Találkozás a Barlangfürdőben a Subommal, a folytatás már Pesten. (2)

Már dél is elmúlt, mikor jött az sms tőle, hogy most jöttek le a várból, de már mennek is tovább autóval, Pestre. Siet, hogy mihamarabb felérjen…
Így én is indultam ki a városból, hamarabb ki akartam érni s elérni az autópályát, majd azon tűz fel Pestre. Rekordtempóban tettem meg az utat, sehol sem megállva (míg ők megálltak fagyizni, süteményezni) így már négy órakor beléptem a lakásomba. Mindent gyorsan elrendeztem, elraktam, amit még kellett s elővettem, ami viszont a szeánszhoz kellhetett, remélve, hogy nem csak ismerkedni fogunk, de tovább is lépünk már ma.
Igaz még komolyabban nem beszéltünk arról, amik a fetisheim és remélem az övéi is, de azért az eszközöket előkészítettem a sarokba. Éppen leültem meginni a kávémat, mikor megszólalt a mobilom és jelentkezett, hogy felértek, a Dél-Budán van (elmondta hol) s megkérdezte, hogy mivel kellene onnan jönnie hozzám, mert nem szeretne autózni, ugyanis azt mondta, hogy a barátaival találkozik s sörözni fognak.
Mire én közbevágtam s megkérdeztem:
- Hányan legyünk és milyen sör legyen? - először nem értette a kérdésemet, majd elnevette magát és azt mondta:
- Nekem elég vagy Te, egyedül is és nálad sört sem akarnék még inni.
- Kár! – állapítottam meg, mert: - Lett volna ötletem a társakra és a sörre is, hogy mit hozzál, vagy hozzatok.
Elhallgatott, míg megemésztette, majd elnevette magát, mikor leesett a tantusz már neki és nevetve mondta:
- Már megijedtem, hogy tényleg többen leszünk, nem kettesben, pedig már nagyon erre vágyom! – kezdte.
- Azért olyan nagyon nem vágyhatsz rá, mert még nem vagy itt, hanem ott töketlenkedsz, ahol vagy! – dorgáltam meg kicsit.
- Igaz, de még nem mondtad, hogyan menjek hozzád. – állapította meg.
Gyorsan elmondtam s mondtam azt is, hogy mérem az időt, míg ideér.
Nem kellett neki egy óra, már felcsöngetett a kaputelefonon, majd szaladva jött fel, lihegett mikor felért. Beesett az ajtón, de szinte nem is tudta kifújnia magát, mert ráripakodtam:
- Mi volt ez? Teknősbéka tempó, vagy mi? Hol voltál eddig? Megjártad a Déli- és/ vagy az Északi sarkot is ez idő alatt? - cukkoltam.
- Azt ugyan nem, de rossz helyen szálltam le a buszról. – védekezett.
- Kit érdekel. – dörrentem rá. – Ugyan arról nem beszéltünk még, hogy mire vágysz s mire nem, de a késésért a büntetést nem kerülheted el! – nyomatékosítottam.
Elgondolkozott, majd letérdelve elém vetette magát a padlóra, átfogta a lábamat a térdeimnél:
- Azt teszel, amit csak szeretnél velem Uram. Bármit. – jelentette ki komolyan.
- No, no, nem túl könnyelmű kijelentés ez a részedről? – gondolkoztattam el őt.
- Nem, bármit megtehetsz velem Uram! A szolgád vagyok. – mondta újra.
Elgondolkoztam, ezt nem szeretem, ha a subnak nincsenek tabui, s teljes a meghunyászkodása. Észrevehette ezt rajtam, mert lassan megszólalt újra:
- Úgy értettem Uram, hogy már régóta szeretném, ha lenne egy Mesterem, Uram, akit feltétlen s odaadóan szolgálhatnék. – kezdte s így folytatta: - Én szubmisszív vagyok, alárendelt vágyakkal, ha van, aki uralkodjon felettem, irányítson, utasítson. Persze nem szeretném, ha félholtra verne, hogy alig tudjak mozogni és kék-zöld legyen a testem, de egy – egy pofon, elcsattanó ütés még nem a világ vége, akárhol is ér. Ja, és ha utasítasz, akkor szopok is, de nem szívesen, mert férfivel még nem tettem, hogy másról már ne is szóljak, beszéljek. – fejezte be egy szusszal.
