Állásinterjú

Állásinterjúra jöttem. Rövid farmer szoknya, elegáns bordó blúz. A csipkés fekete szerencse-melltartómat vettem fel, a hozzá illő tangával.
Amikor belépek a szobába, elsőre elámulok. Megadja a módját főnöki mivoltának. Az egész szobát puha szőnyeg borítja, középen egy kerek, hosszúszőrű szőnyeg. A nagy ablakoktól világos a helység. Dél-délnyugati fekvésű, látni a lemenő napot. Romantikus ember lehet a főnök, ezt jó megjegyezni.
A berendezés nem a modernebb bútorokból áll. Erős fából készültek, mind faragott díszítéssel, ívesen. Az íróasztala is nagy, és erős. Alig van rajta bármi is. Mind a négy sarkán egy hurok díszítés van, ami eléggé különlegessé teszi. Vele szemben egy viszonylag nagy szék, mint egy kihallgató ülés. Magas háttámla, faragott karfák. Illik az asztalhoz.
Meglepődök, mikor itt kínál hellyel. Óvatosan a szélére ülök, ilyen szoknyában nem is tudok másképp. Szinte elveszek a székben, akkora. Majd fél méter széles lehet. Ijesztő. Beszélgetésünk közben a főnök kéri, hogy üljek hátra a széken rendesen. Csak nézek rá, hogy miért, ő sürget. Hát megteszem. Nem túl kellemes, ahogy a combom a kemény fához ér. A főnök lassan mögém sétál, és a bizalomról beszél. Én fordulok utána, mert hát beszélgetünk. Odahajol hozzám, hogy üljek rendesen, majd azzal a mozdulattal a nyakamra tesz valami kötelet, s nyugtat, hogy nem fog bántani, bíznom kell benne, ha nála akarok dolgozni. Tegyem le a kezem. Teszem, amit mond, de kissé félek. Oda rögzít a székhez, majd a lábaim jönnek, leköti a bokámat a szék lábához, ezzel alaposan szétnyitva terpeszben ülök. Kezeim a szoknyámat próbálják lenyomni, mert hát ugye, mégis... Nem véletlenül hagyta a kezeim szabadon. Ki kell gombolnom a blúzom, ő kéjesen nézi, majd a szenvedésem, ahogy levetem magamról parancsa szerint. Ahogy a hátam mögött küzdök, melleimet kidomborítom akaratlanul is. Megkönyörülve rajtam segít eltávolítani a ruhadarabot, aztán kezeimet lebilincseli a karfához. Már mozdulni sem tudok, ott ülök kiszolgáltatva neki. Lassan szétnyitja szoknyámat, és leveszi rólam. Ellenkezni sem tudok. A meglepetéstől eddig szólni sem tudtam, de most kitört belőlem, hogy mégis mit csinál, hogy képzeli, milyen munkára kellek neki... Gondolom, ezt nem akarta, ezért a számat befogva egy golyót tesz be, amit a fejemre rögzít egy szíjjal. Lassan ujjheggyel simogatni kezdi bőrömet, melleim vonalát ameddig a ruha engedi, hasamat, és húzódik lefele bugyimig. Megfogja bugyimat, és óvatosan, de erősen felhúzza, hogy jól bevágjon puncimba. Felnyögök, mire picit jobban meghúzza, és csendre int, különben nem engedi el. Elhallgatok, elengedi. A ruha puncimban marad, ami nem túl kellemes. Itt hagy, hallom kimegy az ajtón. Nyelni nem tudom a nyálam, kezd kifolyni a számból, ajkamon csordogál. Megalázó. Hamarosan visszatér, korbáccsal a kezében, ami bőrcsíkokból áll. Nem erősen megcsapkodja hasamat, combjaimat. Aztán leteszi, hogy levegye rólam maradék ruhadarabjaimat. Lassan dolgozik, élvezettel. A bugyival bajban van, ha nem engedi el a lábam, nem tudja levenni. Kiengedi az egyiket, de kezében egy pálca, hogy ezzel csap, ha nem engedelmeskedek. Ezt nem akarom, tehát hagyom. Teljesen meztelenül ülök a kemény testidegen fa széken. Kéjesen simogatja testem minden részét, ha akarnék, sem tudnék ellenkezni. Benyúl puncim alá, kissé megujjaz, csiklómat simogatja. Ha akarom, ha nem, izgalomba jövök. De itt abbahagyja. Pálcájával a kezében elengedi végtagjaimat. Természetesen nem tehetek semmit, csak engedelmeskedhetek. Utoljára hagyja nyakamat. Nem veszi le a nyakörvet, azzal vezet egy ajtóhoz.
Egy kisebb szobába vezet. A falon kampók és szíjak, egy egyszemélyes ágy, és más semmi. Egy kis ablak van, amin nem túl sok fény jön be, de szellőztetésre tökéletes. Mire észbe kapok, már ott állok kikötözve alapos terpeszben, kezeim oldalra, kissé megemelve felkötve, pórázom lóg előttem a testemet simogatva. Mielőtt otthagyna, még jól megcsapkodja fenekem, megmarkolássza melleim, és párszor rácsap puncimra. Majd becsukja rám az ajtót, és egyedül maradok. Most értem meg, miért tart egy hétig az interjú. Azért bízom benne, hogy hamarosan visszajön, hiszen nem hagyhat itt így. Mi lesz, ha elfáradok? A szám betömve, nyálam folyik a testemen. Hát csak várok.