszék az, alacsonyabb lábakkal. Te leülsz rá. Kényelmetlen, kicsinek és elhagyottnak érzed magad rajta. Megfordulok, fekete köntösöm elől kibontva látni engedi, hogy ma ruha is van rajtam. Tudod, hogy ez nem jelent jót. Még nem is sejted, hogy mennyire...
Mindenféle figyelmeztetés nélkül mögéd lépek, a kezedet a hátad mögött megbilincselem. Ismered ezt, bőrszíj a csuklódon, amit lánc köt össze, eddig ennél fogva húztalak fel a plafonra, de akkor a kezed elől volt. A félelem még erősebben mar a gyomrodba. Eléd lépek, az orrod szinte a hozzámér. Erősen megszorítom az állad, magam felé rántom az arcod:
-A héten másodszor hagytad figyelmen kívül az utasításaimat. Pontosságot kell tanulnod és több tiszteletet. Eddig túl jószívű voltam veled.
-Uram, bocsásson meg kérem..-erős pofon csattan az arcodon.
-Megmondtam, hogy nem pofázol, te kis ribanc! Elkezdjük, mindent számolni fogsz, ha pedig eltéveszted, akkor újra kezdjük. Megértettél?
-Igen Uram!
Ismét mögéd lépek, a karabiner kattan, majd lassan elkezd emelkedni a kezed a plafon felé. A válladba fájdalom nyilall, Könny szökik a szemedbe, de tudod, hogy ez még csak a kezdet. Már állsz, de az emelkedés még folytatódik. A karodnál felfüggesztve lógsz, csak a lábujjaiddal érzed a talajt.
-25 ütés következik a pálcával. Hangosan számold!
Tűnődöm, hová mérjem az első ütést, viszonylag gyorsan döntök, majd a pálcát megsuhintva lesújtok. Felszisszensz, hiszen ez még nem volt olyan erős. Kimondod a számot. Így folytatódik egészen a 13. ütésig, ahol a fájdalom már nehezen kezelhető számodra, így eltéveszted és véletlenül 12-t mondasz. Nem baj, elölről kezdem...
Az este kínzásai itt még messze nem értek véget, de számodra már ez is sokkal nehezebb, mint a korábbi büntetések. Nem vicceltem, tényleg keményebb tortúra vár ma rád..