Álom, vagy valóság

Álom, vagy…?

Egyik este, Interneten keresztül beszélgettem az Úrnőmmel. Ezek a beszélgetések sokszor, késő éjszakáig tartottak. Sok minden szóba került ilyenkor, és bár a távolság meglehetősen nagy volt kettőnk között, úgy beszélgettünk, mintha egy szobában lennénk.
Elkövettem azt a hibát, hogy tökéletesnek tartottam egy írásom, amit az Úrnőmnek írtam, egy elképzelt találkozásról. A tartalommal nem is volt semmi baj, sőt elnyerte a tetszését, csak a helyesírás. Ez volt a vesszőparipája. Persze, nem ok nélkül, mert mikor írok, nem figyelek rendesen, csak a tartalomra. Így aztán van nyelvi hiba rendesen. Mikor elkészülök, próbálom kijavítani ezeket, de ennek ellenére, Ő még talál bakikat. Ezt az írást, legalább ötször javítottam és biztos voltam abban, hogy ezúttal elégedett lesz. Tévedtem.
Az írás, egy szado-mazo légyottról szólt, amiben az Úrnőm kegyetlenül megbüntet, egy kis késésért. Miután elolvasta az általam tökéletesnek tartott művem, mindössze ennyit mondott. „Húha ... Ez nem volt semmi!
De még mindig kell neked egy lektor. Írni tudogatsz, de magyarul nem ...
Hatalmas mázlid van, hogy kirúgtalak. Ha bevállaltál volna valamit a maradék hibákért, nem biztos, hogy nem zokognál a történeted enyheségéért!” Hogy ez mit jelent, csak az értheti, aki ismeri a „Késés” című írás tartalmát… Nekem, végigfutott a hideg a hátamon. Úrnőm, elsősorban szadista, csak másodlagosan Domina és nem szokott a levegőbe beszélni.
A beszélgetésünk itt ért véget, a mondata, szinte a fülemben csengett. Lefeküdtem, de nem nagyon jött álom a szememre, elképzeltem, mit művelne velem. Aztán, nagy sokára csak elaludtam…
… Ismerős hangra ébredtem.
- Ébresztő szolga!
Álmosan nyitottam ki a szemem, Úrnőm ott állt az ágyam mellett. Tágra nyílt szemmel meredtem Rá. Egy hosszú, fekete, fényes köntös volt rajta, az egyik kezében lovaglópálcát tartott, és sejtelmesen mosolygott le rám.
- Eljöttem, hogy beváltsam az ígéretem! Ideje, hogy megtanuld, a könnyelmű kijelentéseidnek, ára van!
Egy pillanat alatt eszem bejutott a beszélgetésünk zárómondata, és megborzongtam. Próbáltam felülni az ágyban, de képtelen voltam mozdulni, és, hogy miért, azt pillanatokon belül megértettem. A csuklóimon bilincs volt, a bokáimon kötelek. A végtagjaim az ágy sarkaihoz voltak kötözve. Döbbenten meredtem Rá.
- Mint látod, gondoskodtam róla, hogy ne legyenek ellenvetéseid. Könnyedén meg tudtalak kötözni, olyan mélyen aludtál. Van azonban egy apróság, amit meg kell tenned, mielőtt kezelésbe veszlek! – mondta, továbbra is mosolyogva és a köntöse zsebéből egy papírlapot vett elő. Közelebb lépve hozzám az orom elé tartotta.
Egy nyilatkozatot tartott előttem, ami arról szólt, hogy elismerem a rabszolgaságom, és önként vetem alá magam, Úrnőm szeszélyeinek. Miután elolvastam, letette a papírt az éjjeliszekrényre, és fölém hajolva kiszabadította a jobb csuklómat, és egy tollat nyomott a kezembe.
- Írd alá! – a hangja parancsoló volt.
Semmi kifogásom nem volt a nyilatkozat szövege ellen, ezért aláírtam. Úrnőm megfogta a kezem és visszacsatolta a csuklómra a bilincset, majd elégedetten hajtotta össze a papírt és süllyesztette a zsebébe.
