Tehetetlenség 1.

A kezeid egyre jobban szorulnak a hátad mögött, már kezd kényelmetlen lenni. A szádat befogó fekete selyemkendő csillog az átázott nyáladtól, nedves érzetet hagy a szádban. Már minden testrészed szinte izzik, amit akkor érzékelsz igazán, mikor a hideg lánc csörögve hozzáér a hátadhoz- erre megfeszülsz, de a nyakörv nem enged.

A félhomályban látod, amint az ágyon fekszem és élvezem azt, hogy kínlódsz, miközben magamat simogatom. Fejemet oldalra fordítom, hogy lássalak és nevetek rajtad - nem tudsz mit tenni, ki vagy kötve.

A csuklódon lévő kötelet én húztam meg, a vastag nyakörv pedig akkor került rád, mikor kértelek, hogy térdelj le elém. Te engedelmeskedtél és közben lopva nézted lábaimat. Különösen tetszett neked, hogy a fekete lakk platform magassarkúmból kilátszó lábujjkörmeim fehérre vannak festve - Szexi kontraszt- gondoltad.
Odaküldtelek a falhoz és rád kapcsoltam a nehéz, fém láncot. Miközben odamentem az ágyhoz, a szuszogásod hangja keveredett a halk zenével és a cipőm koppanásaival. Csak egy kis lámpát hagytam égve, mely narancssárgás, halvány fényt ad a sötét, izgalommal és vággyal teli szobában. Elkezdtem levenni a cipőm: az ágyon ülve, lehajoltam a csathoz, mely kecsesen tartotta lábfejem az izgató magassarkúban. Te mondtál valamit - nem igazán hallottam és nem is érdekelt, de eszembe juttatta azt a selyemkendőt, ami a fiókomban várt eddig. Mezítláb, lábujjhegyen, egyik lábamat lassan a másik után helyezve, kecsesen odamentem hozzád és megfogtam a nyakörved - Nem beszélhetsz! - mondtam pimaszul mosolyogva és rákötöttem a szádra a sálat.

Elfordítom fejem rólad, hogy csak magammal foglalkozhassak: felhúzom lábaimat és lassan lehúzom csipkés, fekete bugyimat. Egy kis ideig tartom a kezeim között, majd felülök az ágyon. A szemedbe nézek, elmosolyodom és eléd dobom. A selymes fehérnemű odaesik, tőled nem messze és a csúszós padlón és kicsit még közelebb suhan, de nem éred el. Kíváncsi vagy az illatára, beleszippantanál egyet, mint vágyfokozó, de a kezeid a hátad mögött vannak, a lánc pedig feszül.
Halkan nyögdécselve elkezdem simogatni magam, kizárlak a világomból. Most csak én vagyok és én számítok, a saját testem a drogom: puha bőrömön játszik az ujjam, egyre közelebb a combjaimhoz. Pár percig elidőzök, majd hosszú ujjaim a perzselő meleget árasztó, nedves heyre érnek.

Látod a vonaglásom az ágyon, a mögöttem lévő halvány fény kirajzolja a sziluettemet. Lábaid szétcsúsznak, fejed előre hajtod. A szoba megtelik a vágy nehéz, de kellemes és szenvedélyes szagával.
Testeden megjelennek az izzadság apró gyöngyei. Vastag, lüktető farkad nedves csík köti össze a padlóval...

Folyt.