Váratlan találkozás 2.

Mindössze két nap telt el, mikor üzenetet kaptam tőle:
„Kedd, 18:30. Ne késs! M”
Kicsit bosszankodtam magamban, mert tisztán emlékeztem rá, hogy mennyire emlékszik rá: keddenként angol órám van 6-tól. Most szervezhetem át, de szó nélkül átszerveztem az estét. Még az is megfordult a fejemben, hogy direkt választotta ezt az időpontot, de hamar elhessegettem a gondolatot.
A megadott időpontban pontosan érkeztem, épp fel akartam csengetni a kapucsengőn, mikor megrezdült zsebemben a telefon, újabb üzenet érkezett tőle, benne a kapukóddal és felszólított, hogy kopogjak és nyissak be.
Engedelmesen beütöttem a kódot, felmentem az első emeletre egy kis kopogás után vártam kicsit, majd beléptem a lakásba. Lehúztam a cipőm és a nappaliba mentem ő a kanapén ült keresztbe tett lábbal. Nem állt fel, de nyújtotta a kezét, én kötelességtudóan odaléptem, lehajoltam és a kézfejét megcsókoltam, köszöntöttem megilletődve. Fölényes kissé felszegett állal mosolyogva nézett rám hosszú sötét pillái alól. Finoman ki volt húzva a szeme, más smink most nem volt rajta, kellemes parfüm illat lengte körül. Hosszú vékony karja a kanapé karfáján pihent, szépen manikűrözött körmeivel finoman dobolt.
- Térdelj elém. – intett maga elé. Míg elhelyezkedtem sóhajtott egyet, fekete testhez simuló leggingsben, magassarkúban, spagetti pántos topban volt, ami alól kikandikált a melltartó csipkéje. Az öltözéke azt sugalta szándékosan nem öltözött ki túlságosan, inkább az ő kényelme alapján válogatta össze ruhadarabjait, de én mégis nagyon izgatónak láttam. – Úgy döntöttem kapsz egy esélyt még. Természetesen, ha elszúrod akkor mehetsz és többet nem tárgyalunk. Ha bírod és fejlődsz akkor még elégedett is lehetek veled, ami – szemembe nézett – ugye mindkettőnknek jó lenne. De amíg nem találkoztunk az elvárásaim sok szempontból nőttek úgyhogy szedd össze magad és ne okozz csalódást.
- Nem fogok csalódást okozni, ígérem.
- Áh máris azt teszed. – mondta lemondón, előrehajolt hozzám és arcon csapott a tenyerével – Szedd össze magad, az Úrnőd vagyok te szerencsétlen!
Erre már hamar kapcsoltam én is: ¬– Nem fogok csalódást okozni Úrnőm, ígérem. – csettintett a nyelvével és hátradőlt, majd így folytatta:
– Azt megígérhetem, hogy nem lesz könnyű. Nagyon meg fogom nehezíteni a dolgod, de neked elégedetté kell tenned. Nincs ilyen hiszti és kivételezés mint a legutóbb. Én mondom meg mi meddig tart, érted? – bólogattam sűrűn és a térdeit bámultam meghunyászkodva – Ameddig kedvem van hozzá. Ameddig én azt akarom. ¬– minden mondat után várt pár másodpercet, hogy leülepedjenek a gondolatai – Ameddig én úgy gondolom szükséges. Nem érdekel mit gondolsz. Ha nem tetszik, nem kell ide jönnöd, ilyen egyszerű. Szóval? Hm.. Meg akarsz még nekem felelni?
– Igen, Úrnőm, minden vágyának meg akarok felelni. – feleltem rá ösztönösen és akkor úgy is éreztem és nem gondolkoztam kifogásokon és apró, de..-ken.
– Hmm.. jól van. De lesznek olyan kéréseim, amik miatt, hmm – gondolkodott el – le kell mondj dolgokról, a kényelmedről. – megsimogatta az arcom, majd megpaskolta erőteljesen – ez is menni fog nagy legény? – kérdezte én pedig nyeltem egyet, majd bólintottam. – Jól gondolod.. nagyon állhatatosnak kell lenned, ha ezt akarod… Ezt akarod? – ismét bólintottam és meg is erősítettem:
– Igen Úrnőm, ezt akarom. – Elmosolyodott, majd valahonnan a kanapé oldalából egy borítékot vett elő és megforgatta a szemeim előtt.
– Menj a konyhába és fogalmazd meg milyen szolgám akarsz lenni.
Hátradőlt és rólam tudomást sem véve egy magazint kezdett olvasgatni. Én felálltam és a konyhájába mentem a kapott papírral és tollal, majd megpróbáltam megfogalmazni milyen szolgája szeretnék majd végül lenni. Nem tudtam mit akar kezdeni a leírással, gondoltam elolvassa most és ezért próbáltam lenyűgözni, jól átgondolni a szavakat. Úgy éreztem ezen akár az aznapi játszadozásainkra akár a jövendőbelikre is jelentős hatással lehet minden egyes mondatom. Végül frappáns kb. 2 oldalt sikerült összehoznom, melyet odavittem a nappaliba, letérdeltem és az összehajtogatott lapot a tenyeremre fektetve nyújtottam oda. M felnézett az újságjából elmosolyodott a láttomra vagy talán megalázkodó gesztusaimra.
– Kicsit sokáig tartott. – mondta, miközben elvette a papírt és betette egy borítékba. Elővett valahonnan egy másik hasonlóan összehajtogatott lapot és azt is elhelyezte a borítékba. – Én is elkészítettem az én verziómat rád vonatkozóan. Mutasd a nyelved! – odanyújtotta borítékot szélét felhajtva és végighúzta a kinyújtott nyelvemen. Kicsit felszisszentem, mert vágott a papír éle. Elfintorodott, majd gondosan leragasztotta – Ha még a születésnapomkor is használni tudlak valamire, akkor elolvassuk együtt a tartalmát, hogy tudd mire számíthatsz… sok jóra azért nem, csak hogy tisztázzuk.
– Értem, Úrnőm. Ha Önnel lehetek én már annak is örülök és igyekszem minden kívánságának megfelelni. – feleltem elszántan, mire elmosolyodott.
– Őrizd meg a borítékot és ki ne nyisd! Tudni fogok róla, ha így teszel.. Szólok, ha ismét szükségünk lesz rá. – átnyújtotta a borítékot én pedig megbabonázva dülöngéltem a térdeimen. – Elég sokáig elszöszöltél ezzel a levéllel, közben elment a kedvem a játszadozástól, úgyhogy szedd a holmid és menj szépen haza, hisz úgyis várnak otthon.
Totál leforrázva térdeltem előtte. A levélírás közben teljesen átszellemültem, a farkam meredt keményen, eszerint túl jól takargattam a gerjedelmem? Futott át az agyamon. Megsemmisülve térdeltem. Valószínű látszott ijedelmem, csalódottságom az arcomon. Éreztem, hogy elpirosodom, az is megfordult a fejemben, hogy ez volt az utolsó találkozónk, mert ezzel végleg kirakott. Végül felfogtam, hogy mára valóban ennyi volt és tényleg mehetek, így felálltam és elköszöntem tőle, de ő szóra sem méltatott, majd csendesen fülem farkam behúzva zsibongó aggyal feltüzelt gerjedelemmel mindenben kételkedve csalódottan távoztam.
folyt.köv.