- Már csak az ítélethirdetés maradt hátra. Az általad hibátlannak tartott írásban, még 65 hibát találtam, fél napom ráment a javításra! Túlnyomó részben vessző és egybeírás, volt a hiba. Külön figyelmeztettelek a vesszőkre és arra, hogy a helyesírás ellenőrző sem vesz észre mindent! Ha nem tudnám, hogy tudsz helyesen is írni, talán elnézőbb lennék, de így nem, mert egyszerűen csak nem figyelsz! Ezért nálam halál jár! Ha most igazi uralkodónő lennék, miután megkínoztalak, hívatnám a hóhért és a lábaim előtt üttetném le a fejed, de nem vagyok az, csak a szadista Úrnőd, ezért én leszek a hóhérod! Halálra kínozlak! – mondta elszántan és már nem mosolygott.
Őszinte rémülettel néztem rá és nem volt kétségem afelől, hogy a szavai nem üres fenyegetőzés. Próbáltam megmozdulni, valahogyan megszabadulni a kötelékeimtől, de lehetetlen volt, az Úrnőm alapos munkát végzett, mint mindig. Szemlátomást élvezettel nézte a reménytelen küszködésem, az arcán ismét megjelent a kéjes mosoly.
- Kérlek, Úrnőm irgalmazz! Ezt nem teheted! – fogtam könyörgésre a dolgot, mivel mást nemigen tehettem.
Öntelten mosolyogva lépett közelebb az ágyhoz, és a lovaglópálca végét szép lassan kezdte végighúzni a meztelen testemen.
- Ugyan miért ne tehetném meg? Éppen most írtad alá a nyilatkozatot, amivel bármire felhatalmazol és kijelented, hogy a tulajdonom vagy! Már pedig a tulajdonommal azt csinálok, amit akarok! Ne fáraszd magad fölöslegesen, szükséged lesz minden erődre, mert órákig akarom élvezni a szenvedésed! Könnyelmű voltál, mint mindig és most megfizetsz érte! Gondolhatod, hogy nem semmiért jöttem el hozzád! – válaszolta, miközben már a nemi szervem piszkálta a pálcájával.
A félelem végleg a hatalmába kerített és elhittem, hogy valóban ez a szándéka, azt is pontosan tudtam, hogy semmi esélyem arra, hogy megkegyelmezzen.
- De hát ez gyilkosság! Te nem vagy gyilkos, Úrnőm! – fakadtam ki.
A testemre dobta a pálcáját, és mintha nem is hallotta volna amit mondok, felvette a táskáját és átsétált az ágy túlsó oldalára. Ügyet sem vetve rám, kezdte kipakolni az ágyra a kellékeit. Csipeszek, korbács, tűk, gyertyák kerültek elő és más apróságok, amiket egy szadista fel tud használni a tortúrához. Mikor mindent kipakolt, visszasétált mellém és szinte kedvesen rám mosolygott.
- Légy nyugodt, nem akarok börtönbe kerülni egy szolga miatt! Természetes halálod lesz, kedvesem! A nyilatkozatod megvéd engem! Szado-mazo játékot rendeztünk, mert erre vágytál és te szívrohamot kaptál közben. Egyszerű baleset, semmi más! Kicsit majd hiányozni fogsz, de túl élem! – mondta magabiztosan.
Be kellett látnom, hogy alaposan eltervezte a dolgot és valóban hihető a történet. Ez azonban egy cseppet sem nyugtatott meg. Nem volt több adu a kezemben, teljesen kiszolgáltatott prédája voltam a szadista vágyakkal telített asszonynak.
- Tényleg képes vagy rá, Úrnőm? – kérdeztem remegő hangon.
- Igen! – válaszolta határozottan és kezdte kigombolni a köntösét.
Megfordult velem a szoba, tudtam, hogy elvesztem. Néztem Őt, de nem láttam a gondolataim, lebénították minden érzékszervem.
- Ugye ilyennek képzelted el a fantáziálásaidban az Úrnőt? – hallottam a hangját, és hirtelen kitisztult a látásom is.
A hosszú köntös végig nyitva volt a testén, alatta fekete bőrfűzőt és combközépig érő fekete bőrcsizmát viselt. A fűző alulról támasztotta fel a hatalmas melleket, az ágyékrésze teljesen nyitott volt. A látvány félelmetes és izgató volt. Valóban ilyennek álmodtam meg a fantáziámba a szadista úrnőt, de most, hogy szembesültem vele és ismertem a szándékát, nem hatott izgatóan, viszont annál félelmetesebbnek találtam. Csak bámultam rá és éreztem, hogy reszketni kezdek.
Minden sietség nélkül levette a köntösét és ráterítette egy székre, majd kéjesen mosolyogva visszajött az ágyhoz. Közben láthattam hátulról is. A Dominadressz feszesen simult Úrnőm hatalmas testére és hátul is nyitott volt.