Veszélyes játszma VIII. (befejező) rész

- Leslie, amit elmondtam neked, az csak neked szól. Még a feletteseiddel sem oszthatod meg, mert a megbízóim nagyon
nem szeretnék, ha ez kiszivárogna. Téged is csak azért avattalak be, nehogy a kotnyeleskedéseddel akaratlanul is veszélybe sodord a tervet. Te már dolgoztál nekem; sőt, néhány perccel ezelőtt még rajtam is - itt elpirult, és a lassan fakuló emlék egy sóhajt is kicsalt belőle. - Mindig kiváló munkát végzel, és megbízok benned. De kérlek, ezt most el ne cseszd, mert akkor saját kezűleg kellene levágnom az imádott, méretes farkadat. Tudom, hogy az egód ezt nehezen bírja ki, de ne csinálj SEMMIT.
Leslie megértően bólogatott, és remélte, hogy az arca nem árul el semmit a fejében kavargó gondolatokról. Egyedül a faroklevágós résznél fintorodott el, de ott James és Leslie gondolatai történetesen teljesen egybevágtak.

Most már csak egy stílusos elköszönés maradt hátra:
- Rendben Írisz, számíthatsz rám, de szeretném tudni, pontosan mit is vársz tőlem, és miért éri meg mindez nekem? - szólalt meg a férfi, miközben még mindig a nővel folytatott aktuson merengett.
- De hiszen mondtam, te kis butus! Maradj ki ebből, és élvezd, amit adtunk egymásnak!
A nő fülig elvigyorodott. Élvezte, hogy megfordultak a szerepek. Alig néhány perce az aktus során még "hülye ribanc" volt, most pedig megint a főnök. Lágy csókot lehelt a férfi ajkára, majd beszaladt a házba.

EPILÓGUS:

James Bond a változatosság kedvéért ismét halmozta az élvezeteket: miközben egy álomnővel hetyegett, úgy mellékesen megmentette a világot. John Smith
szenátort figyelmeztették a veszélyre, és halaszthatatlan családi okokra hivatkozva visszautazott Amerikába. Nem történt robbantás Londonban. Pár év múlva enyhülni kezdett a hidegháború, és egy bő évtized után összeomlott a Szovjetunió.

Írisz Jacobsen (született Jekatyerina Marinova) viszont még büszkébb volt magára. Nem fordul elő túl gyakran, hogy egy idegen ügynök képes átverni a brit titkosszolgálat legkiválóbbját. Merthogy azt a KGB is felmérte, hogy a szenátort Londonban nem ölhetik meg. Egy ilyen lépés valóban végzetes lett volna. De nem is akarták, hogy elhangozzon a londoni beszéde, ezért azt akarták elhitetni a CIA-vel és az MI6-szel, hogy már működésbe léptették a szupertitkos tervet a felrobbantására.
És bejött nekik. Nem hangzott el John Smith londoni beszéde, ami pedig híressé vált volna, és új lendületet adott volna a hidegháborúnak. Nem választották meg elnöknek sem. Elterjedt róla, hogy gyáva, holott ennek pont az ellenkezője volt igaz rá.

Három év múlva Hajdú László meghalt egy bevetés során Dél-Afrikában. Addig tartott Leslie és Írisz "románca". Amikor az MI6 értesült a férfi haláláról, Leslie azonnal felkereste Íriszt, hogy elköszönjön tőle, és eltűnjön az életéből. Meglepetésére nem sikerült.
- Mindig is tudtam, hogy ki vagy - mondta neki a nő. - És egy pillanatra sem zavart. Inkább vagyok egy ágyban egy csodálatos ellenséggel, mint egy unalmas baráttal. Ha te is így vagy vele...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert
James ajkai szorosan az övéire tapadtak, miközben a karjai úgy szorították Írisz törékeny testét, hogy az majdnem összeroppant.

VÉGE

A történetet írói ujjgyakorlatként közösen és felváltva alkották: DungeonM és Luna6593.