Lejárat

- Elérte a harmincadik életévét, lassan itt az ideje megválnom tőle, vége az aranyéletének. - s ezzel akihez a Mesterem szólt, kihúzza belőlem a farkát, mire hálásan felnyögök ahogy tanultam. - már igen csak unom a szolgálattételét, hogy már nincs hova tovább betörni, az önérzetét megsemmisítettem.. A lyuka sem a régi már, szárazon az álmából felfarkalva sem sikolt fel mint eleinte hanem csak kéjesen nyög mint egy ribanc, ahogy az imént is.

Akihez a Mesterem beszélt, felpöccinti az állam, amire tudom, hogy fel kell egyenesednem. Nem láthatom az arcát mert bőrmaszk fedi az egész fejem csak a szám és az orrom van szabadon. Érdes kezek simítgatják a mellkasom, a hasfalam, a faszom, combjaim...

- Úgy döntöttem, hogy átengedem Neked végfelhasználásra.
- Jól van - szól a Végfelhasználó dörmögős szuszogó hangon, amitől lúdbőrözök. - megtanítom őt újra sikoltani.

Magamra hagynak, talán hogy elintézzék a piszkos anyagiakat. Már elvesztem az időérzékemet, olyan hosszú ideje várakozok, mikor a Végfelhasználó hangja a csendbe és velőmbe hasít.

-Látom hogy edzett izmos testű jószág vagy, és bélelni is jó az érző lágy belsőd. talán tovább bírod majd az előző baromnál, akit két napja földeltem el. Az ő teste egy hónap alatt megtört.
Szeretem a szép testeket a végletekig gyötörni néha magam sem tudom hol a határ. Valakinek éreznie kell, át kell élnie a testformáló művészetemmel járó kínokat: ez vagy te. Értetted?
-Igen uram értettem
Erre hatalmas pofont kever le, a fülzúgástól alig hallom amit ezután mond
-Fogalmad sincs miért kaptad ezt a pofádra, de ehhez hozzá kell szokj. Itt többé semminek nem lesz értelme számodra, az elméd itt szép lassan elenyészik, majd sajnos a tested is.
Még mindig hátrakötözött csuklóval, bőrmaszkban vakon állok immár kissé remegő lábakon. Érzem hogy izgatni kezdi a péniszemet, masszírozza a heréimet.
-szép nagy tojások, van okod félteni őket. Látom el voltál kényeztetve, nem a fájdalomtól keményedik a faszod. Majd itt átkondicionálom. A faszverés új értelmet fog nyerni.
Hosszan masszírozza a faszom, érzem hogy csurog belőle a kanszaft, szinte szétpattan a gyönyörtől. A harapás villámcsapásként éri a duzzadó makkomat. Kegyetlenül őrlő fogak rágják a nagyokat érző vesszőmet. Nyüszítek amilyen halkan csak tudok, nehogy megzavarjam a Végfelhasználót. Szerencsémre nem csócsálja sokáig, rácsap még egy nagyot majd rászorít a zacsimra, ettől még kicsit összegörnyedek.
-húzd ki magad rendesen, ha nem szép a tartása a jószágnak az felbőszít megértetted? Satuba zárom a herédet és addig vezetem bele az áramot amíg kipattog mint a kukorica. Szaporán bólogatva kihúzom magam ahogy csak tudom, de ettől még tovább szorongatja a tojásaimat.
-sehol nem látok rajtad fémkarikát. Hogy kötözött ki az előző gazdád, minél fogva vezetett? Nem is akarom tudni. Én ha kiláncollak, azt a húsodba hurkolom.
Hallom ahogy a helység túloldalába megy fémeszközök közt matatni. Lassan közelít vissza. Valami csúszóssal kezdi kenegetni a makkomat, ami megint duzzadni kezd.
-helyes így lesz jó, ha telt a makk.
Hideg fémet érzek felcsúszni a faszjáratomban, félve huhogok, ilyenben nem volt részem még. Sem olyanban ami eztán hasít belém. A fémtárgyon fordít egyet a mester, majd a hegyes vége átszúrja a farkam és a fitymafékemnél tör elő. Hangosan felordítok a kíntól, reflexből elrántom a dákóm, a mester a kampós végű fémdarabot elengedi nehogy kiszakadjon.
-hogy mersz elhúzódni te barom?
A kapott gyomrostól térdre rogyok.
-nálam nincs ilyen ellenszegülés, beidomítalak hogy odatartsd nekem mindened kínzásra, könyörögj a megalázó sanyargatásért. Na talpra te majom!
Feltápászkodok és hagyom hogy befejezze a műveletet. A kampó kihúzását fogcsikorgatva szenvedem végig majd egy szélesebb karikát forgat a faszlyukaimon át, a végeit fogóval zárja össze. Csillagokat látok mikor valami szesszel lelocsolja a sebet.
-ez a kiláncolásodhoz és a pórázadhoz a karika. Kezdesz alakulni.
Seperc alatt ráaggat egy vezetőláncot és rángatni kezd maga után. Érzem ahogy a karika szélesre tátja a pöcsöm száját és el is zárja azt.
-indíts majom megyünk az új otthonodba ahol megsínyled hátralévő kevés idődet, és ahol csak én hallom kifakadó sikolyaid, köcsög.