szabadban

Felveszem a maszkom, szoros, imádom. Lehúzom a zipzárat nyakig. Ütemesen lélegzem. A szelep kattogása,
a levegő áramlása hallatszik, ahogy zajjal távozik Minden lélegzet más. Megigazítom hogy kényelmes legyen.
Megnézem tükörben is. Nagyon izgató, szivaccsal és fényesítővel áttörlöm, mire éltrekel a fekete latex.
Kész. becsukom a szemem, csak élvezem a levegő zaját, a maszk feszülését az arcomon, a feszes ruhát a testemen,
ahogy minden porcikámra ráfeszül a második bőröm.
Felöltözöm, hiszen emberek közé megyek. Vágyom a pillantásokat ahogy megnéznek, összesúgnak, mutogatnak,
mikor a sötétben kiderül hogy ki is van köztük. Annyira izgató és félelmetes ez az érzés egyben.
Felveszem a kabátom, a csizmám és kilépek az utcára. Egyelőre senki nincs, lassan megyek az autóhoz, remélem valaki
érkezik és láthat a lámpák fényében.
Beülök és indulok, élvezem hogy ebben vezetek és átlagos rutin extravagáns csomagolásban. Megérekezm a parkohoz.
Messze állok meg, hogy sokat kelljen sétálni a lámpák alatt. Kiszállok felhajtom a kapucnit, de nem húzom mélyen a szemembe.
Megigazitom lenézek és szinte világít a fényes latex ruha a kabát alól.
Elindulok a sétány felé. Már majdnem beérek az árnyékba mikor látom, hogy szemben egy pár jön. Elsőnek nem is veszik észre
a maszkom, de a lány felnéz összeakad a szemünk és látom hogy elakad a szava. Csak néz. Majd hirtelen a párjnak súg valamit ekkor érünk egymás mellé.
A szelep kattog, egyre izgatottabb vagyok, sétálva kihúzva magam tovább megyek.
Ők pedig bámulnak utánam. A lábújjam is beleremeg az izgalomba.
Megsimitoma fényes latex testem, érzem a maszk biztonságát. Kersek egy padot leülök.
Jó így a félhomályban. Szeretem ezt a békét.
Leül mellém egy lány. Fejhallgató van rajta nem is figyel rám. Csendben összeakad a pillantasunk. Elmosolyodik és és mutatja hogy tetszik neki. Sikerélmeny. De nem beszélünk egymással. Az a következő. Felállás és tovább sétálok. Élvezem a csillagokat, a levegő tompa hűvösségét, a maszk ütemes zaját. Megnyugtat és felizgat. Egyszerre.