- Aha, értem. – komolyodtam el. - Férfi mestert még nem szolgáltál? Akkor engem miért akarsz? – néztem rá.
- Mert Te más vagy, Uram. Neked elhiszem, hogy tudsz, akarsz és szeretsz is uralkodni másokon, akkor rajtam is tudsz/akarsz. – jelentette ki.
- Szóval akkor azt szeretnéd, hogy most és itt az legyen, amit én akarok, szeretnék és te azonnal – gondolkozás nélkül végrehajtod a tőlem kapott parancsokat? – néztem rá megerősítésért.
- Igen, Uram, így van, vagy lesz inkább! Ezt szeretném! – erősítette meg, de még előttem térdelt, felnézni rám, már nem mert.
- Jó van, rendben. – nyugtáztam s már dörrent is a hangom: - Én előttem a szolgáim soha nincsenek mezben, csak mez-telen! És tanuld meg a mez-telen az nem mezítelen s fordítva a mezítelen meg nem mez-telen. Capiso?- cukkoltam is egyben.
Kicsit értetlenül felhúzta a vállait, de továbbra sem mert felnézni rám, de nem is mozdult.
Vártam.
Jó egy percet vártam, mire újra rádörrentem, már dühösebben:
. Mit mondtam az előbb? Ne csak hald meg, de tedd is azt meg! – hallotta.
Ekkor végre megmozdult, lassan felállt, de továbbra is maga előtt a földet nézte s kezdte levetni a pólóját, majd tétován megállt, nem tudta hova tegye.
Mutattam a székre, így mozdult s odatette, majd lassan a farmerját is kigombolta, leügyetlenkedte magáról, azt is összehajtogatta s a székre tette.
Most megfogta az alsóját, majd megdermedt, egy ideig állt csak, végre lehajolt és egyenként lehúzta a zoknijait és azokat is egymásután a székre tette. Megint várt.
Én is, de közben felvettem a cipőkanálként szolgáló fa eszközt, bár rá sújtottam volna szívem szerint, mégis csak a kezembe csaptam azzal.
A csendben nagyot csattant. Megrázkódott, de rájött, hogy nem rá csaptam, így felengedett a teste a korábbi merev tartásából. Volt időm megnézni, végigmustrálni.
Nálam valamivel alacsonyabb, de köpcösebb, testes srác volt előttem, akinek kis borosta fedte az arcát, bajuszt is viselt. Itt - ott volt némi szőr is a testén, de nem lehet szőrösnek nevezni azzal. Rövidebb a fején a haja.
- Mi lesz? Már mez-telen vagy, vagy csak mezítelen sem? – sürgettem.
- Igen is, máris Uram. Még nem vagyok az.  - hallottam s újra megfogta az alsónadrágját, de elfordult mikor lerántotta magáról.
Fel is kiáltott, mert már eddigre teljesen megmerevedett, állt előre a farka s a gatyája lerántásával, azt is lerántotta és hangosan csattant, mikor visszatért eredeti helyzetébe.
Ott maradt előre dőltében, míg csillapult a farka fájdalma, így volt időm meggusztálni a domborodó popóit, amire – mivel így felkínálta – a kezembe lévő cipőfelhúzóval egy - egy nagyot is csaptam.
Megismétlődött a felkiáltása, bár most nem volt olyan hangos, mint az előbb s azonnal fel is egyenesedett.
- Fordulj meg! – utasítottam őt.
Lassan, nagyon lassan, de megfordult felém. A kezeit persze még közben a farka elé tette, keresztben, takarva azt.
Meglepetésemre – bár korábban úgy emlékeztem „ott” is szőrös volt – most csupasz volt, nem volt fanszőrzete, helyén látszott a fehér bőre a szeméremdombján.
- Ezt mikor tetted? – kérdeztem meg tőle s kihallhatta a rosszallást a hangomból.
- Még reggel Miskolcon szedtem le, mert nagyon izzadtam a szőr alatt/abban. – vallotta meg.
(folyt. köv.)